Change (Befejezett) (Javítás alatt)

11.

Daniel szemszöge:
Ha a diri nem avatkozik közbe, a szart is kiverem abból seggfejből. Nem erőltette meg magát nagyon, hogy visszaüssön.
Gondolatban, már addig ütöttem az öcsém, amíg ő nem könyörög, hogy Kelly legyen az enyém.
Oké...talán picit túlzásba viszem a dolgokat, de az Istenit, kell nekem az a lány! Nem engedhetem, hogy az öcsém elvegye tőlem.
Ahogy ott állt ma szünetben, a széltől kipirosodott arccal, és picit összegubancolódott hajjal, amin megcsillant a nap egy kósza sugara...
Állj! Miket beszélek? Jézusom, mikor lettem ilyen érzelgős? A fenébe! Daniel valld be, hogy csak azért vágyódsz utána, mert meg akarod dugni! Igen, ez a magyarázata mindennek egyszerűen csak egy jó kis menetet szeretnék, és azért vagyok féltékeny Hunter-re, mert ő ezt megkaphatja tőle, míg én csak a WC-ben képzelhetem el ezt, miközben óvatlanul magamhoz nyúlok...
Igen azt hiszem, hogy ez a megoldás, amit, ha jól érzem a kicsi Daniel is helyesel...
Na baszki...
Jobb, ha nem firtatom többé ezt a gondolatot, mert a végén, meg itt fogok elélvezni a kibaszott folyosó közepén, anélkül,hogy bármit is tettem volna ennek érdekében...
Gondolataimból, egy halk beszélgetés foszlányai térítettek vissza a valóságba: " - Fel nem foghatom, hogy egy ilyen csodálatos fiú, mint te, miért pont egy ilyen szánalomra méltó, és suta csajt választott magának, mint én..."
Kelly...Istenem az a tökfej hagyja, hogy ilyeneket gondoljon magáról?
- Te nem vagy suta, az a faszkalap balfék ott előtted..., és hidd el még ő kellene csodálkozzon, hogy te egyáltalán megláttad őt, a sok agyatlan közül... - motyogtam magamban.
Hunter mondott valamit neki, mire édesen elpirult...
Ah, az Isten verje meg, miért nem én vagyok az, aki ezt előidézi az arcán? Kelly mond miért őt választod helyettem?
A düh hullámként áradt szét bennem. Miért mindig övé a dicsőség? Ha én nem hívom át magunkhoz, hogy korrepetáljon a francos irodalomból, tulajdonképpen, ha én nem állnék bukásra irodalomból, és nem szorulnék rá, hogy Kelly meséljen nekem a Rómeó és Júliáról, akkor soha a büdös életben nem találkoztak volna... A fenébe még a barátnőjét is nekem köszönheti ez a hülye gyerek!
Nem engedhetem, hogy ő boldog legyen, miközben engem felemészt a Kelly utáni vágyódás...
Nem... megakadályozom ezt a kapcsolatot, ha addig élek is! Soha nem lehet boldog vele! Hallod Hunter soha! Ha az enyém nem lehet, akkor a tiéd sem, testvérek vagyunk, ha én szenvedek akkor te is szenvedsz...
Nem bírtam tovább nézni őket, a boldogságot az arcukon, azt a szerelem tüzétől égő tekintetet, amivel Kelly Hunter-t pásztázza, sarkon fordulva, és az öcsém iránt érzett mérhetetlen düh, valamint a Kelly után érzett ugyanakkora méretet öltött vágy kíséretében elhúztam a belem, a közelükből, miközben kapcsolatmegakadályozó tervem alapjait szövögettem...
***********Comming soon***********