Egy életre szóló szerelem

2018. Október 1.

    Nora: Ezen a napon adták át a Lex-korp nagyvállalatot, ami azt sugallta Batmannek és Supermannek, hogy el kell menniük a megnyitóra.
- Ezen a napon nyitja ki a kapuit a Lex-korp vállalat, - szólaltak meg a reggeli hírek. - aminek a megnyitójára a sok ezer ember közt maga Bruce és Damian Wayne is ott lesz. Lehet, hogy ezért vett több hölgy jegyet, mint férfi? Akárhogy is azt már most ki lehet jelenteni, hogy a vállalat soha nem fog felérni Mr. Wayne cégéhez. Mert az tény, hogy a Wayne Vá...
- Simán meg is mondhatta volna uram, hogy nem kívánja nézni a tévét. – szólalt meg Alfred.
- Miért mérik össze a két céget? – kérdeztem meg Brucetól.
- A két vállalat ugyanúgy a közjóért dolgozik és nem mindegy kit választanak az emberek, amikor segítségre van szükségük. – válaszolt unottan Bruce. Abban a pillanatban jött le Dick a lépcsőn egy szép nagy ásítással.
- Nem is értem, miért ilyen nehéz 48 órában dolgoznom? – szólalt meg miközben próbált úgy lejönni a lépcsőn, hogy ne ájuljon el közben. - Pár éve röhögve teljesíttettem ennél többet is.
- Lehet, hogy már öreg vagy ehhez. – dobta fel az ötletet Damian aki az apja mellett szintén unottan feküdt a plafont bámulva.
- Oké. – csattantam fel a lazsáló bagázsra. - Mondja el nekem valaki, hogy miért vagytok ennyire unottak?
- Talán azért... - dőlt le Dick is a kanapéra. – Mert nem nagyon van kedvünk elmenni a megnyitóra.
- Hát pedig lehet, hogy nem is lesz annyira uncsi. – erre mind a hárman felkapták a fejüket. – Lutor mindig is el akarta pusztítani Supit nem?
- De. – helyeselt Bruce.
- És azt vettem észre, hogy egy új találmánnyal akar ma elő rukkolni. Talán tudja, hogy ő is ott lesz ma. És azzal a szerkezettel akarja, megöli...
- Ugyan már. – szólt közbe Damian. – Nem tenne ilyet több ezer ember előtt. Lutor nagyon okos. És ez pedig hülyeség.
- És ha az embereknek valami okból ki kell menniük az épületből? – tettem fel. – Ők pedig szabadon küzdhetnek meg.
- És mi van, ha nem lesz ott? – kérdezte Dick.
- Hidd el! Ott lesz! – mondtam kissé önelégülten. – Megnéztem a hivatalos listát.
- Akkor ez azt jelenti, hogy öltözhetünk. – állt fel a kanapéról Damian.
- Beszélhetnénk négy szem közt? – állt fel Dick is.
Félrehúzódtunk és én már akkor tudtam, hogy mit fog mondani.
- Megmondtam, hogy ne próbálkozz. Először a harci edzés majd az adatgyűjtés? És igen. Tudom, hogy tanít.
- Figyi Dick. Én tudom, hogy tapasztalatból beszéltél, de – kezdtem el magyarázni. – én úgy érzem tennem, kell valamit. Már régóta arról álmodom, hogy veletek üldözöm a bűnt. És most itt vagytok és te meg azt kéred, hogy ne tegyek semmit. És én úgy érzem, hogy azzal rosszat teszek, ha engedelmeskedek.
Dick rám nézett és nem mondott semmit. De ahogy rám nézett az arcával azt mondta, hogy „Tedd azt, ami neked jól esik. Én figyelmeztettelek. De ha ezt akarod.".

Délután elmentünk a megnyitóra ahol láttam néhány ismerős arcot. Ott volt Superboy és Superman is. Keresték, hogy hol van az a találmány, amit ellenük akar majd bevetni Lex. Nem is kellett sokat keresniük, hiszen pár perc múlva Lutor köszöntőt mondott a találmány mellett:
- Hölgyeim és uraim! Köszöntöm önöket a Lex-korp megnyitóján. – ezt tapsvihar követte, persze a nagyrésze csak a Lutorral való kereskedelem miatt tapsoltak. Ez volt a minimum azért, hogy olcsóbban kapják a fegyvereket. – Csodálják meg az új találmányunkat: a Lex-Acélvágót.
A lepel lehullt és egy hatalmas lézerfegyver tárult a szemünk elé. A legtöbben kicsit ledöbbentünk. De Bruce és Clark egyáltalán nem. Sőt. Pont erre számítottak.
- Figyeljék meg, hogy milyen könnyedén vágja félbe a tömör acélt ez a csodás szerkezet! – folytatta Lex a bemutatót miközben az egyik embere felmászott a gépre és bekapcsolta. Azután rácélzott az acéltömbre, amit a fal elé raktak le. Tényleg gyorsan és egyszerűen vágta el. De mi tudtuk, hogy nem csak lézert tud kilőni. Kriptonitot is tároltak benne. – Látják? Tökéletes és praktikus. – ez után ránézett az órájára és így szólt: - Nagyon sajnálom emberek, de itt ér véget a megnyitó. Kérek mindenkit, hogy hagyja el az épületet. Nehogy valakit bezárjunk!
Ez volt Batmanék végszava. Ők félrehúzódtak átöltözni, míg nekem a többiekkel ki kellett mennem. Akkor éreztem leginkább, hogy fölöslegesen hagynak ki a dologból. Én is lehetek olyan jó hős, mint a többi. Kintről kellett néznem a harcot. Lentről nézve csak Superman és Superboy volt látható, ahogy kirepültek, hogy ne találja el őket a sugár, amit már átállított kriptonitra. 5 perc alatt bőven bele tudtam unni. Felhívtam Alfredet, hogy vigyen haza és ott próbáltunk ellenni amíg Bruce-ék hazajöttek. Ez után minden este szintén így telt el. Egyre haszontalanabbnak láttam magamat. De maradjunk csak annál a napnál. Amikor hazajöttek akkor már dél után 4 óra volt.
- Megjöttünk! – jelentette ki Dick miközben kiszálltak a liftből.
- Szerintem ez mindenki számára egyértelmű volt. – szólt rá Damian. – Nem kell külön kijelenteni.
- Milyen volt a csata? – kérdeztem kicsit szomorkásan, mivel én is ott akartam lenni.
- Jó. – jelentette ki Bruce miközben megigazította a nyakkendőjét. – De az nem csata volt, hanem küldetés.
- Nekem onnan lentről csak egy sima csatának tűnt. Bár lehet, hogy csak egy uncsibb szögből láttam az egészet. – mondtam, miközben a szememet dörzsöltem.
- Úgy tűnik, hogy a kisasszonynak már le kellene feküdnie. – nézett rám Alfred.
- Én nem vagyok fáradt! – jelentettem ki. – Én akár holnap hajnalig is fent tudnék maradni.
- Ez nem vita tárgya Dóri! – szólt rám Bruce. Én persze lehajtottam a fejemet, igazat adva neki és végül be is adtam a derekam. Felálltam a kanapéról és elindultam fürdeni, de még megálltam egy pillanatra a lépcső közepén és ezt mondtam hátra:
- Amúgy. Azért dörzsölöm a szememet, mert manapság csak 5-6 órát szoktam aludini, de nem vagyok fáradt. – És ezzel felmentem fürdeni. Láttam még egy pillanatig, hogy az utolsón egy kicsit meglepődtek. De ez nem is volt kérdéses.