LOVE BLIND •LS•

XI.

-Jaj, bocsánat! Azonnal hozok egy másikat, és...

-Mi lesz már a kávémmal?

-Viszem!

-Én nem ezt rendeltem!

-Ne haragudjon, hölgyem, máris kicserélem!

Röviden, ez megy már reggel óta.

Minden kiesik a kezemből és összekeverem a rendeléseket is. Mindenkinek nekimegyek és leborítom még a munkatársaimat is. Sindynek a mai napon már másodszorra kellett átöltöznie miattam. Délután be kellene mennem az egyetemre is, de meg vagyok csúszva hat prezentációval és három házidolgozattal. Azt sem tudom hol áll a fejem és legszívesebben elüvölteném magam itt helyben.

-Styles! Gyere csak! -hívott magához Shawn, aki már nyitás óta premier plánba nézi a szerencsétlenkedésemet.

Szükségem volt egy mély levegőre, hogy elinduljak felé, miközben ő kiosztotta az utasításokat szegény Sindynek, hogy tegye helyre a bakijaimat. Szemforgatva tette, amire a felettese utasította, engem pedig karon ragadott és beráncigált az öltözőkhöz hátra. Betaszított a kis helyiségbe, majd becsapta maga után az ajtót, ami egy kicsit sem tett jót a hasogató fejfájásomnak.

-Mi a fészkes fene van ma veled, Harry? -csípőre tett kezekkel méregetett a tekintetével.

-Sajnálom, oké? Ma nem vagyok jó passzban... -erőtlenül lerogytam a padra és a tenyerembe temettem az arcomat.

-Azt látom, csak gondoltam valami magyarázatot is kapok. Beteg vagy? Akkor menj haza és pihend ki magad!

-Nem vagyok beteg! Csak fáradt, azt hiszem... -néztem fel a még mindig engem fürkésző szemekbe.

Shawn tanáncstalanul fújtatott és a homlokát vakarva őrlődött, mihez kezdjen velem.

-Így akkor sem küldhetlek ki oda. -csapott a combjára, ahogy leejtette a homlokát vakaró kezét.

-Összekapom magam, csak adj egy percet! -könyörögtem, de nem látszott túl hatásosnak.

-Nem, Harry. Menj haza, majd kitalálok valamit a főnöknél. Ráérsz megköszönni. -azzal magamra hagyott anélkül, hogy lehetőséget adott volna további tiltakozáshoz.

Beletörődve a végkifejletbe, elkezdtem lehámozni magamról a pólót. Mélyeket szuszogva szedtem ki a szekrényemből a saját felsőmet, majd magamara kapva a táskámért nyúltam, de ezzel együtt sikerült valamit lerántanom a pántjával a polcról, ami hangos csörgéssel landolt a padlón.

Ez ma nem az én napom.

Becsaptam a fémajtót, még egyet ráküldve a kínzó fejfájásomra, majd lehajoltam az önálló életet élő tárgyért.

A szemüvege. Hát persze! Ha nem ő, akkor egy hozzátartozó tárgy keseríti meg az életemet. Nem is értem miért nem vágtam a képébe akkor. Rejtse is el inkább azokat az értelmetlenül kék szemeit!

Most le kell nyugodnom... Ez a szemüveg nem tett semmi rosszat, csak egy paraszthoz tartozik. Visszaadom neki. Semmi szükség rá, hogy emlékeztessen arra az ostoba ötletemre, hogy majd közelebbről megismerem. Nem szorulok ilyen emberek barátságára.

🍁🍁🍁

-Harry? -nyitott ajtót két, gesztenyebarna szem tulajdonosa, Eleanor.

-Szia! Ne haragudj, hogy csak így beállítok. Ő itthon van? -meg sem várva, hogy behívjon, átléptem a küszöböt és a jó illatokat őrző konyháig lépdeltem.

-Igen, alszik. -mutatott a szobája felé, miután bezárta mögöttem az ajtót. -Volt egy jó kis vitánk pár órája, aztán ilyenkor mindig inkább kifekszik, nehogy bocsánatot kérjen véletlenül. Sütit? -felemelt a konyhapultról egy kosárkát, tele ízletesnek tűnő muffinokkal, csokoládé darabokkal megszórva.

Válasz helyett, csak elemeltem egyet, és jóízűen beleharaptam.

-Hmmm... Ishteni! -dícsértem teliszájjal, ahogy valósággal szétolvadt a számban a falat. -Ühm, min veszekedtetek?

-Kettőt tippelhetsz. -felnevettet, és ő is beleharapott egy süteménybe. -De mindig van valami egyébként, amiről mások a nézeteink.

Vártam, hogy kifejtse, de csak maga elé révedt, padlóra szegezett tekintetével, mintha valahol egészen máshol járna. Lenyeltem az utolsó falatot, és a kezeim lesöprésével sikerült felhívnom magamra újra a figyelmét.

-Figyi, bemehetek hozzá? Van nálam valami, aminek talán örülne -mutattam a hátam mögé, a szoba ajtókra.

-Azt erősen kétlem, hogy tudna bárminek is örülni mostanában, de hajrá -megrántotta a vállát, aztán hátat fordítva elriszált a sütőig, ahol egy csilingelő hang már jelzett, hogy kész az újabb adag sütemény.

Egy halvány köszönöm mosollyal az arcomon, vállamra kaptam a táskám és elindultam a szobája felé.