Egy életre szóló szerelem

2018. Július 5.

Hajnali 2 körül hirtelen felkeltem. Nem azért, mert rémálmom lett volna. Hanem, mert nem voltam képes aludni úgy, hogy tudom, hogy a ház melyben aludnék az alatt található a Barlang. Így szépen csendesen leosontam a nappaliba és meghúztam a régi állóóra egyik kallantyúját és kinyílt az ajtó. be száltam a liftbe és lementem. Tudtam, hogy senki sem fog lent meglátni, mivel már rég aludt mindenki. Ezért kaptam az alkalmon és megnéztem a számítógépet. Sajna mivel nem voltam benne a rendszerben ezért semmire nem jutottam. Igy hát elmentem megnézni a szuveníreket. Ezzel elvolta 3-ig mikor is megpróbáltam Rébusz pálcáját megpörgetni. Abban a pillanatban, amikor megpróbáltam kiesett a kezemből és a földre esett. Az persze vízhang kíséretével esett le és a denevérek ettől egy kicsit megőrültek. Mármint csak a fiatalok az idősebbek biztos megszokták ezt a zajt. Próbáltam elbújni, mert tudtam, hogy valaki le fog jönni és akkor lőttek a pihenésnek. Találtam is egy jó búvóhelyet az egyik legnagyobb Batmobil mögött. Pár perc múlva Dick jött le és körül nézett. Feltérképezte a terepet és ezt kiáltotta:
- Tudom, hogy te voltál. Gyere ki szépen a kocsi mögül! Tudom, hogy az mögött vagy! - ezzel rámutatott arra a kocsira, ami mögé bújta.
Én szépen lassan előbújtam minden szuvenírt magamon hagyva. Ahogy kiléptem a fényre látszott a hajamban a bagolytoll a fejemen a bagolymaszk a kezemben a Bang pisztoly és úgy minden más rajtam vagy éppen a kezemben volt, ami csak alkalmas volt rá.
- Ezt most elmondod Brucenak? - kérdeztem kicsit félős hangon.
- Hogy én árulkodni? - nevetett fel hirtelen. - Úgy tűnik, nem nagyon ismersz. Nem, nem foglak beárulni, ha te most ezeket a helyére rakod, majd egy kicsit rám figyelsz.
Így is tettem. Visszaraktam mindent, majd elé álltam. Ő már a kezében tartotta a két pálcát, amiből az egyiket nekem adta.
- Fogd, meg és ne hagyd, hogy leessen. Ha ez is koppan, jaj, lesz mind a kettőnknek. - én bólintottam, hogy értem és folytatta. - Nézd, hogy én hogy csinálom. Úgy pörgetem, hogy az egyik ujjamat előbb teszem rá, mint, hogy elengedem az előzőt. - ez után rám nézett. - Megpróbálod?
Én bólintottam, majd elkezdtem szép lassan pörgetni. Ez ment úgy 15 percen keresztül, majd végül sikerült megtanulnom. Végül csak ennyit mondott:
-Figyi! Tudom, hogy miért akartál itt aludni. De hidd el ez nem gyereknek való dolog. Sőt! Egy kislánynak végkép nem. Az állruha és a maszk olyan, mint a drog. Ha egyszer belekezdtél nem tudsz leállni. És ez a drog még senkinek nem tett jót. De ezt szerintem már tudod. Szóval egyet ígérj meg nekem. Ne juss te is arra az útra, mint mi oké?
Én, mint egy jólnevelt kislány bólogattam. Tudtam, hogy tapasztalatból beszél, de nem akartam meghallani. Megfogadtam, hogy hőshöz méltóan fogok élni és végül meghalni. A sors meg nyárra megöli a családomat és elvisz a barlangba? Ez egy égi jel. Segítenem kell az embereken. Magamban csakis arra tudtam gondolni, hogy „Sajnálom Dick, de cselekednem kell. Meg kell védenem azokat, akik nem, tudják megvédeni magukat. Hogy a gonoszok ne bántsanak több embert. Nekem az a sorsom, hogy megvédjek minden embert."
Ebéd után Damianhez mentem beszélgetni:
- Szia Damian! - köszöntem kedvesen. - Mond, kérhetek tőled valamit?
- Szia! - köszönt vissza. - Mi lenne az?
- Megtanítanád nekem azokat a dolgokat, amiket a hegyekben tanultál?
- Azt akarod, hogy megtanítsalak harcolni?
- Igen! Nagyából. - dörzsöltem idegesen a nyakamat. - Csak tudod. Gondoltam, hogy én is segíthetnék.
- Tudod, hogy az beletelhet több évbe is. - gondolkodott egy kicsit, majd kijavította magát. - Ha sietünk, akkor max fél év. De biztos vagy te ebben?
- Igen. Szeretnék tanulni tőled. Szóval benne vagy?
- Van választásom? - sóhajtott egyet, én meg továbbra is idegen környezetben némára váltó kislányként csak ráztam a fejemet. Ő erre egy nagyot sóhajtott és a szemével körözött, majd biccentett a fejével, hogy kövessem. Az edzés elkezdődött a barlangban. Pontosan nem tudom leírni, de gyönyörű érzés volt. Mármint az, hogy Damiannel voltam. Nem tudtam, hogy miért, de ha a közelében vagyok, akkor minden olyan nyugodt. Egyszerre mosolyogni támadt kedvem, amikor azt mondta minden edzés előtt, hogy „kezdjük!". Mellette a szívemet melegség töltötte el. Nem is tudtam volna elképzelni egy pénteket se úgy, hogy nem edzek vele.