Egy új kor

6. A Mágixu

Az öreg mágus kijelentését, nagy tapsolás, örjöngés és füttyögés követte, ami az egész barlangon át végig vízhangzott. Amikor elhalkultunk, Anitos mágus folytatta.
- Nos, ez az egész ceremónia úgy fog kinézni, hogy van itt két kör. Egy a Malkonok varázslatainak a szimbólumaival. - Ekkor a mágus, a Malkonok elötti körre mutatott.- És egy a Kritánok varázslatainak szinbómuaival. - Ekkor Kritánok elötti körre mutatott, majd tartott egy kis szünetet és folytatta oda lépve a Malkonok körének közepére. - Aki kijön, független attól, hogy Malkoni vagy Kritáni, rá kell állnia a saját körének közepén lévő szibólumra. - Ekkor rámutatott furkós botjával a kör közepén lévő jelre, ami mind két kör közepén úgyanolyan volt.- Aki beállt a kör közepére elindítom a ceremóniát és a Malkonoknál a teleportálás az alakváltás a föld vagy tűz az időjárási vagy a semmilyent - Ahogy mondta az összes mágia szinbólumára rámutatott egyet furkós botjával - jelző jellel fog valami történni, amiről mindenki és a kör közepén álló illető is tudni fogja, hogy mit szánt neki a sors. A Kritánoknál is hasonló - Ekkor átsétált a Kritánokkal szemben lévő körhöz.- Csak náluk az animágia a természet a teleportálás a víz vagy levegő és végül a semmilyen szinbólummal kell történnie valaminek.- A két nép gyermekei, felváltva fognak kijönni, de csak az, akit szólítok. Aki végzett az vissza ül a helyére és megvárja míg mindenki sorra kerül, majd aztán mehettek vissza. Az egész rituálé alatt, mind végig csöndet kérek. - Ekkor megint egy kis szünetet tartott, majd hirtelen eltünt és pár pillanat múlva, vissza is teleportál a két kör közé, kezében két hosszú papirossal. Gondolom a neveket azok alapján fogja mondani és kihívni az embereket. És már fel is hangzott az első név.
- Kritánból, Falexina! - Egy vörös hajú lány állt fel, majd odament a Kriátoknak kijelölt kör közepére a "közönséggel" szembe. A mágus elmondott valamit az ősi nyelven, majd dobbantott hármat a furkósboltjával. Ekkor valami fehér csillogó porszerű, de még is folyadéknak láttszó varázslat jött elő, ahogy a mágus furkós botja harmadjára is leért. A varázslat belement a Kritáni kör legkülső gyűrűlyébe.
- Mágixum kemilom! - Ordított Anitos, és ekkor, egy kis robbanás szerűen kitőrt felfelé, a most már zöld színű varázslat a természet szibólumából. Mindenki nagyot csodálkozott, valakinek tátva maradt a szája a látványtól. A vulkán szerűen kitört varázslatt, lassan lecsilapodott majd visszanyerve fehér színét újra a kör külső gyürűjén kezdett el keringeni. A kör közepén álló lány hátra nézett a mágusra, aki elégedetten bólintott azt jelezve, hogy végeztek, majd a lány boldogan vissza ült a Kritánok közé. Következőnek egy Malkoni fiút hívott ki. A rituálé hasonló volt, csak a fehér színű varázslat helyett, itt fekete volt. A fiúnál az alakváltás szimbóluma tört ki narancsárga színűen. Amikor végeztek a fiú visszaült lepacsizva a Malkonokhoz. Ez a továbbiakban is így ment, csak mivel, hogy a fekete és a fehér varázslat meg lett már idézve, ezért azt már nem kellet többször elmondania a mágusnak, csak a Magixum kemilomot. Kritáni, Malkoni, Kritáni, Malkoni, így váltakoztak. Sokakat láttam boldogan és elégedetten visszaülni a helyére, de olyat is láttam, aki csalódott volt, és volt, aki még sírva is fakadt, mert neki a semmi jele jött ki, azokat a barátaik vígasztalták. Nagyon izgultam, és reszeketett minden porcikám. És mi lesz ha... Nem tudtam befejezni a gondolatomat, mert az a fiú állt fel, akivel találkoztam az erdőben.
- A Malkoni vezér fia, Eric! - Mondta a mágus, amire a Malkonok őrülten tapsoltak. A szőke fiú, pedig úgy sétált ki a kör közepébe, mint valami nagy celeb sztár. Állj, mi? A Malkoni vezér fia??? Na, most teljesen kiakadtam. Basszus, én a Malkoni vezér fiát gáncsoltam ki! Hogy én mekkora hülye vagyok... Mire visszatértem a valóságba, addigra Ericnek meg is volt a varázs ereje. Tűz. A kör közepén állva, a kezében hirtelen létre hozott egy tűz csóvát, mire a Malkonok újra nagy tapsolásban, füttyögésben törtek ki. Amíg a fiú, a kezében tartotta a lángot, akkor egyszer csak, egy gonosz pillantás vetett rám, tekintette majdnem kiugrasztotta a szívemet a helyéről. Mikor Eric leült, folytatódott az egész. Valahogy kifog nyírni, az biztos! hiszen azt mondta, hogy ezt még visszakapom. Nagyon be vagyok parázva. Annyira, hogy még a Malkonok felé sem merek átnézni, nem hogy még összetalálkozon a tekintettem a fiúéval.
- A Májusi Mágixum utolsó tagja. A Kritáni vezér lánya, Layra! - Halottam meg hirtelen, ahogy a mágus kimondja a nevem. A Kritánok egy kultúr tapsolásba kezdek. Majd mikor félénken, kis léptekben leértem és beáltam a kör közepére, mintha elvágták volna, úgy abba maradt a taps. Én csak ott álltam, és vártam, hogy kimondja a mágus a szavakat.
- Mágixum kemilom! - Mikor kimondta, nagyon szokatlan dolog történt. A fekete és fehér varázslat, hirtelen egy nagy kört kezdett el alkotni, a két kisebb kör köré. Mikor teljesen kirajzolódott, a közepén megjelent az a jel, ami a Malkoni és Kritáni kör közepén volt. Majd odaálltam, így a nagy kör közepén álltam, ijedten és várva, hogy mi fog történni. Hirtelen négy szimbólum kezdett el kirajzolódni, így négy részre osztva a nagy kört. Ezt a jelenséget mindenki nagy csodálattal nézte végig, még a mágus is. A víz szimbóluma rajzolódott ki elöször, majd a levegőé a földé és végül a tűzé. Mikor már mindegyik tökéletesen kivehető volt, hirtelen egyszerre az egész kör kitört, mint egy vulkán. A víz jele kék, a levegő jele világoskék, a föld jele barna, és a tűz jele piros színben tört ki. A középen lévő szimbólum, ahol én is álltam, az is kitört. Fele feketén, fele fehéren, középen szürkévé vállva, akár csak a köríve. Olyan volt, mintha egy óriási ventinlátor fújna allúról, és e miatt szállna a hajam a ruhám fölfelé. A varázslat teljesen átjárt, mikor egy pillanatra becsuktam a szemem, mintha eggyé váltam volna a világ összes varázslatával. Mikor befejeződött, én a földre estem szinte már eszméletlenül. Utoljára azt láttam, ahogy a mágus és az összes Kritáni és Malkoni fölém hajol, majd minden elhomályosdik és végül elsötétült...