Egy életre szóló szerelem

2019. Március 27.

   Nora: A barlangban éppen megigazítottam a Batrucit. Már készen álltam az indulásra, amikor megjött Dami.
- Te hová mész? – kérdezte tőlem egy kicsit aggódva.
- O azt mondta, hogy Gordonék elkapták Pingvint. – magyaráztam. – Gondoltam megkérdem tőle, hogy mi volt az a szállítmány, amit Vadásztól kapott.
- Szerintem te egy kicsit túlságosan rákaptál erre az ügyre. – válaszolt Dami. Én felhúztam a sisakomat és rá mosolyogtam.
- Te is jönni akarsz, ugye? – kérdeztem tőle. Erre a kérdésre persze egyértelmű választ kaptam.
- Naná! – pattant fel ő is a saját mocijára. Majd ketten elindultunk a kapitányságra. Ott nem voltak meglepve, hogy cicanacis hősök toppantak be. Gordonhoz érve csak ennyit kérdeztem:
- Pingvin?
- 3-as kihallgató. – felelte. Mi pedig indultunk is be. Mármint csak én, mert Dami kint maradt.
- Osi! – köszöntöttem műmosollyal.
- A denevérlány! – mondta gúnyosan. – Ki is más?
- Oké! – fogadtam a gúnyt. – De hát a Pingvin mindig is Pingvin marad. Nem igaz? – ő csak ült a helyén és nézett. – Figyi! Szeretném megtudni, hogy mi volt az, amit Vadásztól kaptál. Szóval mit kaptál a barátodtól?
- Attól függ! – mondta Pingvin. – Mit kapok cserébe?
- Egy barátot? – próbálkoztam. – Gondolj csak bele, hogy mit érzek azzal a pszichopatával kapcsolatban. Mert tudom, hogy te is éreztél ilyet! Rébusz? Dereng valami? A kikötőnél lelőtt téged. Aztán egy jó párszor megpróbálta ezt újra, és újra, és újra! Téged is idegesített. De te segíthetsz nekem! Na! Mit szólsz?
- Jó! – ment bele Pingvin. – De ők ne hallják! – bólintott a sötétített ablak felé. Én odamentem mellé és a fülembe súgta: - A szállítmány 5 kiló Kriptonit volt! – ez a szó megütötte a fülemet. Kriptonit! Nem értettem ki lehet az a megbízó, akinek Kriptonit kell. Aztán rájöttem. Azonnal kirohantam a kihallgatóból és megfogtam Dami karját és kisiettem az épületből.
- Mi az? Megtudtál valamit? – érdeklődött Dami.
- Igen! – feleltem. – De abból, amit megtudtam, nem számítok sok jóra!