1. rész

37 2 0
                                    

Halihó mindenki! Visszatértem! :) Egy kaland, amely most rátok vár Ebigale társaságában. Új részek valószínűleg naponta, kétnaponta esténként jönnek. Nem is húzom az időt. Jó olvasást! Üdvözlettel: Cukorbors



A tornaterem, mint mindig most is tele volt. Csupa vizsgázó és kis szerencsével leendő újonc rendőrök hada precíz sorban nyomta a fekvőtámaszokat.

- Gyerünk Ebi! Már csak hat! ... Három... Kettő... Egy!... – kiáltott Tony a kitartóan küzdő diákjának.

- Remek! – biccentett a vizsgabiztos, s valamit belefirkantott vastag jegyzeteibe. – Ebigale Tompson! Mára végzett! – A lány egyből összerogyott, s lihegve dőlt a hátára. Arcán megkönnyebbült mosoly ragyogott, s kíváncsian nézett fel Tonyra, legkedvesebb tanárára.

- Köszönöm Uram! – a haja csapzott volt az egész napos megpróbáltatástól, így két kezével túrta hátra kósza tincseit. Tony eközben még mindig ott állt fölötte. Türelmesen várt, amíg Ebigale összeszedi magát.

- Kifulladtál? – kérdezte a férfi, amint végre sikerült talpra állnia figyelme tárgyának.

- Nyugi Tony, ezúttal meglesz! Érzem!

- Hát nem is tudom! Harmadjára már illendő lenne kézhez kapni a bizonyítványt.

- Ne szekálj! Másodjára Rambót kaptam, a vén veteránt vizsgabiztosnak.

- Heh.. ja! Emlékszem rá. Csóri járókerettel is gyorsabb volt nálad. – élcelődött Tony, mire a lány bosszúsan oldalba bökte az egyenruhás férfit. - Persze egyből más lett volna a helyzet, hogyha leárazás lett volna a kedvenc butikodban.

- Csak féltékeny vagy!

- A magas sarkú cipős sprintedre? Basszus! A feleségem ölne ezért a tudásért!

- De akkor le kéne csuknod az asszonyt. – nevetett a lány jókedvűen, majd ivott egy kortyot a vizes kulacsából.

- Félre téve a tréfát! Most tényleg beleadtál mindent.

- Naná! Teljes erőbedobással fogom üldözni a rosszfiúkat.

- Ez nem olyan könnyű Ebi! Valaki sorra öli az összekötőinket. Hallottál a tegnapi halálesetről? Ha eddig nyugis volt, most kész káosz lesz az Örsön. A maffia tartotta féken az alvilág démonjait, de most... valami miatt dühös és érzem... Öldöklés lesz!

- Mindent a hatalomért!.. Tudom, be kellett magolnom egy csomó bizbaszt meg pszicho blablát a bűnözőkről.

- Na az már biztos!! – hőbörgött a tiszt, s Ebigale vállára tette a kezét. – A pszicho blablához a nők értenek a legjobban, hát nézd meg az asszony is nem elérte, hogy feleségül vegyem?

- Tony!!! – hallatszott a távolból egy harsány női hang.

- Na basszus! Jön az asszony! Menekülj, addig feltartom! – kacsintott a férfi, s a nő elébe sietett.

- Csókolom Mrs. Edems! – kiáltott a közeledő nőnek Ebi, majd egy gyors búcsú-intéssel ott is hagyta a párt. Fáradt lábai egyből a parkoló felé vették az irányt, ahol édesanyja már tűkön ülve várt rá.

- Na! Hogy ment?

- Egész jól!

- Egész jól? Ne bolondozz!! Mindent el kell mesélned! – csacsogta boldogan, s már indult is az autóhoz.

- Majd... éhen halok.

- Remek, akkor siessünk! Mielőtt elindultam hazulról apád már a sült csirkével szemezett. Ha együtt találom őket... – tette hozzá viccelődve a nő. A parkolóban egy aranyos, piros színű Opel autó volt az övék. Még három évvel ezelőtt vették, hogy az egyetlen lányuk azzal tudjon majd munkába járni, de a sikertelen vizsga miatt elnapolták az „átadást", így addig családi autóként funkcionál. Ebigale az autót meglátva nagyot sóhajtott, majd beszállt az anyósülésre. Néhány perc múlva már úton is voltak hazafelé és hallgatta Trish vidám éneklését. Mindig megnyugtatta édesanyja gátlástalan jókedve, s végre a nap folyamán először dőlhetett hátra. Érezte a nap meleg sugarait az arcán és biztos volt benne, hogy ez a nap már nem rejt magába több kihívást. Végre pihenhetett...

*

- Ez az a város! Nézz körül fiam! Ez mind az én felügyeletem alatt áll! A drogdílerek, a stricik, a sötétben megbúvó gyilkosok, de még a zsebmetszők is mind-mind nekem dolgoznak. – az ablakban álló férfialak csettintett ujjaival, s az ajtó azonnal nyitódott. Két gyéren öltözött nő tért be rajta ezüsttálcákkal. Az egyik nő italt, a másik kaviárt hozott, melyek a fekete mahagóni asztalon termettek. A férfi azonban tovább csodálta a város éjszakai fényeit. Logan az asztal előtt állt, nem volt szándékában sem leülni, sem sokáig maradni a szobában. Sötét volt, de a fiú tökéletesen ki tudta venni, hogy a falat fedő vörös tapéta újabb feketés folttal gazdagodott itt tartózkodása óta. Egy újabb holtest... Egy újabb bolond, aki nem tudta időben észrevenni a közelgő veszélyt. Ha nem vagy elég jó, akkor ne játssz magával az ördöggel! Bár belegondolva, így is úgy is föld alá kerül minden, ami élt, és halt.

- Logan! – szólalt meg ismét a férfi, s az asztalához ült. - Tudod... Nehéz idők jönnek! – a férfi mandzsetta gombja megcsillant, amint a pohárért nyúlt. - Éppen ezért bízok rád, egy igen kényes feladatot. – a pohár újból az asztalon kötött ki, s helyébe a férfi pisztolyt vett elő. – Ezt a munkát csakis te végezheted, mert másra nem merem bízni.

- Mi lenne az? – A fiú kicsit előrébb hajolt, így barna haja a szemébe lógott.

- Öld meg Marshall Donovant!

- Tessék? – torpant meg hirtelen. Szemei megteltek pillanatnyi bizalmatlanság jeleivel.

- Az a féreg meglopott! – Mr. Shadow idegesen csapott az asztalra, majd folytatta. - Hozd vissza nekem tőle a Seattle-i címmel ellátott borítékot lehetőleg felbontatlanul. SMS-ben kapod a részleteket.

- Igenis Uram! – a férfi intett és a srác egyből a szoba kijáratát vette célba. Ezüstgyűrűi halkan koppantak a kilincs kristálygombján, és néhány könnyed lépéssel már a putri folyosóján találta magát. A folyosón két nagydarab ember állt, kíváncsian nézték, ahogyan Logan zsebre dugott kézzel kisétál a hátsókijáraton, miközben tisztán, olvashatóan látszottak az egyenruhája fehér betűi.. „POLICE" . Általában mindig kötözködnek, de most tekintélyt parancsoló, magabiztos és erőteljes mozgása megtette a hatását. Mr. Shadow ezért is kedvelte, sőt teljesen biztos volt abban is, hogy egy nap ő veszi majd át az általa felépített „alvilágot".

Odakinn a sikátorban, mint mindig most is vaksötét fogadta, s gyors léptekkel közelítette meg fekete terepjáróját. Prise miközben beül a vezetőülésre, farmerjába bújtatott berettáját hanyagul az anyós ülésre dobja. Ha kell, ha nem vér fog folyni, és Logan fogja meghúzni a ravaszt. Idegesen túr a hajába, majd precíz mozdulatokkal beindította a járgányt, amely mély hanggal mordult fel alatta. A hajtóvadászat elkezdődött...



 Ha tetszett a rész és nagyon de nagyon vágysz a folytatásra, akkor kommentelj és/vagy csillagozz. 

Bad gameWhere stories live. Discover now