Change (Befejezett) (Javítás alatt)

6.

Daniel szemszöge:
Azt hiszem, most túllőttem a célon. Éppen a focilabdámat dobáltam neki a falnak, amikor anyám egy semmi jóval nem kecsegtető arckifejezéssel belépett a szobámba.
– Daniel! Mond csak, miért rohant el olyan gyorsan Kelly? – kérdezte szemrehányóan.
– Figyelj, még mielőtt bele kezdenél...sajnálom. Oké? Én...nézd, nem akartam megbántani...Én csak...igazából fogalmam sincs, hogy miért csinálom ezt vele. – mondtam őszintén.
Anya megfogta a kezem, és feltette a leghülyébb kérdést, amit valaha kitaláltak:
– Daniel, nem lehet, hogy...tetszik neked ez a kislány?
Pfff...ugyan kérlek, ennél nagyobb hülyeség nincs is a világon.
– Anya, nem lehet, hogy most az egyszer rosszak a megérzéseid? – kérdeztem – Kelly, hogy is mondjam nem az én súlycsoportom, nem olyan srácok illenek hozzá, mint én.
Anya elképedve nézett rám:
– Miért mondod ezt?
Kezdett idegesíteni ez a lelkizős dolog szóval, ki kellett találnom valamit:
– Anya, Kelly Hunterrel jár.
Erre a kijelentésre összehúzta a szemöldökét:
– Hogy micsoda? És én erről miért nem tudok?
– Talán, Hunter nem akarta, hogy nagy dobra verd, mint általában mindent, ami velünk kapcsolatos. – mondtam egy hangyányit utalva arra, hogy néha túl sok mindent akar tudni.
Pár percig értetlenül meredt rám, mint, aki nem érti, amit hallott, aztán ugyanolyan hitetlenkedő arckifejezéssel kihátrált a szobámból.
Én pedig elvigyorodtam.
Nos, Hunter húzd fel a gatyád, mert Naomy Wood úton van feléd egy, hatalmas lelkifröccs reményében.
Hunter  szemszöge:
Már megint a randinkon agyalok. Soha nem éreztem még ilyent, lehet, hogy szerelmes vagyok? Nem, Hunter Wood nem lehet szerelmes. Vagy mégis?
Ez, és hasonló gondolatok tömkelege cikázott át az agyamon, amikor is egy nagyon ideges anyával találtam szembe magam, aki úgy bevágta maga mögött az ajtót, hogy belerezegtek az ablakok.
– Hunter, beszélnünk kell fiam. – ajjaj, megint mit csináltam, amiről nem tudok?
– Miért? Mit tettem? – kérdeztem félve.
– Szóval, Kelly és te...? – akkora kő esett le a szívemről, hogy talán még anya is hallotta a koppanását.
Bólintottam.
– Igen randiztunk, de anya azt hittem, hogy ezt már tudod, apának is mondtam.
– Nem, fiam, azt tudom, hogy randiztok, de a testvéred most világosított fel, arra, hogy már nem csak randizgattok. – nézett rám amolyan " szülői szigorral ".
Értetlenül meredtem rá, aztán, mint akit fejbe csapott a villám rájöttem, hogy miért mondta ezt:
– Anya, Daniel irigyel, és minden félét kitalál, nem, nem járunk, de az igazat megvallva szeretném, ha úgy lenne.
Anya elmosolyodott:
– A kicsi fiam szerelmes!
Eh, tudtam, hogy ez lesz.
– Nem anya, nem vagyok szerelmes, csak...érdekel a csaj. – magyaráztam.
Még mindig mosolygott, és a vállamra tette a kezét:
– Fiam, mint nő azt mondom, hogy NEHOGY megpróbáld bántani őt, különben szembenézhetsz a haragommal – itt villámokat szórt a szeme, így jobbnak láttam hallgatni – de, mint az anyád azt mondom, hogy örülök nektek, és sok sikert fiam, légy boldog – mosolyodott el.
Már elindult a karja, hogy megöleljen, de én hátrább léptem:
– Figyelj anya én is szeretlek, és kösz a segítséget, de az ölelkezést inkább hagyjuk rendben?
Még mindig mosolyogva felelt:
– Az én fiam!
*
*
*
*
*
*
*
*
*
*
*
*
*
*
*
*
*
*
*
Még nincs vége, nehogy abbahagyd!

*
*
*
*
*
*
*
*
*
*
*
*
*
*
*
*
*
*
*
*
*
*
*
Még most sem értél a végére :-P
*
*
*
*
*
*
*
*
*
*
*
Már nincs messze ;-)
*
*
*
*
*
*
*
*
*
*
*
*
*
*
*
*
*
*
*
*
*
Még most sem 😎
*
*
*
*
&
*
*
*
*
*
*
Már majdnem😉
*
*
*
*
*
*
*
*
*
*
*
*
*
*
Gratulálok ide értél :-D
Jó reggelt, napot vagy estét,  – ki milyen napszakban olvassa ezt – minden kedves olvasómnak, végre sikerült befejeznem ezt a részt, tudom, hogy nem lett a legjobb, sőt nagyon lapos lett, de mostanában sajnos nincs ihletem. De próbálok összehozni nektek valamit, mivel tudom, hogy várjátok a részt.
Ha mégis elnyeri a tetszésetek ez lapos valami, akkor kérlek jelezzétek egy vote-al vagy esetleg egy comment-tel.