Egy életre szóló szerelem

2019. Március 25.

Nora: A 15. születésnapom. Az egyik kedvenc napom! Az egész már kora reggel kezdődik. Pontosabban hajnali 5-kor. Reggel Dami ébresztett angyali hangjával:
- Szívem! Kelj fel szülinapos lány! - én lassacskán kinyitottam a szememet. Damin, mint mindig egy elegáns ruha volt. Megdörzsöltem a szememet, hogy tisztábban lássak, közben meg szépen, lassan felültem az ágyon. Láttam, hogy Dami a kezében tart egy tálcát tele a kedvenc finomságaimmal. Az egyik tányéron palacsinta volt egymás tetején, mellette pedig csokiöntet. Egy bögre forrócsoki a tálca egyik sarkában benne pedig 2 mini pillecukor. Én Damire néztem, aki mosolyogva nyújtotta át a tálcát. - Boldog szülinapot édes! - én az ágyra térdeltem és átvettem a tálcát. Egy kis ideig néztem, majd Damire pillantottam. Még mindig ott volt az arcán az a kedves mosoly. Majd visszanéztem a tálcára és ezt mondtam:
- Köszönöm, de... - ezzel letettem a tálcát az ágyam melletti kis asztalra, majd Damihez fordultam. - Én nem erre éhezek. - és egy határozott mozdulattal megcsókoltam.

Thomas: Na, jó! Nekem most lett elegem! Majd szóljatok, ha vége!
Sofia: Ünneprontó! Folytasd!
Nora: Oké! Szóval megcsókoltam, majd egy kicsit hátrébb toltam, hogy felálljak. A kezeim a vállán pihentek, majd elkezdtem levenni a pólóját. Amikor levettem róla a kezemmel a hasát simogattam, hogy érezzem a kockahasát. Egy pillanatra éreztem rajta, hogy meghökkent. Kicsit eltoltam a fejemet tőle, és amikor ránéztem láttam, hogy ez az egész neki szokatlan. Aztán megszólalt:
- Szeretlek! - jelentette ki nagy mosollyal az arcán. Ez volt az első alkalom, amikor kimondta. Én egy picit elpirultam, majd ezt mondtam:
- Én is szeretlek! - ezzel ő visszacsókolt. Levette a pizsama pólómat majd az ágyra lökött. Én az ágyra dőlve végig mértem Damit. Ő egy kicsit izgatottan mosolygott. Éppen le akarta venni a nadrágját. Éreztem rajta, hogy nem is ideges, sem izgatott. Inkább olyan volt, mint aki kicsit sem fél attól, hogy elszúrja, mert a szerelmével lehet. Én is mosolyogtam. Akkor sokkalta intenzívebb érzést éreztem. Akkorra már a szikrázó szerelmünk átcsapott lángoló, erős szerelemmé. Amikor levette a nadrágját odament hozzám, és megcsókolt. Majd a szemembe nézett és mosolygott. Elkezdte levenni a nadrágomat. Egy picit megszeppentem. Akkor kapcsoltam, hogy mit is csinálnánk. De nem zavart. Mert amíg láttam az arcát csak az számított, hogy szeretjük egymást. Amikor levette a nadrágomat felhúzott és elkezdtünk csókolózni. Ő közben levette a melltartómat. Én az ágyamra fordítottam és ráültem. Egy kicsit ideges lett. De őt sem zavarta. Egy kicsit hátráltam és lassan lehúztam az alsónadrágját és aztán a bugyimat. Fölé hajoltam. Pont úgy, hogy az orrunk összeért. Majd elkezdtük csinálni. 2 óra múlva már az ágyban feküdtünk. Dami háton fekve pihent én meg hozzábújva néztem bele a szemébe. A ball lábam felhúzva feküdt az ő lábain és az egyik kezem a mellkasán, a másik pedig a hasán volt. Közben a ball karjával finoman átkarolt. Nagyon jó érzés volt. Ezzel a 2 fergeteges órával kezdődött el életem egyik legjobb szülinapja.
- Ez nagyon jó volt! - mondtam nagy mosollyal az arcomon.
- Olyat mondj, amit még nem tudunk! - vigyorgott nagy boldogan.
- Kérdezhetek valamit? - néztem rá érdeklődve.
- Kérdezz! - adott szót nekem Dami.
- Tudtad, hogy én ezt akarom? - kérdeztem meg tőle mosolyogva. - Mert az tuti, hogy te nem a reggelit akartad adni különleges ajándékként.
- Csak sejtettem. - jelentette ki. - De tudni tudtam, hogy te mindennél jobban vágysz rá, hogy feljebb lépjünk a kapcsolatunkban.
- Ez volt a legjobb szülinapi ajándék, amit csak kaptam! - néztem bele Dami szemébe. - Köszönöm!
- Ne köszönd meg! - szólt közbe. - Ez természetes! A barátnőm vagy! És, mint a pasid feladatom, hogy boldoggá tegyem az életedet! - én kicsit meghökkenve ránéztem aztán elmosolyodtam. A lábamat még feljebb húztam és kicsit jobban rádőltem. Majd lassan megcsókoltam, és amikor elhúztam a fejemet mélyen a szemébe néztem. Ő ezt észrevette. Lenézett, hogy mit csinálok a lábammal, majd vissza rám. - Ez azt jelenti, hogy szeretnél egy második menetet? - én nem mondtam semmit csak megcsókoltam és még romantikusabb nézéssel néztem rá. - Akkor ezt igennek veszem. - csókolt vissza Dami. Még 2 órával később már csak én voltam az ágyban. Dami már öltözött, mert kevesebb, mint 1 óra múlva reggeliztünk volna. Én csak néztem az ágyból, ahogy öltözik. Minden olyan nyugodt volt. Úgy éreztem, hogy ő az igaz és az egyetlen. Hogy mázlista vagyok, mert velem van. De ez nem a mázliról szólt. Szeretett. De úgy igazán, nagyon erősen szeretett. Amikor már a pólóját akarta felhúzni megfordult és rám nézett. Látta, hogy az ágyban fekszek a ball kezemre támaszkodva és őt bámulom nagy mosollyal az arcomon. Ő csak mosolygott és odadobta nekem a ruháimat. Én egy pillantást vetettem a ruhákra és felültem. Én is elkezdtem öltözni. Dami egyszer végig mért, majd csak ennyit mondott:
- Gyönyörű vagy! - mosolygott rám. Én felnéztem és elpirultam. Odalépett hozzám és hátra tűrte a hajamat, majd megcsókolt. - Öltözz és menjünk le enni! Biztos már várnak ránk. - én bólintottam és folytattam az öltözést. Majd 10 perccel később lementünk Damivel az ebédlőbe. Ahogy mondta már csak ránk vártak a kajával. Leültünk és Alfred már is hozta a reggelit. Én egy szép tányérnyi tojást kaptam mellé krumplifőzeléket. Megkóstoltam. Aztán Alfredre néztem:
- Ez isteni Alfréd! - dicsértem meg. - Köszönöm!
- Ne nekem köszönje kisasszony! - én ezt nem értettem. Kérdően néztem Alfra és közben faltam a tojást. - Damian úrfi készítette. - ekkor lenyeltem a reggelit és Damire néztem. Ő kedvesen mosolygott. Én visszamosolyogtam és adtam egy puszit az arcára. Amikor megreggeliztünk segítettem Damivel Alfrednek mosogatni. - Köszönöm gyerekek! Igazán kedvesek vagytok.
- Szívesen tesszük Alf! - hozta be Dami a tányérokat.
- Úgy látom, hogy a kisasszony jó hatással volt magára Damian úrfi. - ekkor Dami rám nézett, majd mosolyogva kijelentette:
- Amíg velem van, addig úgy formálhat kívül, belül, ahogyan csak kedve tartja. - amikor rám nézett biccentettem Alfred felé, hogy mondja el, amit akar. - Alfred!
- Igen uram? - fordult Damihez a mosogató elől. - Mit óhajt.
- Kérem, ha van ideje rá, akkor segítsen nekem és Dórinak pakolni! - tette le a tányérokat és ment oda hozzám, hogy átkaroljon.
- Mit kéne pakolni? - kérdezte kíváncsian Alfred.
- Dóri cuccait kellene átpakolni az én szobámba. - közölte mosolyogva a hírt.
- Az ön szobájába? - lepődött meg Alfred. - De, hisz önök még nem is... - jött rá, hogy miről beszélünk. - Ó! Értem. Hát... Hogyne uram!
- Köszönöm Alfred! - köszönte meg boldogan Dami. Aztán megcsörrent a telója. - A francba! - lett egy picit dühös.
- Mi a baj? - kérdeztem aggódva.
- A titánok sürgős gyűlést hirdettek. - közölte velem a szomorú hírt.