Egy új kor

15. Káosz

Egész este, nagy lárma hasította át az éjszaka általában nagy csöndjét, a Liktai erdő mögül. Kiáltások, tárgyak összecsattanása, még néha olyan hangokat is hallottam, mintha házak dőlnének össze. Nem tudtam eldönteni, hogy ezek a rémisztő, fájdalmas hangok, csak a fejemben zajlanak, vagy valóban valahol nagy baj van, pontosabban számításaim szerint, Malkonon, de ebben nem voltam biztos. Nem tudtam elképzelni, hogy vajon mi történhet, vagy minek a hatására adnak ki ilyen hangokat az emberek. Fájdalom, rémültség és nyugtalanság töltötte be a szívemet. Csak forgolódtam az ágyamban. Mikor már éppen kényelmesen elhelyezkedtem, és már majdnem aludtam, egy nagyobb zaj hallatszódott, amire ilyedten ültem fel az ágyamban. Egész éjszaka ez ment. Kora Napkeltekor, azonban már kissé alábbhagyott a zaj, így végül nagy nehezen, egy kicsit még is tudtam aludni. Ma nem kellet korán felkelnem, mert az edzés Ericékkel elmaradt, valami fontos ügy miatt, így legalább tízig az ágyban hevertem. Ma úgy döntöttem, hogy az íjászatot gyakorlom, mert az edzések miatt, kicsit elhanyagoltam. Miután, minden reggeli teendőt elvégeztem, éppen mentem le a lépcsőn, mikor Aris ijedt ábrázatával találtam magamat szemben.
- Jó reggelt! - Mondtam kedvesen.
- Jó reggelt, Lay! Ma az edzés elmarad! - Jelentette ki.
- Mi? Miért? - Kérdeztem csalódottan.
-  Ma azt beszélem meg apánkal, hogy hova vigyünk nagyobb védelmet Kritán különböző területein! - Magyarázta.
- Rendben! És Tom? - Kérdeztem kíváncsian.
- Neki, ma édesapjának kell segíteníe a szántóföldeken! - Mondta.
- Hát jó. - Mondtam végül, majd ő fel én meg le a lépcsőn indultunk el. Mikor le értem a lépcső utolsó fokára, visszafordultam.
- Aris! - Szóltam a bátyámnak, mire visszafordúlt és kedvesen rám nézett. - Este, ugye te is hallottad, azokat az ijesztő hangokat? - Kérdeztem.
- Igen. - Mondta vészjósló tekintettel, majd tovább sétált. Én kimentem az istállóba, megragadtam az íjamat a tegezzel együtt és gyakorolni indultam. Sokat gyakorltam a célba lövést. Mondjuk igaz, hogy kicsit kijöttem a formából, de egy kis gyakorlással behozhatom a lemaradást. Az ott harcolók szívesen segítettek és adtak néhány tanácsot, hogy hogyan fejleszthessem a technikámat. Gyorsan telt a nap, mire észre vettem, hogy menni kéne, addigra a Nap már kezdett visszabújni a hegyek mögé. Így elindultam, de hirtelen rengetek ember jött ki a Liktai erdőből. Szemükben látszott a düh. Mind piszkosan és koszosak voltak, kezükben különféle fegyverek ékeskedtek. Sötét árnyalatú ruhákat viseletek, és élükön egy szürke, ősz szakállas öregember volt. Aki mellet...Eric baktatatott? Állj, ezek Malkoniak, miért vannak ezek itt? Mit akarnak? Odajött hozzám az öregember, és megragadta dzsekim nyakát és közelebb húzott magához. Próbáltam kezét lehámozni a dzsekimről, de vasmarka szilárdan tartotta a ruha darabot.
- Engedjen el! - Útasítottam. Bármikor megölhettem volna a kezemben lévő fegyverrel, de egy öregembert genyóság  lenne megölni.
- Én vagyok a Malkonok vezére, Ramelon. - Mutatkozott be. - Ha most nem mondod meg, hol van a Kritáni vezér, megöllek! - Fenyegettet az öreg, majd a kardját felemelte a látótávolságomig, jelezve, hogy tényleg képes lenne rá.
- Apám kérlek! Ne csináld! - Állt oda Eric, Ramelon elé. Aminek hatására, az öreg Malkoni elengedett. Erre én egy kicsit összerogytam, majd mikor kiegyenesedtem, hátrébb léptem pár lépést.
- Miért véded ezt a Kritánit? - Fordúlt számon kérően a Malkoni vezér, fiához.
- Ramelon, mit akartok itt Kritán területén? - Szakította félbe apám, a családi vitát. Mögötte még legalább tíz katonával és még több más Kritánival. Érdekes modón, Aris nem volt jelen.
- Rejtéjes alakok tegnap megtámadták és nagyrészt felégették Malkon fővárosát! - Itt tartott egy kis szünetet Ramelon, majd folytatta. - És kik mások csinálhatták volna, a Kritánokon kívűl?! - Mondta, a Kritánokon szavában, hallatszott a gyűlölet.
- Ezt kikérem a népem nevében! Hogy mered a Kritánokat ilyes fajta bűnnel vádolni?! Nekünk is meg vannak a saját problémáink és ügyeink! Semmi okunk nem lenne rá, hogy megtámadjuk Malkont! - Mondta az apám határozottan.
- A Kritániaiakon kívűl, senki sem tehette! És bosszút fogunk állni rajtatok a tetteitekért! - A Malkoni vezér ép hogy betudta fejezni mondtatát. Hirtelen, egy  óriási robbanás hangja hasított át a levegőben...