Egy életre szóló szerelem

2018. December 15.

   Nora: Az a nap egy békés napnak tűnt. Nem ment senki bevetésre, nem volt magánsuli, és nem volt semmi zűr. Mármint csak azt hittem. De dél után betoppant Damian:
- Utálom ezt a napot! – közölte velünk nagy búsan.
- Pedig már azt hittem, hogy ez a szombat jobb lesz. – mondtam el véleményemet miközben egy jó nagyot sóhajtottam. Majd kikapcsoltam a tévét. – De mond el, kérlek. Mi is a bajod? – erre a kérdésemre először csak annyival válaszolt, hogy letette magát a kanapéra közvetlenül mellém. Úgy tűnt egy kicsit rosszul kérdeztem, mivel még morcosabb pofát vágott az előzőnél. De nem tagadom egy kicsit jó érzés volt, hogy olyan közel volt hozzám. Egy kicsit még biztonságban is éreztem magamat. Aztán megszólalt:
- Raven ejtett! – a hangja szomorúnak hallatszott mégis úgy tűnt, hogy csak az bántja, hogy ő szakított vele. Mintha kapóra jött volna neki, hogy szingli.
- Ő dobott téged? – kérdeztem meg, mert engem is egy kicsit meglepett. – Hű ha!
- Azt mondta, hogy valaki mást szeret. – Itt ment át a hangsúly dühösbe. – Ki a fene az akit Rav jobban szeret nálam?
- Van rá egy tippem! – szól közbe az éppen boltból megérkező Dick, aki persze már Csillagtól mindent megtudott, mivel az egész azon a kis gyűlésen volt ahol megbeszélték, hogy hol legyenek a Titán Tornyok. – Sőt! Tudom ki az!
- Ki? – kérdi felkapott fejjel Damian.
- Dick! – szólok rá kissé felemelt hangon. – Szerintem inkább ne! Ha begurul, akkor ne te legyél az, akit megfolyt. – erre Damian hátra fordult és rám nézett:
- Ha, Ha! Nagyon vicces. – jelezte finoman, hogy én milyen jó emberismerő vagyok. De persze tudta, hogy csak pojén volt. – Na, mond már! Ki az? – fordult vissza Dickhez.
- Garfild! – vigyorgott kicsit önelégülten.
- Gar? – lepődött meg Damian.
- Én tudtam! – jelentettem ki még Dicknél is nagyobb mosollyal.
- Honnan? – kérdezte Damian. Aztán elmélázott egy kicsit és rájött. – Ja! Hogy a képregényekből! – én csak bólogattam.
- És nyugi. – simogattam meg a vállát. Biztos te is találsz egy hozzád illő lányt. – és azzal ránézett a vállára, ahogy nyugtatóan simogatom majd rám. Bele nézett a szemembe, majd rám mosolygott és én is rá.

Thomas: Jaj, ne már! Mentetek volna szobára!
Nora: Befejeznéd? Éppen mesélek!
Thomas: Ja! Nyáltengert, azt!
Nora: Ha nem akarod, tovább hallgatni befejezhetem és...
Thomas: Ne, ne, ne! Folytasd csak. Nekem tetszik.
Nora: Gondoltam. Na, szóval:
- Na! Én most megyek és rendelek egy pizzát. – törtem meg a csendet. – Ti is kértek? – erre egymásra néztek majd egyszerre ezt válaszolták:
- Húsosat!
Én elnevettem magamat majd felhívtam a pizzériát. Így telt el a pihenős napunk. Pizzát ettünk és beszélgettünk. De mégis lehetett érezni, hogy Damian egy kicsit még szomorú volt Raven miatt.