Bad game

5. rész

A raktárban minden simán ment. Sikeresen beszereztem minden olyan dolgot, ami egy gyilkossághoz kell. Lenyomozhatatlan fegyver, hozzá való lőszer, hangtompító, hullazsák, benzin... Gyomrom a mai napig is felfordul már a gyilkolás gondolatára. De öltem már embert... És még mindig egyetlen egy szabály érvényes! „ÖLSZ! VAGY ÖLNEK!!" Nincs visszaút, sem kiút. Mr. S. mindig megkapja, amit akar.

Otthon hulla fáradtan léptem be a házba. A többiek éppen lent sörözgettek a nappaliban. Valószínűleg engem vártak.

- Jó, hogy itt vagy! Megkaptuk Mr. S. parancsát. Mi a terv? – kérdezte Theo, és mosolyogva húzta fel fegyverét, ami a várt kattanással beakadt a helyére.

- Scar! Te és Nick megfigyelitek. Addig nem lép senki, amíg a boríték elő nem kerül... - fáradtan behunytam szemem. Mutató- és hüvelykujjam közé csíptetve orrnyergemet masszírozni kezdtem. Vajon Tom most merre csámpázik? Soha sincs itt, amikor éppen kellene.

- És ha nem kerül elő? – Scar hangja felébresztette bennem a legnagyobb kétséget.

- Akkor kénytelenek leszünk más módszert alkalmazni.– erőteljesen Nickre néztem, aki bólintott és azonnal el is indult kimondatlan parancsom teljesítésére. Mindenki tudta mire gondolok, habár sohasem mondtuk ki hangosan. Összekovácsolt minket a sötétség, és egy családdá váltunk a rosszban. (Merthogy jó az nem igen akadt...)

Ebigale Tompson:

Ha Logan Prise azt hitte velem kiszúrhat, hát nagyon téved! A zuhogó esőben gyalogolva a házhoz még mindig küszködtem, hogy ne nevessem el magam a megdöbbent arca emlékére. Jó bevallom nem éppen ezt kellett volna csinálnom, hiszen rendőr vagyok. És botrányos lenne, ha egy rendőrt azért vinnének be a zárkába, mert magamutogató.

Bent a házban jó meleg fogadott. Vizes cipőimet lerúgva löktem oldalra a falhoz, hogy ne legyen útba, majd cuppogó léptekkel indultam fel a fürdőszobába. A nedves ruhám azonnal a szennyesben landolt, mellé társulva a fehér-neműim is. Lila ajkamat látva a tükörben, egyből a meleg zuhany gondolata fészkelődött agyamba, s már léptem is be a zuhanykabinba. A zuhanyrózsából finom gőzölgő folyadék hullt meztelen testemre. Lassan melegített fel a gondolat, hogy vagon Logan mire gondolhatott, amikor vetkőzni kezdtem előtte. Remélhetőleg csupa kéjes gondolat, cikázott végig agyában. Ha ő maga nem is mondta, de a fiú megfeszült teste sok mindent elárult. Kívánt..

*

Kora reggel arra ébredtem, hogy anya kiált fel, hogy jöttek értem. Mi a csuda? Apa nem ér rá?

- Mindjárt megyek! – ordítottam vissza. És csak aztán másztam ki fejjel előre az ágyból végigmászva a folyosón a fürdőig. Lassan felhúztam magam a tükör elé és megfésülködtem, összekötöttem a hajam, fogat mostam, és feldobtam magamra mindennapos gyors, de természetes hatást keltő sminkem. Éppen hogy eltakarja táskáimat a szemeim alatt, és a számra terelje a figyelmet helyette. Mivel az egyetlen egyenruhám, amit eddig kaptam még vizesen lapul a szennyesláda alján, jobbnak láttam, hogyha a kiképzős melegítőt veszem fel.

A táskámat sem volt kedvem magammal vinni, így az irataimat zsebre vágva, telefonnal a kezemben rohantam le a lépcsőn.

- Szia anya! Indulok!

- Ebi! Konyhába! Várd meg a társad, és egyél te is! – morgolódott anya, mire kérdőn tekintettem az ebédlőasztalhoz. Amit ott láttam... Helyesbítek! Akit ott láttam...

- Mit keresel te itt? – megszólalásom kicsit sem volt kedves, így anya rosszalló tekintete szinte szénné éget.

- Érted jöttem.. Társam. – vigyorodott el Prise. Amitől egyből elöntött a düh.