Nora: Azelőtti nap adtam át az ügyemet a ligának. Rájöttem Damivel, hogy az az ügy, amivel ők foglalkoznak, az kapcsolódik az én ügyemhez. Bruce és Dick azonnal elindultak Metropolisba Clarkhoz. Én és Dami kettesben maradtunk.
Amikor felkeltem már fel volt öltözve. Szép, elegáns ruha volt rajta. A haja csillogott a napfényben. És az illata! Gyönyörű volt! Meglátta, hogy fent vagyok. Rám mosolygott miközben megigazította a nyakkendőjét.
- Jó reggelt édes! - köszöntött.
- Jó reggelt Dami! - mosolyogtam rá.
- Ma csak a miénk az egész lakás! - indult meg felém. Lassan rám mászott. Majd amikor fölém ért a szemembe nézett. - Mit csináljunk először? - kérdezte tőlem mosolyogva.
- Nekem van egy ötletem! - húztam magamhoz a nyakkendőjénél fogva. Elkezdtünk csókolózni. Az a nap varázslatos volt! A reggeli móka után ő csinálta meg a reggelinket. Szív alakú palacsinta volt csokiöntettel. Az után a kanapén pihentünk összebúja. Alig szóltunk néhány szót egymáshoz. Csak élveztük egymás társaságát. Ha jól emlékszem az egyetlen szó, amit kimondtunk az a „Szeretlek!" volt. Kiélveztük az együtt töltött időt. Viszont este már nem nagyon tudtuk mit csinálhatnánk. Aztán támadt egy ötletem. Megfogtam a kezét és elmentünk Metropolisba. Ott elvittem az óriáskerékhez. Felültünk egy körre. A teteje felé volt a legszebb kilátás. A hold pont velünk szemben pihent a csillagok körül. Damivel belemélyedtünk a látványba. Ő finoman átkarolt, míg én a fejemet a vállára helyeztem. Közben fogtuk egymás kezét. Ő elkezdte finoman simogatta az ujjaimat. Kellemes volt. Kár, hogy nem mindig jutott nekünk ilyen pihenés. Minden olyan békés és csendes volt. De annak a napnak is véget kellett érnie. Először azt hittem, hogy a nap a kerékkel ér véget. De tévedtem.
Éppen készültem aludni. Az éjjeli lámpa égve volt még. Félhomályban világította meg a szobát. Dami akkor lépett ki a zuhany alól. Amikor belépett a szobába még egyszer megtörölte a pofiját és a haját. Láttam, hogy csak egy alsónadrág volt rajta. Nagy volt rá. Tudtam, hogy direkt nekem. Hogy könnyen le tudjam venni róla. Odamászott mellém az ágyba. Félig rajtam feküdt. A jobb lába az én lábaim közt helyezkedtek el. Átölelt. Én mosolyogtam egyet, majd egy puszit adtam az arcára. Ő felém fordította a fejét. Ő is mosolygott. Közelebb hajolt hozzám. Megcsókolt. Én szorosan átkaroltam és megfordítottam. Egy kicsit hátráltam, hogy levegyem az alsóját. Aztán visszakúsztam Damire. És egészen éjfélig elvoltunk. Az egy kellemes nap volt. Nagyon jól elvoltunk. Bár csak minden nap ilyen lett volna.
VOCÊ ESTÁ LENDO
Egy életre szóló szerelem
FanficEz a sztori az Életem című történetem előzménye, amiben elmesélik, hogy mik történtek 2018 nyarától egészen az ottani jelenig, pontosabban 2055 tavaszáig. A történetet azok mesélik, akik ott voltak az eseményeknél, de mesélés közben néhányan, aki...