Egy új kor

13. Valami nem stimmel

Lassan, de teltek a napok. Minden nap, szorgalmasan keltem ki az ágyamból, magamra kaptam valamit, elintéztem a reggeli teendőket. Lefele beugrottam valami kis falatért a konyhába, ahol a kukták és a kedves szakács úr, mindig adott valami finomságot. Aranyos férfi, látszik rajta, hogy szereti a hasát. Na igen, visszatérve a témára, miután befaltam a kis falatkákát, általában kimentem és beszélgettem egy kicsit Árnyékkal. Igazán jó társaság és jó titok tartó. Az erdőbe mindig vittem magammal vagy az íjam, vagy a kardom. A biztonság kedvéért, mert még most sem igazán bízok a fiúkban. Miután odaértem, köszöntöttek, majd elkezdödőtt az edzés. Az edzések, többnyire jó hangulatban telt. Sokat beszélgettünk az élet nagy dolgairól, de olyan magán és titkos ügyekről nem beszéltünk. Mondjuk, se ők, se én nem szívesen beszéltem volna róla, szerintem. Ők beszámoltak nekem Malkonról, én meg nekik Kritánról. Érdekes egy hely lehet ez a Malkon, a fiúk elmondása szerint, legalábbis én így fogtam fel. Egyre jobban megy az idomítás. Bár igaz, hogy a tűztől még mindig félek egy kicsit, de a földel nincs semmi gondom. Megkell még szoknom azt a keménységet, szilárdságot, ami kell a föld idomításához, de egyéb próblémám nincs vele. Miután végeztem a fiúkkal, általában beosonok Kritán területére. Igazi kis kém lettem! Aztán valamikor késöbb, valamikor rögtönt elkap Aris és Thomas, hogy ideje gyakorolni a víz és levegő isomítást. A víz, na az kissé nehéz. Aris, nagyon keményen és szigorúan tartja az óráimat. Gondolom, szeretne büszke lenni rám, hogy én is olyan kiváló víz idomár legyek, mint ő és, hogy elmondhatja hogy az ő tanítványa voltam. De igazából, mindketten keményen fognak. Hiszen, ők azt hiszik, hogy csak ezt a két elemet iranyítom majd, de az igazságot nem tudják és még nem is fogom nekik elmondani. A levegő sem valami könnyű, legyek szabad ezt hajtogatja Thomas, de azért nem olyan könnyű, mikor be vagyok zárva Kritánba, és azon belül egy faluba. És persze a vezér lánya cím is terhel. De azért edzéseken, mindig bele adok apait - anyait. Ám egyik nap, valami érdekes dolog történt, miután vége lett az edzésemnek Richardal és Ericcel...
Éppen kijöttem az erdőből és azt láttam, ahogy Aris sietve sétál, szinte már fut, a palota felé. Gyorsan odafutottam mellé. Felvettem a tempóját, majd rákérdeztem.
- Mikor lesz az edzés? - Kérdeztem vidáman mosolyogva.
- Fúúú...Bocs, Lay! De ma elmarad! - Mondta kissé lihegve a bátyám. Láttam az ábrázolatán, hogy valami nincs rendben, így rákérdeztem.
- Mi történt? - Kérdeztem, mostmár én is kissé lihegve.
- Összehívták a tanácsot! Valami nagy probléma lehet, ha most hívták össze a tanácsot! - Mondta gyorsan.
- Értem...én is részt vehetnek rajta? - Kérdeztem komolyan.
- Háát...nem is tudom... - Mondta bizonytalanul.
- Egy. Én vagyok a vezér lánya.
Kettő. Nekem van a legnagyobb erőm.
Három. Már tizenöt éves vagyok. Szóval, már elég nagy ehez.
Négy. Mert igenis van közöm Kritán ügyeihet.
Ennyi indok elég lesz? - Kérdeztem meg végül.
- Nekem igen...de apát kell megkérdezned! Ő a tanács vezetője. - Mondta Aris szigorúan.
- Oké. Meglesz! - Mondtam határozottan. Nem sokára oda is értünk a palotához. Miközben bementünk a kapun, a két egyenruhában lévő katona közül, az egyik így szólt.
- Jó, hogy megérkezett. A tanács többi tagja, már bent várják! - Mondta egyhangúan a katonta, - gondolom Arisnek szólt - mire mi csak haladtunk tovább egy szó nélkül. Egy darabig mentünk a hosszú folyosón, majd végül bementünk egy ajtón. Az ajtó mögött egy óriási ablakokkal teli gyönyörű terem volt. A hirtelen ért nagy fény, vakítóan hatott. A tanács, már ott ült egy kerek, fa asztal körül. Nagy rivaj volt, de amikor beléptünk csönd lett és minden tekintet ránk, főképp inkább rám szegezödőtt. Apám, ahogy felállt székéről, nagy zajt csapott a márvány padlón, de ez igazán senkit sem zavart.
- Gyertek! - Mondta, kedvesen mosolyogva az apám, és a két oldalán lévő üres székre mutatott. Úgy tűnik, számított rám. Kicsit izgulok ez lesz az első tanács, amin részt veszek. Csak nehogy valami hülyeséget nyögjek be, vagy...vagy az a lényeg, hogy csak akkor beszéljek, amikor kérdeznek. Arissal helyet foglaltunk, majd elkezdődőtt a tanács.