LOVE BLIND •LS•

I.

- Harry! Figyelsz te rám, életem?

Összerezzentem ahogy a magas, csilingelő hang bekúszott a gondolataimba, és szinte kitépett onnan vissza, a valóságba.

- Ne haragudj, Cam, csak elbambultam...

- Azt láttam... - forgatta meg hatalmas, étcsokoládéra emlékeztető szemeit, rebegő pillái alatt, aztán belém karolt, és a vállamnak döntötte a fejét, hogy így sétáljunk tovább, a házuk felé.

- Merre jártál, abban az okos buksidban?

- Csak... Néztem ki a fejemből. Elfáradtam, azt hiszem. -sóhajtottam.

- Hmm...

Camilaval lassan két éve vagyunk együtt. Okos lány a maga egyszerű módján, de igazság szerint akkoriban sem az eszéért szerettem belé. Aranyos, kedves és könnyen lehet vele beszélgetni akármiről. Sokszor megnevettet, és eltereli a gondolataimat, ha túlzásba viszem a filozofálást. Ha nem tud egy témához hozzászólni, akkor is mindig kitüntet végtelen figyelmével, és nem utolsó sorban türelmével. Végzős korunkban ismerkedtünk meg egymással, az akkori legjobb barátomnak köszönhetően. Szerintem mondanom sem kell, miért csak "akkori". Sajnos túlságosan hasonlítottunk egymásra mind ízlésben, mind érdeklődésben. Ez egy ideig megkönnyítette a bimbózó barátságunkat, hiszen bármiről el tudtunk dumálni és rengeteget lógtunk együtt. De amikor elé álltam azzal, hogy tetszik a barátnője, valahogy nem díjazta, pláne azért nem, mert Cam is tett előzőleg kétértelmű utalásokat azzal szemben, hogy nem vagyok közömbös a számára. Békében váltunk el, de azóta nem nagyon beszélünk...

- Mit csinálsz holnap? - fordult velem szembe Cam, amint megálltunk a házuk előtt. Kezeim az övét tartva lógtak közöttünk.

- Dolgozom délig. De utána szabad vagyok, ha szeretnél találkozni - válaszoltam, egy szelíd mosollyal a számon.

- Rendben, akkor odamegyek a kávézóhoz - viszonozta a mosolyt, majd lezártbak tekintve a beszélgetést ráhajoltam telt ajkaira, hogy összeérintsem az enyémekkel, és egy könnyebb puszival elköszönjek tőle.

- Mi a baj? - összevont szemöldökkel figyeltem, ahogy a szája egy csalódott grimaszba rándul. Kényelmetlenül érezhette magát, vagy valamiért zavarban volt, mert egyből elkapta rólam a tekintetét és az összekulcsolt kezeinket kezdte nézegetni.

- Olyan ritkán csókolsz meg. Mármint rendesen...

Furcsállva néztem én is a kezeinket, aztán amikor  szép lassan leesett, mit jelent a "rendesen", halkan felkacagtam, majd bóbita fejét az állánál alátámasztva megemeltem, és kissé elnyitva az ajkaimat egymástól, újra hozzápréseltem az övéhez a vöröses párnákat, de ezúttal a nyelvemet is előcsalva, aminek ő szinte azonnal bejutást engedett, hogy felkutathassam a nyelvét, és érzéki ritmusban kényeztessem. Halk cuppanással váltak el egymástól az ajkaink, amitől csillogó szemei végre a boldogságtól tündököltek, és még mindig a számat fürkészte velük. Végigsimítottam az arca vonalán és a homlokába csókoltam.

- Holnap találkozunk.

🍁🍁🍁

Teljesmértékben biztos vagyok benne, hogy nem loptam be magamat a szívetekbe ezzel a résszel😂😂
Sorry not sorry

07. 07. 18. 

Nem tudom ez mióta van draftba, de miután kaptam egy kiadós agyfaszt ennek hatására, úgy döntöttem, akkor már belepötyögök egy kicsit...

Sorry az értesítésért:(((