Bad game

6. rész

Logan Prise:

Tegnap este dühöngve csaptam be magam után a bejárati ajtót.

- SCAR! – kiáltottam, s már indultam is a lány szobája felé.

- Mi a baj? – jött ki álmosan, mire nekiszegeztem a falnak.

- Nem azt mondtad, hogy minden jelentést elintéztél? – dühösen a falba vágtam az öklömet, mire Scar összerezzent.

- Tessék?

- Rendőri jelentés! James Fyou rendőrtiszt kurva jelentését! – káromkodtam idegesen és kitúrtam az arcomba lógó barna tincseket.

- De meg is semmisítettem mindet! – védekezett.

- Pedig nagyon is a kezeim közé került ma egy! Majdnem lebukott Nick! Még szerencse, hogy egy újonc vette észre.

- Úr Isten! Mit csináltál vele?

- Semmit, csak mondtam neki valami béna hazugságot, amit elhihet. Kiküldtem és kicseréltem egy másikra. Tom már dolgozik az igazi megsemmisítésén.

- Ne haragudj Logan! Nem tudtam, hogy van még egy irat. – sopánkodott Scar és szőke haját tépkedte idegességében.

- Csak ne hibázz még egyszer! – mondtam sokkal nyugodtabban. – Menj pihenni! Holnap reggel váltsd fel Nicket az őrhelyen.

- Meglesz L.

- Jó éjt! – intettem hátra, de már bent is voltam a szobámban. Nagyon nem tetszik a mostani helyzet...

*

Tulajdonképpen minden reggel Ebit felvéve és hazahozva telt az egész hét. Kicsit furcsán viselkedett, ami cseppet sem tetszik. Félek, hogy szagot fogott, és sejt valamit. A feszültségből nekem is jutott bőven. Az idő fogy... Mr. S. pedig kezd türelmetlen lenni. A borítékot még mindig nem láttuk Marshallnál. A terv az volt, hogy ha péntekig nem kerül elő a boríték, akkor a komolyabb módszerek jönnek. Tom mondjuk jobban örül, őt mondhatjuk rejtett szadistának is. Tulajdonképpen kívülről olyan, mint egy bárány. Kedves, illedelmes az öregekkel, angyali kék szemekkel áldotta meg a sors stb, de ha munkát kap azt könyörtelenül és tisztességesen el is intézi. A csapatban ő a vallatás és talán még a gyilkolás mestere is.

*

Ebigale Tompson:

- Jó reggelt! – köszöntem, és bekötöttem az övemet.

- Ma mikor végzel? – kérdezett Logan, ami tulajdonképpen felesleges. Minden nap ő végez hamarabb, és rám vár. Azóta, hogy meghamisította azt a jelentést, óvatosabb vagyok. Jobban figyelek, és persze ami eleve gáz, a testem folyamatosan elárul. Ha a fiú a közelembe jön, megfeszülök, vagy csak egy két szavas válaszaimmal kell beérnie. Többször kaptam azon, hogy a papírok felett, vagy hazafelé a kocsiban rám rám pillant.

- Ma menj haza nyugodtan. Elkéredzkedek, mert van még egy kis dolgom a városban. Tudod csajos dolgok.

- Ahogy akarod. Akkor hétfőn találkozunk Ebi.

- Ja. Jó hétvégét! – azzal otthagytam az autóban és bementem az Örsre. Mára tulajdonképpen Marshall meglátogatását terveztem. Izgatott vagyok, hiszen nem szóltam neki előre, de viszont úgy érzem muszáj lesz megbeszélnem vele azt a borítékot, meg persze minden mást. Nem akartam, hogy visszautasítsa a találkozót. Mr. Donugen örömmel engedett el, konkrétan még ő kért bocsánatot, amiért a héten sok munka volt és túlóráznom kellett. (Persze kötelező alapon.) Így hát nagy léptekben hagytam el az épületet este nyolc helyett egy órával hamarabb. Sajnos még így is eléggé be fog sötétedni, mire odaérek. Remélem otthon lesz. A buszra felszállva jegyet váltottam a végállomásig.

Amikor végre odaértem a kérdéses lakáshoz, a Marshall Donovanos névtáblára mosolyogtam. Hogy utálja mindig ezt a táblát?! Marshall mindig panaszkodik, hogy olyan ez a tábla mint, amikor a kutyaól ajtajához kifeszítik a kutya nevét...

A bejáratot jobban megnézve észreveszem, hogy az ajtó résznyire nyitva áll. Akarva akaratlanul is rossz érzés kerít hatalmába. Halkan kitárom az ajtót, s beljebb lépek a lakásba. Sötét van és dulakodás hangja csapja meg a fülem. A francba! Mi folyik ott? Reflexszerűen a villanykapcsoló után nyúlok, így beljebb mentem a házba, hogy elérjem. De a várt fény nem nyújt világot. Valaki kikapcsolta az áramot?! ... Szívem ritmusosan és egyre ütemesebben veri a bordáimat. Iszonyatosan félek, de meg kell nyugodnom. Mit tanultunk az akadémián? Első: Hívj erősítést, ha nem tudod pontosan mivel állsz szemben. A telefonomat elővettem a zsebemből, de mielőtt még tárcsázhattam volna a 911-et a hátam mögül léptek zaja csap meg a fülemet. Mire késztetetten megfordulok és egy alak áll körülbelül két méterre előttem, tökéletesen elvágva a kijáratot.

- Ki van ott? – szólalok meg végül remélhetőleg határozottan, holott egyáltalán nem érzem magam magabiztosnak. Minden egyes porcikám azt kívánja, hogy Marshall legyen az, de egyáltalán nem hasonlít még az árnyék körvonala sem a barátoméhoz. Az illető előrelép, mire én ijedten fordulok be a lakás mélyébe. A konyhában két alakot pillantok meg, akik vérre menő harcot vívnak. Az egyik biztosan Marshall, de nem tudom a sötétben behatárolni, hogy melyik az. Végül az egyik fél felül kerekedik és leteríti a földre a másikat. A test tompa puffanását egy nyögés követi. A földön fekvő férfi szájából sötét folyadék folyik. Úgy tűnik feladta a harcot és a fölé tornyosuló férfi pisztolyt fog rá. Ekkor hátulról erős karok szorulnak körém és önkénytelenül felsikoltok. Egyszerűen kiszakadt a torkomon a kétségbeesés hangja... Ide oda csapkodok, próbálok kiszabadulni, de a férfi ujjak egyre mélyebben vájódnak bele puha húsomba.

- Ebi! – nyögi Marshall, amit alig hallottam meg, de végül felfigyeltem rá. Ő volt az az árnyék, aki a földön hever. – Ne mondj semmit se nekik! – hörög, majd vért köp a padlóra. A fölötte álló férfi a fegyver markolatával tarkón vágja, mire Marsh újból a földre kényszerül, de ezúttal már nem mozdul meg... Szemeimből kétségbeesett könnyek csordulnak végig arcomon. Sikoltozni kezdek.. Mindegy csak valaki segítsen! Csak hallja meg valaki! ... Nem sokáig tudok kiáltozni, hamar kendő kerül a számhoz, mely szúrós szagú és fuldokolni kezdek tőle. Ezután már csak annyit észleltem, hogy újabb árny közeledik felém... Lo-logan...