Egy életre szóló szerelem

2019. Január 10.

    Nora: Reggelizés közben le sem tudtuk venni a szemünket egymásról. Az alatt a pár nap alatt sokkal erősebb lett az érzés, amit egymás iránt éreztünk.
- Van valakinek mára valami programja? – kérdezte Bruce miközben minket szugerált. Mivel amikor először látott ilyen nézést akkor az, akin látta az ő maga és Selia volt. És tudta mi volt annak a vége. De mi sosem veszekedtünk.
- Én arra gondoltam, hogy... - kezdtem bele a mondandómba. – A régi iskolámra ráférne egy felújítás. Talán kaphatnának egy kevés adományt.
- Ez kedves gesztus. – dicsért meg Bruce. – De mennyi az a kevés adomány?
- Úgy két millió elég lenne ahhoz, hogy rendesen nézzen ki és az oktatás is jobban működjön. – válaszoltam. – És párszázezer is jól jönne egy kedves tanárnak és az egyik barátomnak. – fordultam Damihez.
- Nem lesz az egy picit sok? – kérdezte aggódva Dick.
- Megadom! – jelentette ki Bruce. – De talán jól jönne a hírnevednek, hogyha a csekket és a pénzt te adnád át nekik. – szólt Damihez. – És majd Alfred elvisz titeket a sulidhoz. – fordult hozzám. Mi Damivel egymásra néztünk és mosolyogva bólintottunk.

Ebéd után Alfred előállította a kocsit és beszálltunk. Én és Dami a hátsóülésen helyezkedtünk el. Alfred lehúzta a belső ablakot és hátrafordult:
- És pontosan hova is megyünk? – kérdezte Alfred miközben mi Damivel éppen elmerültünk egymás tekintetében.
- Siklós, Kanizsai Dorottya Általános Iskola. – válaszoltam miközben még mélyebben néztem Dami szemébe.
- Az egy kicsit messze van. – közölte az egyértelmű tényt. De látta, hogy minket ez kicsit sem izgat. Pár óra alatt oda is értünk. Alfred kinyitotta nekünk az ajtót. Dami szállt ki először. Megfordult és nyújtotta nekem a kezét, hogy segítsen kiszállni. Én elfogadtam a segítségét és kiszálltam. Alfred ott maradt a kocsinál és mi egyedül mentünk be az iskolába. Dami kivette a zsebéből a csekket és miután megmutattam neki az igazgatóit ő bement. Én meg kint maradtam a folyosón. Épp szünet volt. Leültem a padra és megvártam, míg végez. És akkor jött meg a Dalma. Ő volt a volt évfolyamtársam és az egyik barátom. Tudtam, hogy ő abban a tudatban él, hogy szereti Damit pedig csak egy sima rajongó. Egy rajongó, akiről tudom, hogy, ha megtudja, hogy Damivel járok akkor ő nem fog verés nélkül hagyni. Mivel ő eddig azt tudta, hogy én nagyon nem kedvelem Damit. Pedig én már a 2018-as év eleje óta szeretem. Nagyon is. De tudtam, hogy egyszer túl kell élnem azt a kínos beszélgetést.
- Dóri? – lepődött meg. - Te meg mit keresel itt? Hol voltál eddig? Hallottam, hogy mi történt. Jól vagy? – én felálltam és unott arccal odaléptem hozzá.
- Szia, Dalma! – kezdtem bele. – Jól vagyok! Gyorsan túlléptem rajta. De amúgy én most azért vagyok itt mivel megemlítettem Mr. Wayne-nek, hogy ennek a sulinak nem árt a támogatás. És felajánlottam, hogy elkísérem.
- szóval most itt van Bruce Wayne? – lepődött meg még jobban.
- Nem! – jelentettem ki. – Igazából a fiát küldte, hogy még jobb híre legyen.
- Hogy mi van? – visított fel egy kicsit. – Itt van Damian?
- Igen! – helyeseltem. És pont akkor lépett ki az igazgatóiból. Megigazította a gallérját és odajött hozzánk.
- Végeztem. – jelentette ki. – Nagyon jó érzés volt. És még ugye van egy megálló? – kérdezte tőlem. Én csak bólogattam. Aztán Dalmára nézett.
- Szia, Damian! – üdvözölte vigyorogva. – Dalma vagyok és én vagyok a legnagyobb rajongód. Mindent tudok rólad és...
- Dalma! – szóltam közbe. – Szerintem ne próbálkozz. – ezt ő nem értette. Aztán én lenéztem a derekamra jelezve, hogy nézze meg. Dami hátulról átkarolt és a derekamnál fogva közelhúzott hozzá. Pont úgy hogy a csípönk összeért. Ő, ahogy gondoltam egyből dühbe gurult.
- Ő csak a pénzedet akarja! – fordult Damihez. – Nem is szeret!
- Dalma! – szóltam rá. – Te ezt nem értheted! Én szeretem őt!
- Te? – csattant fel. – Utálod! Tudom, mert folyton mondtad!
- Nem! – jelentettem ki. – Te ezt nem értheted! Te nem értheted, milyen érzés a szerelem!
- Mert te annyira tudod mi? – kérdőjelezte meg az érzéseimet.
- Amikor szerelmes vagy csak róla álmodsz és a suliban nem tudsz figyelni, mert nap közben is ő jár a fejedben. És amikor rá gondolsz, hirtelen melegség tölt el. Megszűnik minden körülötted és csak te és ő vagytok. – Ekkor Dami rám nézett. Én ezt észrevettem és én is rá néztem. Mosolygott. Aztán én is. Szinte már olvastam a fejében. Azt gondolta, hogy „Én mázlista. Megtaláltam azt a lányt, aki tudja, mit érzek, mert ő is ezt érzi." – És ha te azt akarnád mondani, hogy te is szereted, hát ki kell, ábrándítsalak. Te is megmondtad, hogy csak a rajongólya vagy. És te rohadtul nem ismered. Mert ő egy kedves, figyelmes srác, aki megérdemli azt a törődést és szeretetet, amit ő is ad. – erre Dami megfogta az államat és a fejemet maga elé húzta és megcsókolt. Csodálatos érzés volt. Éreztem, hogy ezzel a csókkal azt akarta mondani, hogy ő is ennyire szeret. Akkor volt a Dalmának elege. Dühöse elment az osztályába. Épp akkor csöngettek be. Mi pedig felmentünk az osztálytermünkbe. Út közben végig fogta a derekamat. Amikor felértünk ő kopogott be. Majd kinyitotta az ajtót. Beléptünk a terembe. Ott éppen nyelvtan volt. Egyszer körülnézett a termen Dami aztán belekezdett a mondandójába:
- Sziasztok! Az én nevem Damian Wayne és ma azért jöttem ide ebbe az iskolába, mert drága kísérőm – ezzel megfogta a vállamat jelezve, hogy rám gondol. – azt mondta, hogy kellene ennek az iskolának egy keveset adományozni. És nekem ez mellett még azt is megemlítette, hogy a ti kedves osztályfőnökötök mennyi pénzt áldoz azért, hogy a tananyag jobban belemenjen a fejetekbe. Éppen ezért kérem, fogadja el ezt a kevés összeget. – fordult a tanárhoz és átadott 200.000 forintot. – És csináljon valahogy ezekből a diákokból rendes felnőttet. És még egy valamit említettél ugye? – fordult hozzám. – Mi is volt az? Ja! – kapta fel a fejét. – Itt van Nagy Zsolt? – erre a Zsolti feltette a kezét. Dami odasétált hozzá és átadott neki is 200.000 forintot. – Tessék! Dóri szerint erre szükségetek van otthon. – ezzel egy mosolyt ejtett neki és már ment is vissza hozzám. – Köszönöm a lehetőséget, hogy segíthettem. További szép napot!
- Várj! – szólt ránk Domi. Ő volt az egyik legjobb barátnőm. – Ti honnan ismeritek egymást?
- Nem volt otthona. – kezdte el Dami. – Mi befogadtuk.
- És akkor ti most barátok vagytok? – kérdezte kíváncsian. Mi egymásra néztünk és ezt mondtuk:
- Nem! Nem barátok vagyunk! – mondtuk el mosolyogva. Azzal a lendülettel ki is léptünk az ajtón. Én, amíg tartott az óra körbevezetettem. Majd miután véget ért a srácok megkerestek minket.
- Ti most tényleg jártok? – kérdezte izgatottan Domi.
- Igen! – válaszolt Dami. Erre elkezdtek vihorászni a lányok a fiúk meg értetlenkedve néztek, mert mindig is én voltam a különc kocka az osztályban és nem gondolták, hogy valaha is lesz egy pasim. Mi elmagyaráztuk a dolgot és megkértük őket, hogy erről ne beszéljenek senkinek. Mert mi az az utáni nap jelentettük be. Amikor beszálltunk a kocsiba Dami rám nézett:
- Nagyon édes volt, amit a Dalmának mondtál rólam. – én erre elpirultam. Ő az éppen szembe lógó hajtincset a fülem mögé tűrte és lassan megcsókolt. És ott a kocsi hátsó ülésén elkezdtünk csókolózni. Amikor éppen elkezdtünk volna belehúzni akkor húzta le az ablakot Alfred:
- Látom, jól elvannak Damian úrfi. – neki ez nem volt valami új. Hisz ő Bruce Wayne inasa.
- Csak hajtson Alfred. – mosolygott rám Dami. – Menjünk haza. – Ez után csak néhányszor puszilt szájon, az út során. Amilyen szarul indult az adományozás, olyan jól zárult a nap.