Bad game

4. rész

Logan Prise:

A főnök igazán kitett azért, hogy kicsesszen velem. A nap közepén már nem bírtam tovább a furcsa csendet, ami körülvett minket az irodában. Nem birok koncentrálni. Ebigale folyton ad ki valamilyen hangot,vagy egyszerűen a parfümje illatát érzem, vagy csak azon kapom magam, hogy a papír felett bámulok rá. Koncentrálj Logan!!! Nemsokára embert kell ölnöd... Nem hullhatsz szét! Megkaptad a parancsot, Mr. Shadow üzent, hogy két héten belül kell megtörténnie.. amint nem cseszhetek el. „Két héten belül intézd el a melót! Mr. S."

Kopogás nélkül rontok be a főnök irodájába.

- Egy zöldfülű? Ezt nem gondolhatja komolyan! – rivallok rá, amit már eléggé megszokhatott, ugyanis fapofával int, hogy üljek le.

- Átgondoltam, és Ebigalelel jól ki fogjátok egészíteni egymást. Jó vérből való! Igazi túlélő, akár az apja!

- Nem érdekel sem Ő, sem az apja! Nekem nem kell társ! Egyedül jobban dolgozom! Mindig is egyedül dolgoztam és nem hibáztam sohasem.

- Elég! – hördült fel Mr. Donugen. – Ez itt munkahely! Tudd, hol a helyed! Most pedig ha nem tetszik az irodai munka, akkor eredj ki járőrözni Petrivel! A társa lebetegedett! - a főnök ügyet se vetett ideges vonásaimra, ökölbe szorult ujjaimra, megfeszült testemre. Nem tudtam mit tenni. Agyam csak egy mondatot suttogott.: „Rendelt alá magad!" Vállam feszes tartása ellazult, és jobbnak láttam, ha szót fogadok. Kifelé menet még utánam szólt:

- Ne csinálj hülyeséget Prise!...

Ebigale Tompson

Logan már nagyon rég kiviharzott az irodából, tulajdonképpen gondolhattam volna, hogy nem tér vissza. Még ebédszünetet sem tartottam, hogy elvégezzem a mai adag munkát, amit kettőnkre bíztak. Szerencsére a nap hátralevő részében nem csörrent meg az irodában lévő vezetékes telefon, így csakis az előttem lévő iratokra tudtam figyelni teljes gőzzel. Majdnem este nyolc lehetett, amikor apa kopogtatott be az ajtófélfán.

- Hát te?

- Mindjárt végzem, csak két jelentést kell még ellenőriznem és visszavinni az irattárba.

- Akarod, hogy segítsek? – kérdezte apa, bár tökéletesen látszott rajta, hogy kimerült. Kedvesen rámosolyogtam.

- Nem kell! Menj haza nyugodtan. Otthon találkozunk.

- Rendben! – gondterhelt sóhajjal megfordult és elment. Bizonyára semennyit sem haladtak előre az ügyben és nem is hibáztatom őket. Tényleg sokat dolgoznak Tonyval, habár új bizonyítékok nincsenek. A beépített emberek hulláinak egyre növekvő száma már viszont sürgeti őket. Ördögi patt helyzet... Már csak ki kell mondani a végső két szót: „Sakk matt! „

*

Körülbelül fél óra elteltével álltam fel az asztaltól. Fájó tomporomat simogatva, néztem Logan puha kipárnázott székét. Bezzeg nekem egy ócska faszék jutott.... Auuuuhhh!! Az átolvasott iratokat mind visszahelyeztem a megfelelő mappákba, majd mindet visszavittem Doris-hoz, aki még az asztala felett görnyedt.

- Hahó! Meghoztam az iratokat! – köszöntem be, mire mosolygósan felnézett rám.

- Ebikém! Kicsit elcsúsztatok a munkával.. Valami probléma volt az iratokkal?

- Nem! Minden rendben volt, csak kicsit ügyetlenkedtem az elején. Remélem nem miattam vártál annyit.

- Dehogy is kincsem! – intett Doris hogy üljek le mellé. – Holnap is kaptok egy jó nagyadag jelentést. Logan nem éppen a türelméről híres. Csoda, hogy ezt mind meg tudtátok csinálni. – ámuldozott a néni. – Ezeket itt hátravinnéd a M47-es polcra?