Egy új kor

12. A levegő és víz mestereim

- Öö..hát én...nem is tudom mit mondjak! - Dadogtam idegesen, a tarkómat vakarva.
- Nem kell mondanod semmit. - Mondta az apám, majd folytatta. - Be is mutatom őket neked! - Jelentette ki, majd előrébb tolta Arist. - Ő a víz idomár mestered! Gondolom, nem kell bemutatni a saját bátyádat! - Mondta mosolyogva. Aris hátra lépett, majd apám előrébb tolta az ismeretlen barna hajú, nagyjából korom belinek tűnő fiút.
- Ő itt... - Kezdte apám, de a fiú folytatta helyette.
- A nevem Thomas, a levegő idomár tanárod, de szólíthaszt nyugottan Tomnak, ha az jobban tetszik! - Mondta. Kedvesen rám mosolygott, majd kinyújtott felém a kezét, amibe én rögtön bele csaptam és megráztam.
- Én... - Thomas közbe szólt.
- Tudom ki vagy, Layra! Nem kell bemutatkoznod! - Mondta kedvesen, majd elengedtük egymás kezét. Thomasnak erre a mondandójára kicsit elszégyeltem magam, mit képzeltem? Kritánban mindenki ismer, és én meg beakartam mutatkozni.
- Kezdődhet az első óra? - Kérdezte Aris vidáman.
- Mi...most? - Kérdeztem.
- Igen, miért? - Kérdezte Thomas.
- Jól van, vágjunk bele! - Mondtam unottan.
- Rendben, akkor hagylak titeket edzeni! - Mondta apám, majd elment.
- Szuper... - Morogtam halkan, és unottan.
- Oké, a vízzel kezdjük! - Hadarta le gyorsan Aris. - Hozok vizet! Tom, jössz? - Kérdezte a fiú felé fordúlva.
- Persze! - Mondta Thomas.
- Te addig meg meny a rét legvégére! - Utasított a bátyám.
- Miért a legvégére? Hogy ne bántsak senkit? - Kérdeztem.
- Pontosan! - Mondta Aris kuncogva, majd Tommal elmentek vízért. Nagyon sóhajtottam.
- Persze...persze...Csak velem szúrhat ki így az élet! - Ezt, meg ehhez hasonlókat mantráztam, míg oda nem értem a rét végéhez, ahova Aris útasított. Elöször, csak leültem a finom, puha fűre, majd tépkedni kezdtem azt. Aztán hanyat döltem, és a fehér felhőket bámúltam, amik hasonlítanak egy finom torta tetején lévő tejszínhabra. Már pár perce az eget fűrkésztem, mikor Aris és Tom hajolt fölém
- Ha kipihented magad, talán kezdhetnénk is! - Mondta Aris. Én egy sóhajtás kíséretében felálltam a földről és a két fiú, mind két kezében egy nagy vödör vizet láttam meg.
- Na. - Kezdte Aris. - Amit tudnod kell az az, hogy bármelyik elem akarod is írányítaní, kezdetben szükség van egy... - Bele szóltam a mondtába.
- Fajta erőforrás... - Mondtam unottan. A két fiú erre döbbenten néztek rám. - Öö...ööö...folytasd csak! - Mondtam kínosan.
- Rendben. - Mondta Aris, furcsa hangsúllyal. - Igen erőforrásra. A víznél, valami lágy és kellemes érzelemre, gondolatra vagy emlékre van szükség. - Magyarázta. Az egyik vödörből kiidomította a vízet, és egy gömböt formált belőle. - Oké, most te jössz! - Mondta. - Csak utánozd le a mozdulatot! - Útasított végül.
- Rendben. - Mondtam, majd elkezdtem. Pontosan mindent úgy csináltam, ahogy Aris útasította, majd nagy nehezen, de végül sikerült. Nagyon remegett a víz gömb, ahogy próbálkoztam.
- Nyugalom! - Mondta Aris.
- Próbálom! - Mondtam, majd a víz gömb hirtelen szétrombant. Kicsit vizes lettem, de Thomas meg Aris megvédték magukat az erejükkel.
- Lesz itt mit gyakorolni! - Jelentette ki Aris. Jó sokáig gyakoroltam, majd mikor Aris úgy gondolta, hogy már jól megy, azt monta, hogy kezdjem el mozgatni, neki és ő, majd visszaidomítja hozzám. Tisztára, mint a föld idomítás. Mikor végeztünk, a levegő következett.
- Rendben. - Mondta Thomas, kellemesen férfias mély hangján. - A levegőnél szabad és gondtalan érzelmekre lesz szükséged! - Mondta, majd ahogy csinálta a mozdulatokat, egy kisebb forgószél keletkezett. - Most te jössz! - Útasított.
- Oké! - Mondtam, majd elkezdtem utánozni amit Tom csinál, de nem történt semmi.
- Koncentrájl jobban, erősebben! - Mondta. És úgy is tettem. Végül sikerült, lehet, hogy nem olyan jó, és nem olyan, mint Tomé, de kezdésnek ez is megteszi. Tom, ezt gyakorolta velem, amíg nem ment tökéletesen. Nem is olyan rossz ez a fiú, sőt nagyon is jó fej! Kedvelem! Vettünk még pár mozdulatot, majd haza is indultunk.
- Ügyes vagy! - Dicsért meg Thomas.
- Persze, ezt csak azért mondod, hogy vígasztalj! - Mondtam csalódottan.
- Meglehet! - Mondta nevetve.
- Kösz! - Mondtam, majd én is nevetni kezdtem. Mikor már a faluban sétáltunk, akkor egyszer megálltunk egy kis házikó elött.
- Nos akkor jó éjt, majd holnap jövök! - Mondta Thomas, miközben elindult a ház ajtaja felé, de hirtelen visszafordult. - Ja és Layra, alud ki magad! - Mondta, egy mosoly kíséretében, majd bement a házba, mi pedig Arissel tovább mentünk.
- Kedves fiú! - Jelentettem ki.
- Ja, jó fej! - Helyeselt Aris.
- És miért pont ő lett a több ezer levegő idomár közül a tanárom? - Kérdeztem kíváncsian bátyamat.
- Nem tudom. Ma bekísérték az őrők a trónterembe, hogy beszélni akar a vezérrel. És azt mondta, hogy tudja hogy mi történt veled és, hogy kiképezne levegő idomításra! - Mondta Aris.
- Értem. Gondolom már Kritánban és Malkonban mindenki tudja, hogy mi vagyok! - Mondtam halkan.
- Hogy érted azt, hogy MI vagy? - Kérdezte kíváncsian a Aris.
- Hát tudod, Kritáni meg Malkoni varázserőt is birtoklok, így úgy is mondhatjuk, hogy kívűl álló vagyok, mert az egyik néphez sem passzolok igazán! - Magyaráztam.
- Nem attól függ a származásod, hogy milyen erőd van! Te mindig is Kritáni voltál, vagy és leszel! - Mondta Aris bölcsen.
Addigra oda is értünk a palotához. Mikor beértünk apám fogadott minket.
- Na sziasztok! Milyen volt az edzés? - Kérdezte vidáman.
- Jó. - Mondtam egyhangúan.
- Nem reménytelen. - Mondta Aris.
- Akkor jó! - Mondta apám, majd együtt útnak indultunk az asztal felé, ahol már meg volt terítve a vacsorához. Mind leültünk, majd a szolgálók elkezdték behordani az ételeket. Vacsora közben főként rólam és a következő vezérről, azaz Arisről volt szó. Apám nem sokára úgymond "nyugdíjba" vonul és a legidősebb fiú gyermek, a mi esetünkben Aris lesz a következő vezér. És hogy velem mi lesz? Semmi. Én a palotában fogok élni, mint eddig, de vezér soha nem leszek...szerencsére. Vacsora után, rögtön a szobámba rohantam. Jó alaposan letusoltam, majd ágyba bújtam. Kint, korom sötétség lepett el mindent, csak a csillagok és a Hold, világítottak be az ablakomon, és ez álltal, kicsit a szobám is világosabb lett. Ez volt életem eddigi legfárasztóbb napja, de nem az utolsó...