Change (Befejezett) (Javítás alatt)

12.

Kelly szemszöge:
A kis összezördülése után, nem beszélgettem egyáltalán Daniellel. Ami azt illeti kerültem.
Nem voltam képes a közelében sem lenni, mert éreztem, hogy, ha most előttem lenne akkor búcsút mondhatna a golyóinak, és soha életében nem lenne képes gyereket nemzeni.
De nem kerülhettem az elkerülhetetlent. Ma muszáj elmennem hozzájuk, és egy órán át kell beszélnem vele az irodalomról, még akkor is ha közben szét szeretném szedni. Meg kell tennem, hiszen szükségem van arra az ösztöndíjra, tudom, hogy ez önző dolog, de ha az kell, ahhoz, hogy ingyen mehessek tanulni, hogy Daniel borsónyi agyába egy kis műveltséget töltsek, akkor készségesen megteszem.
Sajnos Hunter is tisztában volt vele, hogy ma milyen nap van, és, hogy ma mit kell csinálnom, így egész nap idegesnek tűnt.
– Hunter nyugi. Ez csak egy óra, és ne aggódj minden rendben lesz. Ha meg nem akkor elintézem. Tudod, hogy nem hagyom magam. – nyugtattam egész nap.
Hunter megadóan sóhajtott:
– Tudom kicsim, de ismerem a bátyám, és szerintem kihasználja a lehetőséget. Akárhogy is nem tetszik, hogy vele leszel egy órán át, miközben én el kell kezdenem a büntető munkát. Látod még ezt is kiharcolta, hogy ne most kelljen elkezdenie azt a kicseszett büntetést, mivel "fociidény" van. Miközben ő önfeledten dobálja a labdát, addig én dohos iratokat rendezgetek, egy lepukkant irodában. Hol itt az igazság?
Ebben igaza volt sajnos, de nem tudtam mit mondani neki.
– Hát tudod Casanova te verekedtél össze vele miattam. – néztem rá félig elismerően, félig dorgálóan.
Hunter átkarolta a vállam majd rám kacsintott:
– Önért bármit megteszek hölgyem – a hatás kedvéért még meg is hajolt.
Én meg csak nevettem:
– Na gyerünk, még a végén elkésel az első büntetőfeladatról.
Hunter a fejéhez kapott, majd egy gyors csók után már rohant is a diri irodájába iratokat rendezni.
Nevetve fordultam meg, de arcomról rögtön leolvadt a mosoly, amikor nekiütköztem egy mellkasnak, ami határozottan nem ígért semmi jót...
Daniel szemszöge
Nem lehet ekkora szerencsém. Amikor elmeséltem az edző bá'-nak, hogy nem tudok edzésekre járni, ment és elintézte, hogy a foci idény lejárta után kelljen elvégeznem a büntetőt.
– Tudod Bro... kurva nagy szerencséd, hogy jól nyomod a focit, és az edző bá' szeret, mert hanem most ülhetnél a sok könyvmoly közt, és verses kötetet olvasva talán meggyőzöd a Strébert, hogy nincs szükséged több korrepetálásra – nevetett John.
John McLaren pisis korom óta a legjobb haverom, már akkor ismertük egymást, mikor még az anyáink méhében tengettük napjainkat. Tudom ez furán hangzik, de a szüleink már gimis koruk óta barátok, így lehetséges hogy John meg én, már akkor ismertük egymást, amikor elméletileg nem ismerhettük.
Igen barátok vagyunk, ezért barátilag zúztam össze az állkapcsát.
John hatra tántorodott, és vérző szájjal dühösen meredt rám.
– Te normális vagy tesó? Mi a faszért ütöttél meg? – kérdezte az állát markolászva.
– Pont azért. – feleltem.
Értetlenül meredt rám:
– Hó-hó, ha így akarod bejelenteni, hogy a másik csapatban játszol, akkor csak mondom, hogy ez nem a legjobb megoldás... Tudod nem probléma...
– Te. Meg. Mi. A. Faszról hablatyolsz? – kérdeztem .
– Hát tudod kérdeztem, hogy mi a faszért ütöttél meg, te meg az mondtad, hogy pont azért, és azt hittem, hogy....
Csak most esett le. Ez az agyhalott azt hiszi, hogy meleg vagyok?
– Te hülye gyerek! Nem vagyok meleg! Nagyon is heteró vagyok. Nem is lehetnék ennél heteróbb. Nézhetném az Oprah showt egy rózsaszín tütüben, miközben sminkelem magam, és még akkor is heteró lennék. – világosítottam fel.
– Oké haver csigavér. Inkább menjünk, és kezdjük el az edzést, mielőtt az edzőbá' megérkezik, és fasírtot csinál a golyóinkból. – vette fel a labdát.
Istenem, hogy ehhez most mennyire nincs kedvem...
– Na gyerünk srácok, muszáj edzenünk, a jövő héten a Lincoln gimi ellen játszunk, és ha még ők is megvernek, akkor Istenemre mondom itt hagyom ezt az egész puhány bagázst. – mondtam végig nézve a sok idiótán.
Beálltam a helyemre, majd megfújtam a sípot, amit még anyától kaptam, születésnapomra.
A gyakorlás elkezdődött.
Tíz perc után a labda már nálam volt, és teljes sebességgel szaladtam az "ellenség térfelére"... és touch down, mint mindig.
Az edzés nagyon kimerített. Patakokban folyt le rólam az izzadság, és a pályáról felgyülemlő portömeg elárasztott. Az öltözőbe érve ledobtam a sisakom, majd a zuhanyzók felé vettem az irányt. A hideg zuhany felfrissített, ugyanakkor elgondolkodtatott.
Hunter egy pöcs, ez vitathatatlan. Én meg a foci csapat kapitánya vagyok nem mellesleg jóképű, kedves, humoros. Egy igazi főnyeremény vagyok, és Kelly-nek mégis az a szarcsimbók kell helyettem. Mi van benne ami bennem nincs? Mégis miért őt választotta helyettem?
A nagy gondolkodásból legjobb haverom unszolása zökkentett vissza:
– Hé, számíthatok arra, hogy még ma kijössz onnan? Tudod elhiszem, hogy imádod a sulit meg minden de vonszold már ki a segged onnan.... én is felfrissülnék, ha nem haragszik őméltósága...
Gyorsan megtörölköztem, felkaptam magamra a pólóm, és a nadrágom, majd kiléptem az öltözőből.
– Na végre...tudod rosszabb vagy mint egy lány...az anyám se készülődik ennyit, pedig nekem elhiheted, hogy ő aztán órákat tud a fürdőben ülni...
Istenem, amikor a türelmet osztogatták John elfelejtett sorba állni...
– Oké haver nyugi...menj, és tusolj le...na cső. – pacsiztam le vele.
– Cső. – mondta, majd bevágta maga mögött a tusoló ajtaját.
John, néha az idegeimre tud menni, a legjobb haverom, de néha le tudnám csapni egy palacsintasütővel. Úgy csinál, mintha ő nem töltene órákat reggel csak azzal, hogy minden egyes szál haja a megfelelő szögben hajoljon jobbra. Kiérve az iskola folyosójára, ismét a gondolataimba merültem. Istenem ez a lány elveszi az eszem. Nem igaz, hogy minden gondolatom csak, és kizárólag körülötte forog. A selymes haja, a csillogó szeme, telt ajkai, amik csak arra várnak, hogy birtokba vegyék őket.
Kelly a fenébe tűnj el a gondolataim közül...
Miközben dacoltam a gondolataimmal (amik nem mellesleg nem hallgattak rám), hirtelen valaki nagy sebességgel nekem csapódott. Megrökönyödésemben hirtelen nem is tudtam beazonosítani, de aztán amikor felnézett rám, nem kellett egy másodperc sem, és rájöttem, hogy az aki az iskola folyosó kellős közepén nekem csapódott az nem más mint Kelly.
Ah... Istenem miért büntetsz, miért hagyod, hogy a közelembe legyen?
Ott van egy karnyújtásnyira, de mégis fényév távolságra tőled, nem érintheted, nem csókolhatod, még csak rá se szabadna nézned.
Hiszen az öcsémmel jár bassza meg!
Tiltott gyümölcs . Nem szabad, hagyd őt Daniel, hallod?
Tiltakozó gondolataim közé valahogyan mégis betolakodtak oda nem illő képek... ahogy a csókomért, könyörög, amit megadok neki...ahogy alattam piheg és arca kipirosodik a szenvedélytől...
Jézusom, nem, abba kell hagynom. Nem lehet. Ő a tiltott gyümölcs...nem szabad ilyeneken járnia az eszemnek.
Mégis ahogy a szemeibe nézek, elvesztem a józan eszem, és a helyébe valami más lép, ami azt suttogja: De a tiltott gyümölcs a legédesebb...