Change (Befejezett) (Javítás alatt)

16.

Daniel szemszöge:
A Kelly-vel való beszélgetés után, mit ne mondjak nem volt valami kellemes a közös korrepetálás. Egyszerűen képtelen voltam a szemébe nézni, tudtam, hogy ha megtenném ott is csak sajnálatot találnék, mint az utóbbi időben mindenkiében, aki csak megtudta a helyzetem, és persze az incidens óta mindenki erről susmogott, hiszen az a tökkelütött öcsém nagyon jó poénnak tartotta, hogy mindenkinek elmesélje, hogy " jaj nézzétek már a szerencsétlen az öccse csajára hajt, mennyire szánalmas már ez... ".
Dühösen csaptam be a szekrényajtóm, még szerencse, hogy a helyén maradt.
– Úgy látom valakinek már megint szar napja van...  – hallottam legjobb barátom hangját.
Jack a szomszéd szekrénynek támaszkodva, lazán zsebre dugott kézzel vizslatott.
– Ne most haver. – néztem rá fáradtan – nincs kedvem hozzád.
Már indultam volna, ha az a félkegyelmű nem áll az utamba.
– Nézd Jack viszket a tenyerem, szóval, ha nem állsz félre, de nagyon gyorsan, annak beláthatatlan következményei lehetnek, mondjuk az, hogy az öklöm megismerkedik azzal a ronda képeddel.  – mondtam vészjóslóan, majd löktem rajta egyet.
Erre Jack, mintha beijedt volna, de kitartóan elállta az utam.
– Jack...ne kelljen még egyszer mondanom... – néztem rá szigorúan.
– Daniel, meg kell hallgatnod! – mondta ellentmondást nem tűrő hangon.
– Na és miért? – vontam fel kérdőn a szemöldököm.
Jack sóhajtott.
– Figyelj...szombaton buli lesz Mandy-nél...
– Ki a franc az a Mandy? – szakítottam  félbe.
– Mandy egy évvel alattunk jár, és hát benne van a szurkolócsapatban. – kezdte a tarkóját vakargatni.
Felhúztam a szemöldököm.
– És miért kellene elmenjek a party-ra?
És itt olyan történt, ami történelmi könyvekbe illő: Jack elpirult.
– Haver kigyulladt az arcod. – mondtam röhögve – Csak nem...
Jack egy szót sem szólt.
– Jézus neked bejön Mandy Clearwater. Te totálisan belezúgtál abba a csajba. Te megőrültél...
– Tudod még fokozni? – szólalt meg dühösen.
– Hát hogyne. Te halott vagy. Tudod, hogy Mandy kivel kavar? – kérdeztem.
Jack értetlenül meredt rám.
– A képed szerint, halvány lila gőzöd sincs arról, hogy Mandy, Bruce-al jár. – mondtam röhögve.
A név hallatán minden szín kiment belőle. Na igen... Bruce-al nem érdemes packázni. A csávó, akkora mint egy kamion, úgy néz ki mint egy szökött fegyenc, és nem mellesleg priusza is van, mivel két évvel ezelőtt betört egy kisboltba.
– Na jó elmegyek arra a kibaszott party-ra, csak ne vágj már ilyen képet. – néztem rá megadóan.
Jack úgy nézett ki, mint aki épp hányni készül.
– Daniel. Nekem végem. – suttogta megsemmisülten.
Nevethetnékem támadt. Jack beijedt Bruce-tól.
– Amíg nem hajtasz rá Mandy-re, biztosíthatlak, afelől, hogy életben maradsz. – veregettem meg a vállát visszafojtott röhögéssel.
Jack erre már nem mondott semmit, mivel fülsüketítő módon megszólalt a becsengő.
Istenem. Irodalom óra. Fel kellett volna készülnöm lelkileg rá, de ez a kis mitugrász természetesen megakadályozta.
Belépve az osztályba a vérnyomásom az egekbe szökött.
Kelly már megint, annak a seggfejnek az ölében ült.
Rendben Daniel, le kell nyugodnod. Nem rendezhetsz balhét. Tudom, hogy viszket a tenyered, de nem ütheted meg azt a félkegyelműt.
– Hunter. Tudtommal nem ez a te évfolyamod. Szóval húzz el. – szólaltam meg végül.
– Na nézd, már nem akarsz behúzni nekem egyet minden egyes alkalommal, amikor meglátsz a csajommal? – kérdezte gúnyosan.
Egy hajszál választott el attól, hogy bezúzzam a képét, de szerencséjére Kelly közbeszólt :
– Hunter ne kezd! Igaza van! Mindjárt kezdődik az óra! Menj!
A következő jelenetnél muszáj voltam elfordulni, mivel semmiképp nem akartam látni, ahogy az a faszfej ledugja a nyelvét az én Kelly-m torkán.
Szépen leültem a helyemre, miközben gondolatban, ezerféle fájdalmas módon gyilkoltam meg az öcsém.