Change (Befejezett) (Javítás alatt)

13.

Kelly szemszöge
Miért kell folyton Danielbe botlanom?
– Figyelj már oda te Seggfej! – csattantam fel, miután sikerült szavakhoz jutnom.
– Én?!?! Emlékeztetnélek, hogy TE voltál az, aki nekem jött, habár...nem mintha bánnám, de csak, hogy tisztázzuk te voltál az, aki nem figyelt maga elé. – nézett rám komolyan 
Az orrnyergemet masszírozva, próbáltam lehiggadni, és nem jelenetet rendezni a folyosó közepén:
– Nézd Daniel...nekem most erre nincs időm. Sietnem kell az irodalom szakköre, ami alól nem mellesleg, te ügyesen kihúztad magad, szóval ha nem haragszol...
Ügyesen kikerültem, de az a tökkelütött megragadta a karom, és maga felé fordítva , úgymond kényszerített, hogy figyeljek rá:
– Figyelj, nem akarlak fenntartani... és... sajnálom, ha felbosszantottalak, esküszöm nem állt szándékomban, remélem, hogy nem vagy azért annyira dühös, hogy elfeledkezz a mai korrepetálásról.
Leesett az állam.
Daniel Jordan Wood bocsánatot kért. Tőlem.
Lehet, hogy a világ a a feje tetejére állt?
– Izé...nincs semmi baj...izé... szóval...igen tudok a mai korrepetálásról...izé...akkor ma hatkor, nálatok. – annyira meglepődtem, hogy a szavam is elállt.
Jézusom valami hatalmas agyrázkódás érhette Danielt az edzésen. Lehet, hogy kórházba kéne szállítani...lehet, hogy megemlítem Hunter-nek...
Apropó Hunter... Egy óra múlva már végeznie kell a büntetővel. Jobb, ha megvárom az iroda előtt, a szakkör után.
Daniel szemszöge:
Ennél, nagyobb hülyeség nem is juthatott volna eszembe. Gondolatban már számtalanszor fejbe csaptam, magam, amiért egyszerűen egy értelmes mondatot nem tudtam kinyögni...
" Nem vagy annyira mérges, hogy elfeledkezz a mai korrepetálásról " ? Jézusom...
Na nem baj... legalább ma láthatom. Habár Hunter is otthon lesz, szóval valószínűleg nézhetem, ahogy undorítóan szerelmesek.
Mielőtt még valaki félre értené, nekem semmi bajom a szerelemmel. Komolyan.
És, hogy minden kétséget eloszlassak...én is voltam már szerelemes.
Egyszer.
Régen.
Az volt az a mindent elsöprő izé... amiről a csajok folyton álmodoznak. De már vége, és ami azt illeti soha többet nem akarom azt érezni, mert csak kibaszott nagy fájdalmat tud okozni.
Ennek ellenére semmi bajom a szerelemmel, de tényleg, viszont nem szívesen nézem, ahogy az én Kelly-m az öcsémmel enyeleg, és... Várjunk! Most azt mondtam, amit hallottam, hogy mondtam?
Komolyan azt mondtam, hogy én Kelly-m?
Öcsém! Kezdek begolyózni. Ez így nagyon nem fasza.
Na jó gondoljunk valami másra... Mondjuk a pomponcsajokra. Igen.
A rövid szoknyák, meg azok a sexy mozdulatok...Kelly is olyan kecsesen mozog...Na nem! Gyerünk Daniel vissza a pomponlányokra. Igen. Ahogy a szoknyájuk fellibben az egyes gyakorlatoknál, pont úgy lebegnek, ahogy Kelly haja szokott, ha megfújja egy kis szellő...
Oh...hogy a fene esne bele! Egyszerűen nem tudok másra gondolni, csakis rá. Ez nem lehet igaz, muszáj valaki másra gondolnom, vagy valami másra, ha így megy tovább, bele fogok örülni.
Habár inkább választanám az őrültséget, mint hogy, azt lássam, hogy az a szemét állat Kelly-t csókolja, amint az az elém táruló látvány igazolt.
A méreg kezdett felkúszni a tarkómon, hogy aztán vörös köddel borítsa el az agyam...
És már indultam is, hogy letöröljem azt az idióta vigyort, annak a faszkalapnak a képéről... Büntetés és figyelmeztetés ide vagy oda, akkor is feltörlöm vele a padlót...
*************Comming soon*********