Change (Befejezett) (Javítás alatt)

17.

Daniel szemszöge :
Ennél jobban nem is kezdődhetett volna ez a kibaszott óra. Mondhatom kurva jó kedvem volt, és még a tetejébe az a faszkalap felelni is kihívott.
Szem forgatva lépkedtem a katedra felé, a hóhér mosolyogva várt, mint aki már előre tudja, hogy ma bizony fejek fognak hullani.
– Nos Daniel... Ma egy igazán csodás művet boncolgathatsz... Shakespeare Rómeó és Júliája... Tessék. – mondta Mr. Petterson gúnyos mosollyal az arcán.
Amikor meghallottam, a címet a megkönnyebülés folyamként áradt szét bennem. Ezt a művet pont tegnap elemezgette Kelly, azzal a csodaszép ajkaival... Na jó Daniel nyugodj meg! Ne gondolj Kelly ajkaira... Sem a szemeire... Sem a hajára... Gondolj inkább... A kajára. Igen gondolj csak egy szaftos hamburgerre.
– Nos Daniel? A hallgatásod azt súgja, hogy az elégtelen régi jó barátként meglátogat. – szakított félbe Mr. Petterson.
Basszus! Nekem most felelnem kell!
– Szóval  Shakespeare... William Shakespeare, a drámairodalom egyik legnagyobb alakja 1564-ben született az angliai Stratford upon-Avonban, földműves szülőktől. Feleségül vette a várandós Anne Hathawayt, házasságukból 3 gyermek született. 1599-ben korábbi társulata új színházának a Globenak 10%-os részvényese lett. Vagyonából földbirtokokat vásárolt Stratford körül. 1610 körül visszaköltözött szülővárosába, 1613 után végleg felhagyott a drámaírással. 1616-ban itt halt meg.
Drámái: 2-féle csoportosítás:
1.Műfajuk szerint:
királydrámák: az angol történelemnek a „rózsák háborúja"-ként megnevezett (a Lancaster és a York ház trónszerző küzdelmei) időszakából, és a hozzá vezető események korából merítik tárgyukat. Jellemzi őket a sok vérontás és harc.: II. Richárd; III. Richárd; János király; IV. Henrik; V. Henrik; VI. Henrik;vígjátékok: Jellemzi őket a sok hirtelen fordulat, a sok mesei elem, a hősnők fontos szerepe. Műveiben megjelenik a reneszánsz új elmélete a szerelemről. Központi témája a boldogságkeresés, melynek célja és eszköze a szerelem.Tévedések vígjátéka, A makrancos hölgy, A két veronai nemes, Lóvá tett lovagok, Szentivánéji álom, A windsori víg nők, Sok hűhó semmiért, Ahogy tetszik, Vízkereszt vagy amit akartok.
Tragédiák : Shakespeare tragédiáiban a szereplők nem emberfeletti lények, vannak hibáik. A főhős általában önelemzésbe merül és az önismeret is előtérbe kerül. Műveiben a befejezés reménysugarat is tartalmaz. Ilyen mű a Rómeó és Júlia, Othello, A velencei mór, Hamlet, Dán királyfi, Lear király, Macbeth, Julius Caesar, Antonius és Kleopátra, Coriolanus színművek: sem a komikum, sem a tragikum nem válik bennük meghatározóvá. A végkifejletben fontos szerepe van az irgalomnak és a megbocsátásnak. Egyes elemei a görög mitológiában gyökereznek. Téli rege, A vihar, Pericles, Szeget szeggel, Cyberline, A velencei kalmár, Minden jó, ha a vége jó, Trolius és Cressida
2.Shakespeare drámaírói pályájának korszakai szerint:
1594-ig tartott útkeresése, művészi kísérletezésének korszaka. Ekkor írta első királydrámáit, és korai komédiáit. (VI. Henrik, III. Richárd, Tévedések vígjátéka, A makrancos hölgy)1595-1600: érett drámaművészetének korszaka, melyhez újabb királydrámák (II. Richárd, V. Henrik), vígjátékok (Szentivánéji álom, Ahogy tetszik) és néhány kiemelkedő tragédia (Romeo és Júlia, Julius Ceasar)1601-1608: A nagy tragédiák(Hamlet, Othello, Lear király, Machbeth) és a komikumot iróniával vegyítő színművek vagy sötét komédiák korszaka.1609-1613: regényes színművek (Téli rege, A vihar).
Lírai alkotásai: 2 hosszabb epikus költemény (Venus és Adonis, ucretia elrablása) és 154 szonettből álló versgyűjtemény. A shakespeare-i szonett = a pertarcaitól eltérően nem oszlik versszakokra, utolsó 2 sorát formalag bekezdés különíti el az első tizenkettőtől, amit – a keresztrímeket felváltó, verszáró helyzetben lévő – páros rím is kiemel. Rímképlete: abab cdcd efef gg.
A Shakespeare-i színház:
A Globe színház a Temze partján, London egyik külvárosában épült meg. Erre azért volt szükség, mert a városfalakon belül nem működhetett színház, ugyanis a magisztrátus az erősödő puritanizmus jegyében erkölcstelen intézménynek bélyegezte.A Globe (Földgömb) épülete kívülről nyolcszög, belülről félkör alakú. A színpad körülbelül 1 méter magas volt, benyúlik a nézők közé. Háttér általában nem volt, ezt a nézők fantáziájára bízták. A nézőtér fedetlen volt, udvarszerűen volt kialakítva és kétemeletes magasságban volt körülépítve. A szegényebbek számára állóhelyek voltak, míg a gazdagabbak az emeleti galériák fedett helyein vagy a színpad szélén ültek. A színpadnak nem volt megvilágítása, tehát az előadásokat nappal tartották, természetes fénynél. A színpad jellegzetes "hármas" beosztása lehetővé tette a színterek gyors átváltását, térbeli és időbeli távolságok gyors áthidalását. A nyitott elő színpad benyúlt a közönség közé, míg mögötte volt a hátsó színpad, ami a szobákban történő eseményeket szimbolizálta. Az erkély vagy felső színpad a magasban történő eseményeknek adott helyet. Díszletek nem voltak, viszont kellékeket használtak. Előfüggönyt nem alkalmaztak, a jelenetek egybefolytak, ezért a szövegnek pontosan jelölnie kellett az események színhelyét. Az eddig leírtak az úgynevezett "szimultán" színpadra vonatkoznak. A női szerepeket kamasz fiúk játszották, és a színészek a színpadon öltöztek át, nem mentek le onnan. Egy színtársulat általában 12-16 főből állt. Egy másik fajta a processziós színpad, ahol a néző vándorolt az egyik jelenetről a másikra, illetve volt még a kocsiszínpad, ahol kocsikat rendeztek be színpadnak, majd azok körbehaladtak.
A Shakespeare-i dráma:
Az angol reneszánsz dráma nem az ókori drámából alakult ki, hanem a középkori színjátszó hagyományokból. Három fajtája van:
-Misztérium-játékok: Bibliai történetek feldolgozása.
-Moralitás-játékok: az állandó témájuk az erények és bűnök vetélkedése az emberi lelkekért.
-Mirákulum: szentek életét dolgozta fel és mutatta be.
ROMEO ÉS JÚLIA:
A Rómeó és Júlia az olasz Matteo Bandello 1524-ben írt novelláján alapszik, bár Dante Isteni színjátékában is felbukkant már a Montecchi, illetve a Capeletti család. A karakterek pontos kidolgozásával és a verselés egyéni stílusával azonban Shakespeare drámája messze túltett valamennyi tartalmi elődjén. 1594-96 között íródott, nyomtatásban 1 évvel később jelent meg. Műfaját tekintve lírai tragédia, melyben 2 egyenlő nagyságú főhős áll egymással szemben. A cselekmény öt napot ölel fel, és számtalan helyszínen zajlik, olyannyira, hogy meg sem marad végig Veronában, hanem egy rövid ideig Mantovába helyeződik át. Témáját tekintve a szabad párválasztás, illetve az egyéni szabadság kérdését járja körül, ebből következően a fő konfliktus a középkori, illetve a reneszánsz értékrendet képviselő szereplők között alakul ki. A szereplők értékrendjük alapján két nagy csoportra oszthatók. A középkori értékeket képviselők közül a legfontosabbak a Montague és a Capulet szülők, de idetartozik Tybalt, valamint Páris figurája is; utóbbi bár nem tartozik a dráma negatív hősei közé, mégis egyértelműen a középkori konzervatív nézeteket képviseli. A címszereplő szerelmesek, Rómeó két jó barátja, Mercutio és Benvolio alkotják a szereplők másik nagy csoportját, a reneszánsz gondolkodásúakat. Júlia dajkája, illetve Lőrinc barát nem sorolhatók be egyértelműen egyik csoportba sem, bár mellékszereplő létükre kiemelkedően fontos a szerepük. A mű verselése: 5-öd és 6-od feles jambikusokból álló verstípus.
Az élhang műfaja szonett. Ebben jelenik meg a végzetszerűség.
I. felvonás
Az expozíció, melyben kiderül a helyszín (Verona). Vígjátéki jelenettel indul: a két család szolgái Verona főterén pajzán szójátékokkal sértegetik egymást. Vígjátéki vonás, hogy a szöveg itt prózában szól (a prológus szövege szabályos szonettforma). A szolgák láthatóan nem veszik komolyan a dolgot, csak akkor kezdenek vívni, amikor feltűnik Benvolio: Montague szolgái előtte akarják bebizonyítani uruk iránti hűségüket.
Csakhogy Benvolio maga is jóra való ember (neve is beszédes: „Jóakarat"-ot jelent). Leinti őket, de megjelenik Tybalt, aki már nem játszik a szavakkal: gyűlölete szívből fakad, bár az okát nem értjük. Nem is tudjuk meg Shakespeare -től, hogy a két család miért gyűlöli egymást. Shakespeare bizonyára szándékkal hagyta homályban ezt a kérdést, mint aki kihangsúlyozni akarta: nem fontos, kinek van igaza, az emberek ok nélkül is gyűlölhetik egymást.
A harc után megjelenik Rómeó, és félrevonul Benvolióval. Minden jel arra mutat, hogy viszonzatlan szerelemtől szenved, mígnem egyszer csak elárulja magát: „Ma hol ebédelünk?" – kérdezi, miközben állítólag éppen halni kíván. Szerelme póz csupán, méghozzá túljátszott póz: a kor közhelyei, petrarkista paradoxonokat szaval nagy számban, majd hidegen közbekérdez: „Tovább folytassam?" és folytatja, mintha csak könyvből olvasná, mit érez.
Egy jelenet erejéig Paris tűnik fel (mint később megtudjuk, rokona a Hercegnek). Capuletnek udvarol, a leánya, Júlia kezét kéri. Capulet vonakodik, hiszen Júlia csak tizennégy éves, de kitér a döntés elől, s a kérőt lányához utasítja. „Elsősorban leányom dönt, nem én" – feleli Párisnak egy szerető apa hangján.
Rómeó és Benvolio eközben Capulet egy szolgálójától megtudja, hogy bál lesz a Capulet-házban. Kiderül, hogy Rómeó szerelme, Rozália is ott lesz, s Benvolio rábeszéli Rómeót, hogy menjenek el a bálba. Rozália Capulet unokahúga, azaz elérhetetlen Rómeó számára. Ebben rejlik Rómeó viselkedésének kulcsa: Rómeó – mint a legtöbb tapasztalatlan kamasz fiú – fél a lányoktól, bár szerelemre vágyik. Ezért választotta az elérhetetlen Rozáliát, és ezért adja a búval bélelt szerelmest: ez a szerep egyszerre óvja őt, s tünteti fel érett férfiként ugyanakkor.
A harmadik színben megpillantjuk Júliát. Láthatóan sose volt még szerelmes, hiszen anyja kérdésére, hogy férjhez menésre gondolt-e már valaha, azt válaszolja, hogy nem is álmodik róla. Anyja mégis rá akarja beszélni, hogy legyen a gróf Páris felesége, s mindeközben egyszer csak a kérő külsejét dicséri. Felszínes jellemre vall, hogy a látszatra ad, szerinte: „Finom belsőnek jár a szép alak". A jelenet harmadik szereplője, a Dajka itt még kedvesen szabad szájúnak hat, csak később lepleződik le közönségessége. Júliát úgy szereti, mintha a lánya volna, mert vele egykorú leánygyermekét csecsemőkorában elvesztette.
A negyedik szín megerősít gyanúnkban: Rómeó kamaszos félelmektől szenved. Capuleték kapujában mondvacsinált kifogásokat keres, hogy távol maradhasson a mulatságtól: előbb újrakezdi a boldogtalan szerelmes szerepét, majd egy közmondást idéz: „Ki gyertyát tart, az nem veszít a játszmán." Végül egy baljós álomra fogja tartózkodását. Barátja, Mercutio kezdetben nem érti, majd megpróbálja eloszlatni Rómeó aggályait. Rómeó vértelen sóhajaival szemben a szerelem érzéki oldalát hangsúlyozza. A költői Mab-monológ egy mélylélektani elemzéssel ér fel, tanulsága az, hogy mindenki arról álmodik, amire vágyik. Rómeó épp akkor vág közbe, amikor az erotikus álmok kerülnek szóba, ami az bizonyítja, hogy találva érzi magát. A szembesítés sikerrel jár: Rómeó feloldódik.
A főszereplők találkozási jelenetét lírai mozzanatokkal gazdagította Shakespeare. Lelkesültségüket ellenpontozza a szerelem merőben testi formájával, amit a Capulet-ház szolgái képviselnek; az idősebbek nosztalgiája pedig a mulandóság árnyát vetíti örömükre. Párbeszédük szabályos szonettformában hangzik el, áhítatukat vallásos metaforák mutatják. Rómeó bátorságának titka egyszerű: bátorrá tette az igaz érzés, és Júlia rokonszenve.
Finom párhuzam, hogy Tybalt is rímes szöveget kap, a rím nyilvánvalóan a szöveg érzelmi erejét fokozza. Sértettsége, bosszúvágya baljóslatú. Körvonalazódik tehát több konfliktus is, pontosabban lappangó veszélyforrás: a szerelmesek családi ellentéte; Páris házassági terve és Júlia Rómeó iránti szerelme, Tybalt vad gyűlölete a vétlen Rómeó iránt.