Bad game

14. rész

Fél órán belül készen álltunk a hosszú... hosszú autózásra. Legalábbis én. Ebi tegnap este óta kezesebben viselkedik, mint eddig, így kétszer annyi figyelemmel kell rá figyelnem. Nem tudom, mit tervez, de nem szeretném, ha rosszul sülne el a dolog. Mielőtt az ajtót kinyitottam volna, Ebigalere visszaraktam a bilincset. Nem nagyon örült neki, de nem is ellenkezett túlzottan. A kendőt ráhúztam a fejére, hogy ne lásson legalább addig, amíg a sztrádára nem érünk. Szeretnék még itt lakni, anélkül, hogy rendőrök szállnák meg a házat. (Persze Ebi jóvoltából.) Megfogtam a kezét és vártam, amíg ujjai összefonódnak az enyéimmel. Az autó pöcc-röff beindult és magabiztosan vettük az irányt régi szülőházamhoz Nampába. Minden gondolatom azzal volt elfoglalva, hogy reménykedtem Nampa elég messze van ahhoz, hogy kikerüljünk Shadow bűvköréből. A zene folyamatosan szólt a rádióból, így szinte az első néhány óra vezetés elröppent. Ebédkor úgy döntöttem, hogy megállunk egy benzinkútnál. Tankolunk, veszek valami kaját és mehetünk tovább.

- Logan! - szólt ki Ebi az ablakon.

- Igen?

- Pisilnem kell! – mondta bátortalanul. Nagy levegőt vettem.

- Jó! Megnézem, mit tehetek. Maradj a kocsiban. – jó ezt viccnek szántam. Konkrétan rázártam a kocsit befele menet. Sajnos még nem bízom benne eléggé...

Bent a benzinkutas-csávó undorító dögszagot árasztott magából. Kifizettem a tankolást.

- WC?

- Hátul.

- Köszi! – azzal már menekültem is kifele. Kinyitottam az anyósülés ajtaját és kihúztam Ebit az ülésből.

- Hátul van. Két percet kapsz! Lehetőleg ne csinálj hülyeséget. – kapcsoltam ki a bilincset. A lány egyből indult. Sietős léptei kiemelték finom kecses alakját, így a kocsimnak dőlve gyönyörködtem a látványban, amíg el nem tűnt az épület mögött. Pontosan két percet adtam neki. De nem jött még vissza... Idegesen mentem utána az épület mögé, ahol két nagyobb darab ember állta el Ebi elől a visszafelé vezető utat.

- Nézd má a kicsikét! – bökdöste egyik a másikat, majd megmarkolta a lány csuklóját, mire fájdalmasan felnyögött. – Mr. S beszélni akar veled!.

- Azonnal engedd el! – mélyült el a hangom a haragtól. A két férfi egyből rám figyelt, de nem észleltek bennem fenyegetést.

- Mert?

- Ő az enyém! – mondtam ugyanolyan kimérten, de a végén megengedtem magamnak egy pimasz félmosolyt. A két hapsi felmordult viselkedésem miatt és egyszerre rontottak rám, Ebit otthagyva. Tökéletes! Az első érkező ököl elől még a vak nagymamám is simán kitért volna. Megragadtam karjánál fogva és úgy rántottam magam felé, hogy betaláljon övön aluli rúgásom. A tojásokhoz... Tudom, csúnya trükk, főleg férfi a férfi ellen, de itt ketten álltak sorba, és nem volt kedvem cicózni. A második férfi is megérkezett, de ő már késsel hadonászott az orrom előtt. Többször is ki kellett térnem az útjából, hogy ne sértsen meg, de amikor megéreztem a földön fekvő pajtása erős szorítását a lábamon, az oldalamon végigszántott az éles penge. Hangosan nyögtem fel és kaptam az oldalamhoz. A következő pillanatban viszont megfagyott a vér az ereimben ugyanis lövés hangja csapta meg a fülemet közvetlen közelről.

- Lépjen hátra a fiútól! – üvöltötte Ebi. A két férfi engedelmeskedett, így látóterembe került Ebigale fegyverrel a kezében. Az az én... Berettám? Honnan a francból szedte? A két pasas nyúlcipőt húzott és pillanatokon belül eltűnt. Idegesen indultam meg felé, mindig kitalál valami szart..