Egy életre szóló szerelem

2018. Július 1.

Thomas: Egy szép nyári reggelen a Dózsa György utcában felébredt egy lány. Dórinak hívták. 2017 óta kezdte megtömni a szobáját hősökkel. Aznapra szép gyűjteménye volt már. A polcok tele voltak képregénnyel a falak rajzokkal.

Lent a nappaliban megreggelizett, és amikor a szülei felkeltek és ők is lementek egyből felvázolta, hogy mi lesz a mai program:
- Ma ebéd után elmegyünk és megnézzük a Felesz vagy mersz-et. Oké?
- Te minden reggel megkérdezed, amíg igent nem mondunk? - kérdezte az apja.
- Igen. - válaszolta vigyorogva Dóri.
- Ha a gyerek ennyire meg akarja nézni... - mondta az anyja. - akkor nézzük meg.
Dóri egyből felugrott a kanapéra és örömében ugrálni kezdett. Délután el is mentek a mozihoz a bátyával együtt. Megnézték a filmet és már indultak is a kocsihoz, amikor Dórinak vécézni támadt kedve. Amikor kijött onnan és kiment a parkolóba már nem látta a kocsijukat. Azt hitte, hogy csak szórakozik vele az apja. Közelebb ment és meglátta, hogy a szülei és a bátya a földön hevernek vérbe fagyva. Azonnal...

Nora: Elnézést. De te ne mesélj helyettem!
Thomas: Bocsi, de ez annyira jó sztori.
Nora: Akkor én mesélem. Te úgyis elsieted és elvicceled.
Thomas: Oké rendben.
Nora: Köszi. Szóval ott álltam és szinte mozdulni sem bírtam a félelemtől. A szívem hevesebben vert, mint máskor. Elkezdtem ventilálni, hogy ne sírjak és ne ájuljak el. Amikor már tudtam mozogni elkezdtem futni és futni a vonatállomásra. Amint odaértem megpróbáltam egy jegyet lopni Budapestre. Sikerült is egy olcsó, de nagyon jó jegyet lopnom. Négyüléses volt. Megtaláltam a vonatot és a helyemet. leültem és ott már nem tudtam tovább visszatartani. Elkezdtem sírni, de ezzel valamiért senki sem törődött. Az utat végül is megúsztam, mert senki sem jelentette, hogy ellopták a jegyüket.
Amikor felértem Budapestre nem is tudtam mit kezdjek odafenn. Aztán eszembe jutott,hogy az egyik kedvenc sorozatomban a Gothamben Selina Kyle is lopással próbált megélni. Így hát mit volt mit tennem meg kellet tanulnom lopni.