Egy új kor

11. A tűz és föld mestereim

Nagyon fura álmom volt, Ericről. Eric csak állt és engem nézett, szemben álltunk egymással. Majd jött a sötétség, ami mindent elpusztított, bele értve engem is. Velem szemben Ericeket viszont csak átjárta, hirtelen olyan gonosz tekintete lett és minden honnan sötétség áradt belőle, majd felriadtam. Nem tudom, hogy ez mit jelent, de nem is érdekelt. Egyáltalán, miért álmodok én egy Malkoniról, de nem akármilyenről, hanem Ramelon fiáról? Ez tök értelmetlen. Ahogy így gondolkodtam, már oda is értem a Liktai erdő elé, a kardommal a kezemben, hogy ha véletlenül lenne valami gebasz a fiúkkal.
- Vágjunk bele! - Mondtam egy sóhajtás közepette, majd elindultam be az erdőbe. Már egész jól kezdem megszokni ezt az erdőt! Nagyon menő kis hely. Nem sokára oda is értem a megbeszélt helyre és időpontra, ahol a három Malkoni már ott várt engem. Négy méterre megálltam elöttük. Ők csak engem néztek, én meg csak őket. Hát ez jól indul! Gondoltam magamban. Kínos csönd és feszültség lepte be a teret.
- Kezdjünk is bele! - Mondta Eric, miközben összecsapta a tenyerét és odalépett elém. - Szerintem, ezt ide is adhatod, úgy se fog majd kelleni! - Mondta a fiú. Odanyúlt a kezembe tartott kardhoz és elkezdte kihúzni a kezemből. Egy ideig nem engedtem el, csak tovább szorítottam, de végül megadtam magam.
- Köszönöm! - Mondta Eric, majd ment pár lépést hátra fele és a kardomat odadobta Christophernek.
- Nagyon szivesen... - Mondtam halkan, és durcásan.
- A tűzzel kezdesz! - Jelentette ki Eric.
- Itt? Az erdő közepén? - Kérdeztem.
- Igen! - Mondta majd odajött hozzám és alrébb tolt. - Lépj hátrébb! - Utasított, mire még pár lépést hátráltunk, ahogy a másik oldalon Christopher is. Richard előre lépett, csinált néhány mozdulatot, mire a föld elkezdett mozogni, alrébb tolva a fákat, bokrokat egy tíz méteres területen. A végén már csak egy csupasz föld terület volt. Se fű, se semmilyen növény, se semmi zöld. Nekem nagyra kerekedtek a szemeim, hiszen még soha sem láttam föld idomítást, se egyáltalán föld idomárt.
- Na gyere! - Mondta Eric. Mind ketten, mind a négyen beléptünk a sima föld lepte területre, de Eric nem sokára ki is lépett belőle.
- Első lecke! - Kezdte, miközben valamit keresgélt a susnyásban. Mikor visszafordúlt felém egy nagy, vastag fabot volt a kezében. Besétált vele a föld terület közepére, és oda beszúrta az imént talált fabotot, majd meggyújtotta a végét, ami nagy piros lángokban kezdett el égni. Én ezt is nagy csodálattal bámúltam. A tűz egy idő után nem égette el a fa többi részét, mert Eric kordában tartotta. - Vegyél el innen egy lángot! - Útasított szígorúan. Christopher és Richard pedig mindent kivűlről figyeltek.
- De...én... - Dadogtam.
- Ha ügyesen csinálod, nem fogod megégetni magad! - Mondta a szőke. Karbafonta karjait, majd megeresztett egy gúnyos vigyort. Én erre meg dühösen odatrapoltam az égő fáklyához.
Félve a tűz felé emeltem a kezemet, hogy egy kis lángot a kezeim közé foghassak, de amikor már majdnem hozzá értem, hirtelen elkaptam a kezem.
- Nekem ez nem megy! - Mondtam feladóan.
- De hogy nem! - Bíztatott Eric. - Összpontosíst a tűzre! Koncentrálj! Kezdetben minden elem írányításához, kell egy fajta erőforrás! Koncentrálj a dühre! Egy dühös élményre az életemből! - Mondta Eric.
- Rendben! - Mondtam, majd újra megközelízettem a forrón égő tűzet. Összpontosítottam a tűzre, ahogy azt Eric javasolta. Olyan volt, mintha lassított felvételben látnám, ahogy újabb és újabb láng generálódik és így együtt kiadja azt a forró, égető elemet, a tűzet. Lassan közelítettem a kezeimel a tűz felé, majd lassan bele értem. Nem égetett, helyette inkább, mintha energia járt volna át, amitől teljesen felvillanyozódtam. És mikor kiemeltem a kezeimet, kis lángok égtek benne. Mindenki csodálkozott, kivéve Ericet.
- Nézd, sikerűlt! - Mondtam mosolyogva, miközben kezeim közt óvatosan fogtam a kicsinyke lángokat.
- Jól van. Most próbáld meg eloltani! - Adta az instrukciókat Eric.
- Oké! - Mondtam idegesen.
- Koncentrálj, a benned élő dühre! - Mondta a szőke. - Majd, hagyd elmenni és nyugodj meg!
- Rendben. - Nagy és mély levegő vételeket vettem és nem sokára a tűz, el is oltodott. - Sikerült! - Mondtam diadal ittasan, amire válaszul Eric, csak bólintott egyett. Még ezt a két mozdulatot gyakoroltuk legalább fél óráig, majd Eric megszólalt.
- Rich, most te jössz! - Kiáltott oda barátjának, aki egy sóhajtás kíséretében felállt és odasétált hozzánk. - Nem volt olyan rosz elsőnek! - Mondta Eric gúnyosan, majd helyet cserélt Richardal.
- Rendben. A föld idomításhoz kemény, és szilárd gondolatokra és érzelmekre van szükség. - Mondta Richard, majd egy kisebb kő tömbött idomított ki a földből. - Mindig szilárdan kell, hogy állj, és mindig határozotnak kell lenned! - Magyarázta tovább. - Most meg átírányítom ezt a kőtömböt neked, te meg vedd át és tartsd tovább a levegőben, rendben? - Kérdezte, miközben a kődarabot, még mindig a levegőben tartotta.
- Rendben! - Mondtam félénken. Richard oda is idomította elém a kőtömböt.
- Ne feledd, szilárd tartás, szilárd érzelmek! - Figyelmeztetett Richard.
- Tudom! - Mondtam már kissé idegesen, mert már az agyamra ment. Ott volt elöttem a szikla, beálltam abba a pózba amelyikben Richard is állt, kinyújtottam a kezeim és csináltam, amit tanácsolt. Richard, ahogy kezde elengedni a sziklát, úgy ment egyre lejjebb, én meg még mindig csak próbálkoztam.
- Ne erőből! Csak keményen és határozottan! - Mondta Richard. Én erre nem válaszoltam, csak csináltam, amit mondott. Richard nem sokára elengedte a sziklát, és az még mindig a levegőbe lebegett.
- Sikerült! - Örvendeztem.
- Rendben, most irányítsd át nekem! - Mondta a mesterem. - Most az eddig szilárdan felállított érzelmet, tartást és gondolatokat, kicsit gyengítsd meg, de azért tartásuk még maradjon! - Fejezte be az utasítását. A sziklát nagy nehezen végül sikerült átlebegtetnem Richardhoz.
- Jó, most mégegyszer! - Mondta Rich, amit én egy nagy sóhajtással fogadtam. Egész végig ezt gyakoroltuk, alig vártam, hogy mikor lesz már vége. Sokáig gyakoroltuk és addigra már egészen jól ment. Nem sokára vége is lett az első edzésnek. Elköszöntünk, majd haza indultam. Nem is volt olyan rosz, de viszont annál fárasztóbb. Végre haza mehetek és bevethetem magam az ágyba, egy frissítő zuhany után, mert őszintén megvalva, kicsit büdös és izzadt vagyok. A Nap, akkor kelt csak fel igazán, mikor én vissza érkezdtem a rétre. Már indultam is volna haza, de az apám, Aris és egy ismeretlen fiú jött oda hozzám.
- Layra, pont téged kerestünk! - Jelentette ki Aris.
- Beszélgettem egy kicsit a varázslóval és azt mondta, hogy akik megkapják a varázs erejüket a Mágixun, nekik nem kell senki, mert nekik már eleve megy az erejük írányítása, ellentétben veled. - Ekkor tartott egy kis szünetet az apám, majd folytatta. - És tudom, hogy a tűz és föld elemet nem fogod tudni megtanulni, mert azokat csak a Malkonok írányítják és...szóval a két nép utálja egymást és nem is állnak szóba. És úgy döntöttem, hogy ha már a tűzet és a földet semennyire sem fogod tudni írányitani, azért a levegőt és a vizet kitűnően tudd majd, ezért szereztem neked egy víz és egy levegő idomár mestert! - Jelentette ki.