Bad game

11. rész

Ebigale Tompson:

Sikerült elmennem Marshall házához és bemásznom az ablakon észrevétlenül. Szerencsére a vért már felmosták, de még így is eléggé rossz érzésem van, ha körbe nézek. A konyhából kölcsön veszek egy kést és felbontom a mindenki által áhítozott tárgyat.

Egy vastag kézzel írt könyv?

Első oldal...

Bad Game

Írta: James Fyou

Második oldal...

Prológus

Mi lenne ha...

Kedves olvasóm, mond, te mit tennél, ha az életed egyszeriben kifordulna a megszokott mederből?

Persze ez lehet jó, mint például egy meglepetés...de sajnos nem ebben a történetben...

Egy kedves pár hajnali sétájával kezdődött minden. Nem tudjuk a nevüket... Szóval nevezzük el mi! A fiút hívjuk mondjuk Jamesnek, a lányt pedig nevezzük mariannenak. Nos! Ezzel kicsit közelebb kerültünk James és Marianne tökéletes életének tökéletes pillanatához. Romantikus séta egymás kezét fogva! Kell ennél több? Na eddig nem is olyan borzasztó ez a kezdet, igaz?

A kulcsszó, mint mindig, most is itt leng a levegőben... Az a bizonyos „eddig" szócska ugyanis életeket tett tönkre.

BUMMMM!!!

Hangos fegyver robaja rázta meg a verőfényes hajnalt... S ezután már csak egy férfi segélykiáltása dereng a fültanuk számára.

Valaki meghalt...

Igen! Tudtam, hogy így halok meg! Így a feleségem mellett sikoltozva a fájdalomtól. Ha engem nem is ismersz, a történetemet biztosan megfogod. Ha eléggé ügyes vagy, a végén megtudhatod halálom igazi okát és a tettesek neveit is. Sikerült mindenre fényt derítenem bizonyítékkal mindennel együtt, de rajtad áll, hogy nyilvánosságra hozod, vagy elhallgatod.

1994 februárjában kezdődött minden...

...

Nos! Most már mindent tudsz, amire szükséged lehet. Dönts okosan, és élvezd a gyümölcsét!

Legnagyobb Tisztelettel: James Fyou rendőrtiszt

Az egész éjszakát olvasással töltöttem és sikerült végig olvasnom. Tulajdonképpen azt osztotta meg velem, amit ma már eleve megtudtam. A rendőrőrsön hemzsegnek a korrupt disznók. Csak megspékelte néhány más gyilkossággal, amiknek megoldásán apa évek óta dolgozik. Félredobtam a könyvet és idegesen temettem arcomat a tenyerembe. Miért Marshall? Miért nekem adtad?

Az asztalnál sikerült kellően bealudnom ahhoz, hogy másnap korán reggel még nyomorultabbul érezzem magam. Marsh ruhái között sikerült találnom néhány női ruhát, így megengedtem magamnak egy fürdést, mielőtt a következő lépést tenném előre a dogokban. A frissítő után, felöltözve mentem vissza az asztalhoz, amikor halvány karcolásokra lettem figyelmes a papíron...

Zsákomból ceruzát vettem elő és átsatíroztam a teljes lap felszínét.

„Seattle 236775D"

Letéptem az utolsó papírt és a gáztűzhelynél meggyújtottam, miközben magamban mantráztam a számokat. 2-3-6-7-7-5-D, 2-3-6-7... halk zörej csapta meg a fülem, mire a fegyver után tapogatóztam. A pulton volt..., de már nincs!!

Mégis mikor..?

Jobb híján a késért nyúlok, de az sincs a helyén.

- Ezt keresed? – Logan az ajtófélfának dőlve emeli fel a kést. – Vagy ezt? – szabad kezével az övébe tűzött Berettára mutat.

- Hogy találtál meg?

- Nem mentél haza. – vágta rá szigorúan. – Okosan tetted, hogy szóltál a szüleidnek. Shadow idegesen meggondolatlan tud lenni. Csak ez volt a borítékban?

- Igen.

- Ne hazudj! Ha kurvára élni akarsz NE HAZUDJ TÖBBET NEKEM! – kiáltotta rám, mire automatikusan menekülésre fogtam. Már majdnem kiléptem az ablakon, amikor Logan erős karja derekamat átkarolva rántott vissza. Kiáltani akartam, de befogta a számat tenyerével és a torkomnál éreztem a kés éles pengéjét. – Ne akard, hogy használjam! – suttogja a fülembe. Nyer a félelem.. Abbahagyom az ellenkezést. – Jó. Most leteszem a kést és leveszem a kezem a szádról. – Továbbra sem mozdulok. Karomnál fogva ránt le az egyik székre és bilincset vesz elő, amit előbb rám, majd a legközelebbi radiátor csövén áthúzva a másik csuklómra erősít. Olyan rutinosan műveli, amit csinál, hogy megmukkanni sincs rá időm. Vajon ez tényleg a rendőr szakma miatt megy ilyen egyszerűen?

- Jó! – elém rakja a legközelebbi széket és leül velem szemben. – Mi volt az utolsó oldalon? – mielőtt még kinyitottam volna a számat, újra emlékeztet. – Ne merj hazudni! – barna szemei sötéten néznek rám. Testének elhelyezkedése kiemeli férfiúi mivoltát. Mellette gyengének érzem magam...

- Hol van Marshall?

- Nem akarod tudni! Válaszolj a kérdésre!

- Nem. – mondom olyan halkan, amennyire csak tudom. A szeme helyett inkább az övébe tűzött fegyvert kezdem el bámulni.

- Hát jó! – felállt és a könyvet megfogva kiment a másik szobába. Lebilincselt csuklóim máris kezdik érezni, amit csak a bűnözőknek lenne szabad. Nyom, horzsol, fáj, minél többet mozdulok.

Könnyek gyűlnek a szemembe.

Logan Prise:

A terepjáróm a legközelebbi parkolóban hagytam. Tudtam, hogy ha Ebi nem megy haza, hol találom. És igazam volt. Habár a szülei tényleg elég gyorsan leléptek, ahhoz, hogy már ne találjam őket otthon. Csak a laptopot nyúltam le és indultam ide, a Donovan házhoz. Örültem, hogy gyenge pillanatában leptem meg és vettem el, minden fegyverét dulakodás és erőszak nélkül. Nem szeretnék neki ártani... De már nyakig benne vagyunk mind, és ha nekem kell kiszednem belőle, hogy minél kevesebbet sérüljön, akkor én fogom végig csinálni, bármennyire is rossz érzés kerít hatalmába.

- Mi volt az utolsó oldalon? – kérdeztem, de eszembe jutott, hogy már hazudott. - Ne merj hazudni! – figyelmeztettem, habár fogalmam sincs, hogy mit csinálok vele, ha becsap.

- Hol van Marshall? – Marshall? Kit érdekel! Most te vagy itt.

- Nem akarod tudni! Válaszolj a kérdésre! – erősködtem.

- Nem. – mondata halk volt, de határozott.

- Hát jó! – A kézirat és a telefonom társaságában átmentem a másik szobába, hogy felhívjam Mr. S.-t.

- Logan! Jó hír?

- Megvan! És fel van bontva.

- Hogy? Megtaláltad a listát?

- Nem! Az nincs benne. Ez a nyomorult Fyou a halálát írta le, valószínűleg a többi gyilkossággal együtt. Akár egy polcra illő krimiben.

- Hozd el, hogy megvizsgálhassam.

- Holnapra ott lesz.

- Ajánlom! – és végül megszakadt a vonal. Hát ezzel is megvagyok. Csak tudnám, hogyan törjem meg ezt a bolond lányt...