Bad game

9. rész

Ebigale Tompson

Hogy minek is nevezzem a tegnap estét? Hát fogalmam sincs... Képtelen voltam a seggemen maradni otthon, így hajnalban kisurrantam a házból és elmentem dolgozni. Mr. Donugen meglepődött, de boldogan fogadta, hogy ma újra munkába szeretnék állni.

- Ahogy szeretnéd Ebigale! Mrs. Gean az irattárban át szeretne pakolni néhány iratot és még annál is többet selejtezni. Nem kevés munka, de szerintem elbirkóznak vele ketten.

- Köszönöm Uram! – azzal el is kezdődött a hosszú, hosszú napom. Doris örült nekem. Átvettem a helyét a létrán és sorban adogattam le a felső polcról a dossziékat.

- Oké ezekkel egy ideig elleszek. Te megtennéd, hogy az itt dolgozók papírjait nézed át? Itt a lista arról, kik dolgoznak az Őrsön. Aki nincs a listán, annak az aktáit hozd ide, ha végeztél.

- Rendben. – kaján vigyorral indultam meg, ugyanis Doris most adott engedély kutatni az itt dolgozók papírjai között. Ez az!

ABC sorrendben haladtam végig. De megakadt a kezem James Fyou aktáján. A listán nincs a név, de a kíváncsiságom ettől függetlenül még a helyén van. Körbepillantottam és szerencsére sehol sincs egy lélek.

Név: James Fyou

Született: 1973. augusztus 4.

Anyja n....

Olvastam sorba a mindennapos adatokat...

Terület: drogellenes osztály...

Záradék: A fenti adatokkal rendelkező James Fyou rendőrtiszt 2017. szeptember 29-én szolgálat közben hunyt el. Halál oka: lőtt seb, elvérzett...

Oh. Értem. Hát ezért nincs már a listán... Félre raktam az aktát és folytattam a munkát. Körülbelül 7 akta került ki, mert nincs a listán. Bevallom őszintén Logan Prise névnél is örömmel elkalandoztam volna, mint James-énél, de nem akartam bajba kerülni. Így is sokat időztem itt. Visszamentem Dorishoz és odaadtam neki a papírokat.

- Oké! Akkor mi lenne, ha a nap hátra levő részében papírokat semmisítenél? Összeraktam neked az ajtó mellé egy nagy kupac megsemmisíteni valót. A gondnok szobájában találod a gépet és szemetes zsákot hozzá.

- Amint végeztem jövök.

- Rendben kincsem! – a kezemben egy jókora adaggal indultam meg a hátsó folyosóhoz, ahol belefutottam Natebe és Dickbe.

- Halihó csodalány! – kaptam barackot a rendőrsapimra. – Örülünk, hogy újra munkában. Hát Rómeót hol hagytad? – kukkantanak mögém, mintha rejtegetnék valakit.

- Hogy kit? – hökkenek meg.

- Hát a barna herceg Logan Priset! – mondta kedvesen Dick.

- Nem tudom. Nem vele jöttem. Konkrétan úgy szöktem be dolgozni.

- Oh. Mindent beleadunk, hogy meglegyen Marshall Donovan. Nate és én kaptuk meg az ügyet.

- Kö-köszönöm. – arcomat a földre szegezve néztem magam elé. Elszomorít a tudat, hogy nincs meg azóta sem Marshall. Azt mondják, ha elrabolnak valakit, akkor az első negyvennyolc órában még van esély, de utána... ki tudja. Örülhetek, ha a teste elő fog kerülni. A gondolatra is összefacsarodik a szívem és kinyílnak könnycsatornáim zsilipjei. A francért kell nekem sírni, mint egy pisis.

- Nem akartunk megríkatni. Ne haragudj. simogatták meg egyszerre a hátam, ami nagyon jól esett.

- Nem gond. Idővel erősödöm. Senki sem mondta, hogy könnyű a rendőr szakma. – mosolyt erőltettem az arcomra, majd elköszöntem tőlük. A gondnok szobájában senki sem volt, így nyugodtan nekileselkedhettem a munkának MR. PAPÍRPUSZTÍTÓ 4000-rel. WOOOW!! Micsoda dizájn! Micsoda vonalak! ...De kurvára lassan dolgozik.... Ahj.. Hajnalig itt leszek.

Kábé két órája bömböltettem a gépet, mire Logan betévedt.

- Tom figy.. – szólt be és egyből megakadt a nyelvén a szó maradéka, amikor meglátott. – Szia! Megleptél.

- Nem volt szándékomban. Az irattárat takarítjuk Dorisszal. Ő pakolt le ide a pokolba. – a szeme rólam a gépre siklott, majd közelebb jött.

- Tudod sokkal jobban haladnál, ha feltekernéd rajta a sebességet. – aztán egy laza mozdulattal tekert egyet az egyik irányító panel gombján. A gép már nem zúgott olyan hangosan, mint eddig és valóban sokkal gyorsabban szelte a beadagolt papírt.

- Isten vagy! – mosolyodtam el.

- Igazából a gondnok srácot keresem. Nem volt itt véletlenül?

- Se híre se hamva! És elhiheted, egy ideje már itt vagyok. – viccelődtem, de ő továbbra is komoly maradt.

- Öhm... a selejtezés mindig sok melóval jár, mindenhol papír hegyek, de nem találtál véletlen egy vastag borítékot a raktárban? Seattle-ös címmel van ellátva. – arcom azonnal elveszített minden pozitív érzelmet.

- Seattle? – kérdeztem vissza. – Nem, úgy emlékszem nem, de találtunk néhány dugi playboy újságot. Ha esetleg hiányzik valakinek az urak közül megemlítenéd neki, hogy Doris a mosdóba pakolta. Bár előbb utóbb úgy is meg fogja találni a tulajdonos... - elmélkedtem.

- Ebigale! Ez most fontos! Láttad? – mély hangja megijesztett, így inkább egyenesen a szemébe hazudtam.

- Nem. Nem láttam a raktárban a Seattle-ös izédet.

- De elmondanád, ha láttad volna?

- Valószínűleg. De ha nincs meg akkor miért rajtam keresed? Kérdezd meg Dorist ő dolgozik ott éjjel nappal. Ha ott van, akkor Ő biztosan tudja.

- Hmmm. Igazad van. – ujjaival végig szántott puha haján és távozott. Bassza meg! Nagyon gyorsan keresnem kell egy másik búvó helyet. Sőt az sem ártana, ha végre kideríteném, mit dugdosok...

Visszafordultam a géphez és beadagoltam a maradék szemetet. Úgy zabálta, mint süti szörny az édességet. A teli zsákokat ott hagytam a gondnoknak bekötözve, szép sorban. És siettem vissza a raktárba, ahol Doris nem volt egyedül. Logan a létra tetejéről adogatta le a kért dolgokat éppen úgy, ahogyan én a nap elején. Izmai megfeszültek, amikor lehajolt a nénihez. – Hagyja csak Doris majd én! – szaladtam oda és átvettem a társamtól a köteget a hölgy előtt.

- Jaj, hogy mennyi segítségem lett. – lelkesedett a néni. – Kedveském oda vidd az asztalhoz. – tettem, amit kért.