Egy életre szóló szerelem

2019. Június 1.

Nyári szünet! Az első amit Damivel töltöttem. Az alatt a pár hónap alatt rohadt sokat küzdöttem mind tanulás, mind a bűnüldözés szempontjából. Kiérdemeltem, hogy Bruce büszkén nézzen rám. Az első pár hónap alatt megtudtam pár dolgot Vadászról. Mint Jokert őt sem lehet elég sok időre börtönbe zárni. Egyetlen dolog élteti őt. Az, hogy ő legyen az én főellenségem. Nem is értettem. Egy véletlenszerű feladatot dobott egy fészekbe és várta, hogy az egyik állat rákap. Megfejtettem egy rejtvényt és máris ő lett a főellenségem. Na meg még ott volt Dami gondja is. Rivális. Idegesítően nehéz volt őt elkapni és, ha el is kaptuk, akkor is pár nap múlva megszökött Vadásszal.

De rátérve arra a nyárra! Bent ültünk a nappaliban Damivel és néztük a tévét, amikor Dick berohant a házba nagy boldogan. Mi értetlenkedve néztük, ahogy szegén srác el akart mondani valamit nagy lihegve.
- Mit szívtál Dick? - kérdeztem szegénykétől, aki megpróbált megszólalni miközben a levegőt kapkodta. Hirtelen leállította magát. Egyhelyben lihegett miközben mutatta, hogy egy pillanat és mondja. Pár perc múlva megszólalt:
- Először is. Egy kis levegőt! Pont most is éppen! - kapkodta szegény a maradékot is, ami a szobában maradt. - Másodszor. - folytatta. - Szólt Kori, hogy úgy döntött, hogy a denevérlány mától Tini Titán! - én erre felpattantam Dami mellől és elkezdtem örömömben ugrálni és visítani.

Pár óra múlva már ott ültem a Batmobilban, miközben Dami mellettem vezetett. Néztem az ablakból a szép tájat. Közben azon gondolkodtam, hogy az után, hogy hivatalosan is tag leszek, mit fogok majd kezdeni. Mert az már biztos volt, hogy az én kis szóló Vadászüldöző kalandjaim véget érnek és most már sokkalta több emberre tudok számítani az üldözése közben. De azt nem tudtam, hogy a csapat összes tagjának meg tudok e felelni. Mivel ott volt egyből Raven, aki Dami volt barátnőjeként talán egy kicsit pikkelni fog rám. Igazából a pizsi parti óta nem is beszéltünk semmit. Nem tudtam, hogy mire számítsak. Rövid idő elteltével megérkeztünk a Titántoronyba. Gyönyörű szép volt. Jump Cityhez közel helyezkedett el a víz tetején. Talán még szebb is volt, mint az eredeti. Amikor megérkeztünk a csapat már kint várt minket az ajtóban. Még mielőtt kiszálltunk volna Dami még annyit mondott:
- Te is tudod jól, hogy ez egy olyan közösség, akiknek mindegy, hogy ki vagy. Azért vettek be, mert ők is látják azt a fényt, amiért én beléd szerettem. - egy kicsit elpirultam. Ezt látva Dami rám mosolygott és finoman megcsókolt. Majd kiszállt az autóból és kivette a csomagtartóból a cuccomat. Én is kiszálltam és hátra tett kézzel mosolyogva üdvözöltem a titánokat:
- Sziasztok! - Dami a cuccomat fogva odaállt mellém.
- Szia! - üdvözöltek a srácok.
- Köszönjük, hogy elfogadtad a meghívásunkat! - mondta Kori azzal az alap mosollyal az arcán. - Reméljük, hogy gyorsan beilleszkedsz.
- Ezt mondták a sulinkban is az új diákoknak. - emeltem ki a sablonszöveget. Talán egy kicsit túl bunkón mondtam, mert Kori egy kicsit megsértődött. - Bocsánat! Nem akartam bunkózni.
- Semmi baj! Megbocsájtok! - fogadta el Kori a bocsánatkérésemet. - Akkor... Megnézed belülről is a tornyot?
- Naná! - indultam boldogan a bejárati ajtó felé. Dami szorosan mögöttem vitte utánam a cuccomat. Éreztem, hogy hátulról a seggemet bámulta, amin szorosan feszült a ruhám. Még szerencse, hogy én mentem elöl, mert senki sem látta eper vörös arcomat.
Miután a lift felvitt minket a nappaliba én egyből tátottam a számat. A liftből kilépve az első, amit megláttam, az a hatalmas Tévé volt és az előtte elhelyezkedő hatalmas kanapé.
- Wow! - tátottam a számat miközben a kanapé felé vettem az irányt. - Ez fantasztikus! - pattantam a kanapéra.
- Ugye? És még van hozzá Xbox és WU is. - tájékoztatott Dami.
Én egyből nyúltam a legközelebbi konzolért, majd hátra fordultam és a konzolt felemelve ezt kérdeztem:
- Ki akar velem Mario Cart-ozni? Gar? - nyújtottam felé a konzolt.
- Naná! - pattant gyorsan mellém a kanapéra.
- Honnan tudod, hogy hogy hívják? - érdeklődött Bogár. - És mi miért nem tudjuk, hogy téged hogy hívnak?
- Tényleg. Damian miért tudja és mi miért nem? - kérdezte kissé gúnyos hangon Raven.
Én vigyorogva hátra fordultam majd válaszoltam:
- Szerintem ti pontosan tudjátok. - És ezzel levettem a maszkomat.
- Dóri? - néztek meglepődve a többiek.
- Jepp! - helyeseltem vigyorogva. Mindenki tátott szájjal bámult, mivel mikor először találkoztunk, még nem voltam valami ügyes harcos, pláne nem nyomozó. Kori viszont a csapattal ellentétben kicsit sem látszott meglepettnek. Az arcán egy büszke mosoly díszelgett, ezzel jelezve azt, hogy ő a többiekkel ellentétben tudta, hogy egyszer belőlem is hős lesz.
A bemutatkozóm után Gar meg én lenyomtunk pár kör Mario Cart-ot, majd Korival átvettük a napirendet. Mire végeztünk addigra már este is lett és mehettünk a szobánkba. Viszont ezzel nekem egy apró gondom volt:
- Öm... Kori! - próbátam lehetőleg illedelmesen elmondani neki.
- Igen?
- Az van, hogy... Tudod... Én és Dami szerettünk volna egy szobában aludni.

Sofia: És baszni!
Richard: Sof! Ne már! Kérlek, ne mond ezt! Te is tudod, hogy a szomszéd szobában van egy gyerek!
Sofia: Kit izgat? A gyerek azt se tudja, hogy a világot eszik e, vagy isszák! Annyira fiatal, hogy mire megtanul gondolkodni, addigra el is felejti!
Richard: Csak aggódok érte! Nem akarom, hogy ő is olyan legyen, mint te!
Nora: Befejeznétek? Éppen mesélek! ...Na! Végre! Köszönöm! Szóval...
- Ó! Értem! - vágott hirtelen meglepett arcot Kori. Talán azért, mert mikor ő volt 15, akkor nem volt olyan gyakori korán elveszteni a szüzességet.
- Szóval alhatok Damivel egy ágyban?
- Persze! Csak lehetőleg ne csapjatok nagy zajt! Szerintem Gar nem nagyon szeretne rátok ébredni az éjszaka közepén. - nevette el magát Kori.
- Oké! Nem fogunk zajt csapni! - egyeztem bele Kori feltételébe, majd indultam is Dami szobája felé. - Köszi, Kori! Jó éjszakát!
- Neked is! - még épphogy hallottam ugyanis, már félúton voltam Damihez.
Mire odaértem, Dami már befejezte a fürdést, szóval egyből mehettem is gyorsan zuhanyozni.
- Akkor megengedte? - kérdezett rá Dami, miközben odatámasztotta magát a falnak.
- Igen! De csak úgy engedte meg, ha cserébe megígérjük, hogy nem zajongunk. - ábrándítottam ki szegényt.
- Nem baj! - sóhajtott egy nagyot. - Majd valahogy kibírjuk!
- Aha! Majd akkor, ha találok valahol xanaxot! Ahogy téged ismerlek! - vigyorogtam a zuhany alatt.
- Azért annyira még nem vagyok kanos! Meg amúgy is, - kezdett el mentegetőzni. - a nagyapám arra tanított, hogy az ígéreteinket be kell tartani!
- Zsarnokhoz képest, a nagyapád sok jóra megtanított. Bár, ha jobban belegondolok, Ra's mindig is úriember módjára viselkedett, bármilyen gonosz is volt. Sajnálom, hogy nem tudom neki személyesen megköszönni, hogy ilyen kedves úriembert nevelt belőled!
- Biztos kedvelt volna!
- Szerintem a mostani harci tudásomat jobban kedvelte volna, mint saját magamat. - száltam ki a zuhany alól.
- Ilyen gyorsan végeztél? - húzta fel kérdően a szemöldökét.
- Persze! Ha nagyon akarok, akkor gyorsan végzek. Ideadnád a törölközőt? - Dami a kezembe adta a mellette lévő törölközőt, majd pár perc múlva bebújtunk az ágyba. Amíg Dami békésen aludt, addig én nem bírtam álomra hajtani a fejem, mert csak arra tudtam gondolni, hogy talán Vadász és Rivális egy megbízónak dolgoztak. És tudtam is, hogy kinek!