Change (Befejezett) (Javítás alatt)

10.

Kelly szemszöge:
Egyszerűen nem értem. Mégis mire volt jó ez az egész?
– Hunter, kérlek mondd mire volt ez jó? Miért verekedtek az iskolában?
Hunter némán sétált mellettem, arcát kék és zöld foltok csúfították, de tekintetében elszánt harag tükröződött, szavaimra felém fordította tekintetét:
– Te komolyan nem érted? Hát nem vetted észre, hogy Daniel másra sem vágyik csak arra, hogy valahogy... akárhogy keresztbe tegyen nekem? Kelly te jó vagy, fogalmad sem lehet arról, hogy a bátyám mekkora egy szemétláda...
– ...de képzeld nagyon is tudom, amióta csak összejöttünk mással sem tömi a fejem, mint azzal, hogy mennyire rossz hatással vagy rám, és, hogy azonnali hatállyal hagyjalak a fenébe, ha szerinted ez annak a jele, hogy fogalmam sincs a bátyád szemétségeiről, akkor hatalmas tévedésben vagy Hunter! – akadtam ki.
Az említett néma csodálattal meredt rám, majd megszólalt:
– Tudod mindig is azt hittem, hogy védelemre van szükséged, most bebizonyítottad, hogy semmi ilyen fajta szolgáltatásra nem szorulsz...tudod mindig meg tudsz lepni – átkarolta a vállam, majd puszit nyomott a fejem búbjára.
Mosolyogva néztem fel rá, és mint mindig most sem tudom felfogni, hogy egy ilyen csodálatos ember, mint Hunter miért pont engem választott, ez a gondolat persze hozta magával azt a fájdalmas érzést is, hogy nem vagyok méltó Hunter szerelmére.
Valószínű, hogy érzéseim tisztán tükröződtek arcomon, mivel Hunter kérdőre vont:
– Milyen depresszív gondolat ötlött már megint a fejedbe?
Átható tekintete arra ösztönzött, hogy az igazat mondjam:
– Fel nem foghatom, hogy egy ilyen csodálatos fiú, mint te, miért pont egy  ilyen szánalomra méltó, és suta csajt választott magának, mint én...
Hunter megtorpant, szembe fordult velem, és komolyan a szemembe nézett:
– Kelly nem vagy szánalomra méltó, sőt szerintem egy csodálatos lány vagy és nem, hogy te nem érdemelsz meg engem pont, hogy én nem érdemellek meg téged, hiszen én csak egy izomagyú focista vagyok...te meg...te meg egy okos, és gyönyörű lány vagy.
Elpirultam az engem ért bókok hatására, boldogan vetettem magam Hunter karjaiba, és az öröm és szerelem mámorában égve merültem el csókjában, nem is sejtve, hogy boldog pillanatainknak, nem csak mi vagyunk a szemtanúi, hanem egy féltékenységtől izzó ifjú, aki a sarokban ökölbe szorult kézzel esküszik meg arra, hogy tönkre teszi öccse boldogságát...
**********Comming soon************