Bad game

3. rész

Jó olvasást!

Logan Prise:

Ami azt illeti, eléggé ideges vagyok az új meló miatt. Otthon sem tudok másra gondolni, csak arra, hogy felkészüljek az egyetlen dologra.. az életben maradásra. Mr. Shadow-nak már régóta dolgozom, tudom, hogy mi jár azért, ha nem teljesítik a parancsát. Ha elbaszod a melót, ha nem fizetsz, ha csak egy rossz szót szólsz, akkor sötét folt leszel az irodája falán..

A szobám egyik parkettáját már rutinosan tépem fel, hogy az alatta lévő kis rekeszből előhámozzam a berettához a lőszert. Lehuppanok seggel a földre és az ágynak támaszkodva elkezdem tölteni a fegyvert. A többiek már régen lefeküdtek aludni és jobban is teszik. Holnap forgalmas napunk lesz. ...

Ebigale Tompson:

Másnap reggel az akadémia területén nagy sürgés-forgás volt. Az épület előtt színpadot állítottak fel és székeket pakoltak tökéletes sorokba. Az ünnepségre sok díszegyenruhás férfi és nő jelent meg, mindenki izgatottan csevegett társaival, felettesével. Mrs. Edems is eljött, hogy szorítson férje tanítványainak, habár Tony jelenleg apával dolgozik valami fontos ügyön.

A bizonyítványosztó, mint általában minden ünnepség, hosszú és dögunalom. Mire számítottam? A végeláthatatlan köszöntők, beszédek lassabbnál is lassabban vánszorogtak, mígnem elérkeztünk a legfontosabb ponthoz, a sikeresen vizsgázó rendőrök felavatásához. Körülbelül én voltam a hetedik a sorban, akit felhívtak a pódiumra. Az idős Rambó hadnagy adta át nekem is azt a bizonyos régen várt okiratot. Persze hozzá tette, hogy nem-e találkoztunk- e már, mire csak bárgyún bazsalyogtam nemet bólintva. Hiába a kisebb füllentések már az életem részeivé váltak...

Az ünnepség végeztével sikerült hozzácsapódnom a tegnap esti rendőrök társaságába, akik nagy boldogsággal fogadtak. A bajszos rendőrt Dicknek hívják (apa régi évfolyamtársa az akadémiáról), míg a fiatalabbik Nate, akit áthelyeztek az itteni rendőrségre. Persze Ő ennek csak örült, ugyanis így sikerült találkozni élete szerelmével a fánkos boltban... Ki gondolta volna!? Annak a csinos pultos nőnek hála engem is beinvitáltak egy kerek nyalánkságra. Nate izgatottan igazgatta teljes díszbe bújtatott testén a kitüntetéseket, szalagokat a tökéletes hatást próbálta elérni. Így viszont csak zavarodott, izguló énjét lehetett kívülről megpillantani. Az édességet kikérve helyet foglaltunk egy üres asztalnál, majd Nate és Dick beszélgetését hallgattam.

- Na szóval azt mondod, hogy a papírmunka jobban lefárasztja az embert mint a terep munka? Én nem vagyok veled egy véleményen, de biztosan állapítom, hogy én is rühellem a jelentések írását.

- Mi lenne, ha felváltva írnánk meg? Így testvéries. – ajánlotta Nate.

- Az sokkal jobb lenne. Hmmm... - itt a hmmm alatt konkrétan rám kukucskált Dick a szeme sarkából és így folytatta. – Jut is eszembe! Ebigale, te biztosan elsőként valami piti melót kapsz.

- Gondolod? – kérdeztem vissza, s már csak a holnapi munkakezdésre tudtam koncentrálni. Szemeim biztosan smaragdként csillogtak, ugyanis Nate kedvesen rám mosolygott. Tratatataaaa íme az ifjúság lelkesedése szilárd testben!!

*

Másnap korán reggel apával már bent ültünk a kocsiban, hogy munkába vigyen. Az új egyenruhám még kicsit szokatlan, de baromi jó érzés viselni a törvény uniformisát.

- Szerintem parkolási büntetéseket fogsz osztani az első fél évben. – mondta apa az örök realista... Csak egyszer lenne bizakodó... Tényleg ezzel a mondattal kíván nekem sok szerencsét? A kocsi szépen lassan befordul a VIP parkolóba ahol a nagy „rohamkocsik" és a rabszállító kisbuszok állnak. Az egyik jármű mellett két férfi áll, az idős biztosan az itteni vezetők egyike, mert már az állásából is látszik, hogy tökös csávó! Szinte teljesen eltakarja a másik férfit, akinek nagy hévvel, gesztikulálva magyaráz bizonyára valami fontosat.