Bad game

8. rész

Logan Prise:

Scar ijedten nézett rajtam végig, amikor hazaértünk. Nick szerencsére már otthon gubbasztott a tévé előtt. Amint meglátott minket elsápadt.

- Hát a csaj? – és igen csak ekkor szembesültünk azzal, hogy Ebigalet otthagytuk Marshall Donovan konyhájában.

- Bassza meg! – kiáltottunk fel egyszerre Tommal.

- Pakoljatok! – ha Ebi tényleg látta az arcunkat, akkor nagy gáz van.

- Hova megyünk? – kérdezte Theo, aki most jött be a nappaliba.

- Van egy jó régi gyártelkem jó néhány mérföldnyire. Ott megbújhattok.

- És te? – a kérdésre már nem válaszoltam. A telefonom csörögni kezdett. A rendőrségről hívnak..

- Ezt fel kell vennem. – kimentem a teraszra és felvettem a kagylót.

- Haló!

- Logan! Itt Mr. Donugen! Tompson lánya eltűnt. Nem láttad valahol? Az apja azt mondta te szoktad hazavinni.

- Öhm ja, de ma azt mondta, hogy dolga van a városban, és hogy ne várjam meg.

- Értem. Be tudsz jönni? Mindenkit behívunk, aki segíthet a keresésben.

- Persze.

- Akkor várlak.

Visszamentem a házba, ahol már halmokban álltak a lépcső alján az utazó bőröndök, és a fegyveres táskák.

*

A felkötött kezemet a kocsiban még kiszállás előtt leengedtem, hogy ne látszódjon kívülről, hogy megsebesültem korábban. Nem kellenek a hülye kérdések, sőt még az sem kell, hogy gyanakodjanak.

A rendőri keresés nem ment valami jól. Tulajdonképpen, egyszerűen kihalt, sötét sikátorokat kellett átkutatnunk. (De tudtam, hogy feleslegesen.) Mr. Tompson nem vett részt a kutatásban. Ugyanis a kórházban éppen most foltozzák össze. Ez persze jól jött. (Ha tudná, hogy engem már rég elláttak... Kitekerné a nyakam, sőt még az orvos nyakát is kitekerné. :S) Hajnali kettőkor rekesztették be a csapatnak a keresést. Mindenki ment haza pihenni, hogy korán folytathassák a munkát.

Persze az is eszembe jutott, hogy elmegyek Ebiért és elhozom, a másik ötlet pedig, hogy Nick és Tom megy vissza. De mindkettőt hamar el kellett vetnem. Mindenhol hemzsegtek a zsaruk... esélyünk sem lenne kicsempészni egy eszméletlen lányt egy lakásból. Túl kockázatos. Otthon csak én feküdtem le aludni. Meghagytam a srácoknak, hogy egy közeli motelban szálljanak meg, a biztonság kedvéért.

Ebigale Tompson:

Mintha az éterben lebegnék... Tompa hangok, sötét homályos foltok vesznek körül. A szemhéjam ólomsúllyal nehezedik látóterem útjába. Hacsak egy picit ki tudnám nyitni... De nem! Szilárdan és makacsul ragaszkodnak. Orromban még mindig érzem azt a hányingert gerjesztő szagot. Vagy ez már valami más? ...

Marshall konyhájában ébredtem fel. Nehezen tápászkodtam ülő helyzetbe magam. A hányinger és a szédülés lassan szivárgott el elcsigásodott testemből. Szinte sokkos állapotban térdeltem ott, figyeltem, ahogyan a látásom a homályból lassan felváltják az éles vonalak. Mindenhol vért látok... A falon , a bútorokon, a földön...

*

- Apa! Mi-mindenhol vért látok! – sikoltottam a telefonba hisztérikusan.

- Kicsim! Úr Isten hol vagy? Elraboltak?