Egy új kor

10. Alku

Jól tudtam, hogy ki van a hátam mögött, de még is féltem megfordulni, de egyszer úgy is meg kell fordulnom, tehát választásom nincs. Nem sokára meg is fordultam, kezemben az imént nagy nehezen kiszedett nyílal. És nem tagadom meglepődtem, sokkal rosszabb volt a helyzet, mint gondoltam volna. Három fiú állt előttem, a várt egy helyett. Eric állt középen, aki gonoszan mosolygott rám. Mellete jobra, egy vörös hajú, szeplős fiú. Erictől balra, viszont egy barna, göndör hajú fiú, fekete kalappal a feje tetején. Mind sötét ruhákat viseltek.
- Nem hittem volna, hogy a Mágixu után, még élve látlak! - Jegyezte meg Eric gúnyosan.
- Kösz... - Mondtam halkan, és szemrehányóan.
- Oh, hogy mi milyen modortalanok vagyunk! Még be sem mutatkoztunk! - Mondta a Kalapos, színlelt udvariassággal. - A nevem Christopher. Őt már gondolom ismered! - Mutatott Ericre. - Ő ott pedig Richard. - Mutatott a Vörösre. - És téged, hogy hívnak szépségem? - Kérdezte meg tőlem, gyerekes kíváncsisággal.
- Nem kötelességem veletek e... - Itt félbe szakított a szőke.
- Layra, Milenor lánya! - Jelentett ki Eric büszkén.
- Jól van, mit akartok? - Kérdeztem idegesen.
- Óóó...én csak a visszajárót! - Mondta Eric mosolyogva, kihúzta fényes kardját a hüvelyéből, mire én hátra hökköltem, bele ütközve a fa kérges törtzsébe.
- Egy fegyver nélkülire rátámadsz? - Kérdeztem. Jól tuttam, hogy ott a tőr, de azzal esélyem se lenne a kardja ellen. Christopher, egy fekete füst kíséretében elteleportált, majd egy másodperccel késöbb vissza is jött, a kardommal a kezében. Várjunk csak, a kardom? Na ezt még visszakapja!
- Na, gyere csak ide érte! - Mondta Eric, miközben Christopher odanyújtotta nekem a kardom, a markolatával felém. Egy ideig totolyáztam, nem mertem odamenni.
- Na mivan, beijedtél? - Kérdezte Richard kötekedve. Na ha valamit, ezt aztán utálom. Engem senki sem nevezhet gyávának és senki sem vonhatja kérdőre a bátorságomat. Így egy szó nélkül, de óvatosan elindultam feléjük, ledobva a nyílat a fánál. Apró lépésekben közeledtem. Már csak fél méterre voltam tőllük. Hirtelen Eric felemelte a kardját és egy halálos csapást akart rám mérni, mire én erre gyorsan kihúztam a kardot a Christopher kezében tartott hüvelyből és Eric kardjának az útjába állítottam. Richard és Christopher hátrátak, hogy ne keveredjenek bele a balhéba. A két kard, ahogy össze csattant, erős fémek összeütődését lehetett hallatta. Arcunkat egymástól, csak a két kard választotta el. Mindketten úgy feszültünk neki a másik kardjának, mintha ezen múlna az életünk, ami végül is igaz volt.
- Na mivan? Csak ennyit tudsz? - Provokáltam a fiút, annak ellenére, hogy már nem bírok tovább ellen tartani erejének. Ezért pár pillanat múlva, elfordítottam a kardom, így már nem feszültünk egymásnak, csak körülbelül három méteres távolságband köröztünk, folyton szemmel tartva egymást, majd hirtelen nekem rontott és elkezdödőtt a küzdelem. Az erdő átlagos zajait, elnyomta a fémek durva és folytonos összecsapódása és a különböző harci kiáltások hangja. Már mind kettőnk homlokán megjelentek az izzadság cseppek. Ruhánk és arcunk csupa por és kosz volt a folytonos csapások kikerülése miatt. Itt - ott a testünkön feltünt néhány vérző seb, amit a másik okozott fegyverével. Hol egyikünk, hol másikunk állt nyerésre. Már egy jó ideje küzdöttünk, mikor Eric elkezdett szüntelün támadni. Csak vágott, kaszabolt és ütött néha eltalált ezzel vérző sebet hagyva maga után. Hirtelen kiverte a kezemből kardot. Ő csak lépdelt előre és támadt, míg én hátráltam és kikerültem a támadásait. Egy idő után, éreztem, hogy a fa kemény kérges törzse hozzá ér a hátamhoz. Nem tudtam már ekkor tovább hátrálni a fa miatt, amiből egykor a nyílamat szedtem ki. Végül csúnyán odanyomott a fához és éles pengéjű kardját a nyakamhoz szorította, így esélyem nincs megmozdulni. Arcunk közel volt egymáshoz, szinte már túl közel. Éreztem meleg leheletét, ahogy kifúja, majd ahogy újabb levegőt vesz, hevesen szüntelenül. Tekintete bele mélyed az enyémbe, mintha elvesztünk volna egymásban. Christopher és Richard feltüntek Eric háta mögül, hogy megnézzék mi a helyzet.
- Na, mire vársz még? - Kérdeztem lihegve. Egy darabig, senki sem szólalt meg. Csak az én és Eric heves lélegzet vételeit lehetett hallani.
- Mire vársz? - Kérdezte meg Richard. Nem szimpatikus ez a csávó. Eric csak az én szemembe nézett, én pedig csak az övébe.
- Nem! - Mondta határozottan. Én ezt a figyelmetlenségét ki is használtam. A lábamat a melkasának támasztva ellköltem, mire ő hanyatt eset. Gyorsan megragadtam a földön heverő kardomat. Rámásztam, és a nyakához fogtam a kezembe ragadott fegyvert. Erre Christopher és Richard is akcióba lendült. Christopher hátúlról lefogott, majd a nyakamhoz emelte a kardját.
- Ha megölöd, én is megöllek téged! - Súgta Christopher a fülembe. Amíg Richard kicsavarta a kezemből a kardot.
- Szálj le róla! - Adta az utasítást Christopher. - Semmi hirtenel mozdulat! - Mondta, majd leszálltam róla, miközben a Kalapos még mindig lefogott. Eric pedig felállt, majd leporolta magát.
- Hidd el, hogy megöltelek volna! - Mondta Eric, halál komoly tekintettel.
- Akkor miért nem tetted? - Kérdeztem.
- Mert...mert szükségem van rád! - Ordította. A válszán nagyon meglepődtem nem csak én, ha nem a fiúk is.
- Mi? Minek? - Kérdezte Richard zavartan.
- Az magánügy! Egy alkut ajánlok! - Mondta a szőke.
- Milyen alkut? - Kérdeztem kíváncsian.
- Tudom, hogy milyen hatalmas erőt kaptál a Mágixun! És azt is tudom, hogy a föld és a tűz elemet is meg kell tanulnod! Én tűz idomár vagyok, Richard pedig föld idomár! Megtanítunk bánni ezekel az elemekkel! - Monda Eric. Amire mindenkinek nagyobbra kerekedett a szeme.
- Mi? Én nem tanítok egy Kritánit! Főleg, hogy még én sem vagyok profi! - Mondta Richard.
- Rich, muszáj lesz! - Mondta Erci szigorúan.
- És mit kérnél cserébe? - Kérdezem.
- Hogy minden egyes nap, szorgalmasan kijárj ide! És amíg az edzés tart, addig mindig azt csinálod, amit mondunk! - Mondta Eric, miközben folyton farkasszemezett velem. - Ja, és erről az egészről senkinek nem szólhatsz! - Fejezte be.
- És mi van, ha nem megyek ebbe bele? - Kérdeztem kíváncsian.
- Akkor most megölünk! De neked is szükséged van ránk, mert a földet és tűzet úgy is meg kell tanulnod írányítaní, és most itt vagyunk! Önként felajánjuk magunkat és nem halaszhatod el! - Mondta az érveit.
- És ebből NEKÜNK mi hasznunk? - Kérdezte Richard.
- Azt majd elmondom! - Vágta rá gyorsan Eric a választ.
- Na, megegyeztünk? - Kérdezte, miközben kezet nyújtott nekem. Christopher végre elengedett szorításából. Egy kicsit vártam és a fiú felém nyújtott piszkos kezét bámúltam. Majd Ericre néztem.
- Na? - Mondta, kivillantva fehér fogait, egy barátságos molyos közepette.
- Legyen... - Mondtam feladó hangsúllyal, majd bele raktam óvatosan a kezem a kezébe, ő meg erősen megszorította, majd erősen megrázta. Kezeink végül elváltak.
- Holnap, pontban hajnali négy órakor itt találkozunk! - Mondta Eric, miközben elindult a három fiú, velem ellentétes irányba. Majd végig néztem, ahogy lassan elnyeli őket a sűrű erdő. Egy ideig még néztem utánunk, végül, gyorsan megragadtam a kardom, és a fa törzse mellet heverő nyílat, majd gyors, futás tempóban visszaloholtam a céltáblákhoz, ahol már a harcosok rég edzetek. Szerencsére senki sem vette észre, hogy az erdőből jöttem ki. Gyorsan odaszaldtam az íjamhoz, felkaptam, majd haza futottam, hogy még véletlenül se keltsek semmien gyanút. Mikor haza értem, jó alaposan megmosakodtam. Már nem is tudom mióta nem fürödtem, ezért nagyon jól esett. A nap, maradék részét a szobámban töltöttem, ott foglaltam el magam. Nagyon gyorsan telt az idő. Mire ráeszméltem, már hét óra volt. A vacsorámat felhozták, mert nem volt kedvem lemenni, se senkivel beszélgetni. A vacsora isteni volt, mint mindig. Nem sokára lefürödtem, majd befeküdtem az ágyamba. Hogy lehetek ennyire hülye? Kötöttem egy alkut, három gonosz, zsarolós Malkonival! Holnap mindenre felfogok készülni. Nem tudom, hogy miben mesterkednek azok a Malkoniak, de kifogom deríteni...