Bad game

17. rész

Ebigale Tompson:

Minden olyan gyorsan történt... a széf.. az igazság... a lista.. a gonosz... Habár az egyetlen maradandót inkább csak a gonosz okozta számomra. A postagalambom egyetlen jól irányzott ütéssel tehetetlenné tett. Elvesztettem eszméletem, így már csak egy dohos, sötét szoba lett legközelebbi emlékem...

Logan Prise:

Nyamvadt két hét kemény munka veszett kárba. Sikerült a Seattle-i bankba betörnünk, de amit ott találtunk az egyenlő volt a nagy nullával. Se lista, se nő, se semmi... Ja de! Elértük, hogy az államban körözés alatt álljunk.

A motel, ahol megszálltunk egyenlő volt egy disznóóllal. Foltos ágynemű, kétes eredetű dolgok a minifrigóban... A csapattal egy szobába zsúfolódtunk be, hogy eldöntsük, hogy merre tovább. Nick tenisz labdát dobált a falnak és kapta el a visszaérő golyót, Scar hülye női magazint olvasott, míg Theo unalmában a tévét kapcsolgatta. Telefonom csengésére figyeltem fel. Amint benyomtam a zöld gombot Thomas szokatlanul vidám hangját észleltem.

- Hali! Megvan a lista! Shadow örül, a lány elfogva, és kurvára élvezem, ahogyan veri azt a kibaszott ajtót. – kacagott fel őrülten.

- Hogy mi? – csattantam rá idegesen.

- Mit nem értettél haver?

- Elkaptátok Tompsont? – kérdeztem türelmetlenül.

- Ja ficánka a kicsike! Betörte Shadow orrát. Látnod kellett volna haver. – nevetett fel újra. – Az öreg orrán, száján köpte a vért és üvöltözött. – hadoválta, de már kurvára nem érdekelt. Intettem a csapatnak, hogy pakoljanak. A telefont pedig lecsaptam.

- Mi történt?

- Ebit elkapták! És van lista... - morogtam. – Induljunk minél hamarabb vissza. Nincs vesztegetni való időnk.

*

Shadow örült, amikor újból az irodájába kerültem. Önként másztam be az oroszlán barlangjába hátra hagyva a többieket.

- Jól ellátták a bajod! – jegyzem meg, mire egy bosszús szempár tekint felém.

- Jó, hogy jössz! – intett, hogy üljek le. Engedelmeskedem. - Meg kéne ölni valakit. – kezdi. – Az összes többi emberem ráállt a listán lévő nevek kipipálásához. És neked is szántam egy nevet.

- Mégpedig? Rick Tompson! – hirtelen felindulásból ugrottam talpra, amit meg is bántam. Shadow egyik gorillája teljes erőből rántott vissza a székbe.

- Hazudtál nekem! Azt mondtad, hogy aljas emberek nevei vannak rajta.

- Az is! Mind! Egytől egyik! – vágott a szavamba. – Undorító férgek, akik fel akarják dönteni világunk kényes egyensúlyát. Most pedig ideje választanod! Velem vagy ellenem?

- Veled. – csuktam be szemeim fájdalmasan. – Csak te voltál, aki befogadott. – mondtam.

- Helyes! Most pedig menj és vidd Thomast is! Tiszta, gyors munkát akarok! – parancsolt. Az irodán kívül kivételesen nem a kijárat felé mentem, hanem le a pincébe, ahol általában a foglyokat tartják. Még le sem értem a lépcsőn, amikor Ebi dörömbölése és kiáltozása csapta meg fülem. Thomas ott állt az ajtó mellett a falnak dőlve és mosollyal ajkain hallgatta kétségbeesett szűkölését.

- Ki gondolta volna, hogy egy maffia orrát betörni nagyobb mersze volt, mint egy sötét szobában kuksolni a föld alatt. Klausztrofóbiás! – szélesedett nagyobbra vigyora.

- Ezt élvezed? – kérdeztem, mire rám pillantott.

- Hogy a faszba ne? – előkapott egy kést. – Gyere, játszunk egy kicsit! – kikattintotta a zárat, és Ebi teste kiborult, ahogyan kitárult az ajtó. Fején vörös vér alvadt maradványai száradt, keze viszont friss sebekről árulkodott. Nem nézett fel. A földön heverve zokogott.. legyőzötten.

- Állj fel! – kiáltott rá Tom és hajánál fogva ráncigálta fel. Kezem ökölbe szorult a látványtól, a hozzá társult hangok csak tetézték a dolgot.

- Me-memeghallt! – sírta a lány. Ekkor láttam meg azt... A zárka.. ahol eddig tartózkodott... Marshall hullája fekszik a padlón. Szemei kidülledve bámultak ki üregéből. Betelt a pohár... Nekiugrottam Thomasnak.. Elöntött az ideg, nem gondolkodva ütöttem és ütöttem, amíg ernyedt teste végleg fel nem adta a szolgálatot. Öklömről csepegett gyilkosságom friss bizonyítéka. Csak egy percig engedtem bámulni az élettelen testet... Még midig vigyorog... Ebi sírása viszont visszazökkentett a valóságba.

- Gyere! – kaptam utána, hogy kihozzam innen, minél hamarabb. Botladozva, de követett. Viszont nem számoltam Shadow őrt álló kutyájával az iroda előtt.

- Bassza meg! – ordítottam el magam, amint előkapva fegyverét rohant utánunk. BUMM BUMMM!! süvöltöttek a golyók.

- Ne állj meg! – buzdítottam a lányt, ha bár tudtam, hogy az életem árán is, de meg fogom védeni. A sikátorba kiérve már várt ránk Nick a furgonnal. Kicsapták az ajtót, amin belöktem Ebit, hogy biztonságba legyen. Egy másodpercet sem fecséreltünk el.

- A Tompson lakáshoz! – kiáltottam Nickolasnak előre.

- Tessék?

- Rick is célpont! Csak csináld, amit mondtam! – a furgon hangosan száguldott végig a fél városon keresztül, hogy elérjük végre a „nyugis" kertvárost. Meghagytam, hogy a közeli mellékutcában várjanak meg, amíg elszaladok Ebigale szüleiért. De akkor még nem tudtam, mi fogad..

A ház bejárata tárva nyitva, félig leszakadva lógott a zsanérokról. feszülten vettem elő a fegyverem és rendőri rutinossággal kutattam a bent lévő személyek után. Megtaláltam Mrs. Tompsont az asztalra borulva, szemei között lyuk tátong. A fenébe! Melyik férget bízta meg ezzel? Melyik embere művel ilyen brutális vérontást?

- Üdv! Fiacskám! – hirtelen fordultam hátra, hogy szembe nézzek magával a halállal.

- Mr. Shadow..

- Csak nem hitted, hogy nyerhetsz?

- Nem értem miről beszél!

- Azt hitted, ha elviszed előlem nem nyuvasztom ki azt a ribancot? – köpködte a szavakat. – James Fyou tehet minderről! Ő vette el tőlem! Így én is kínt okoztam neki. Oda haraptam, ahol a legjobban fáj. Elvettem a fiát! Téged!

- Tessék? – hirtelen nem tudtam miről beszél. Az egész egy kurva nagy katyvasszá vált.

- Szerettem az anyádat! De ő az apádat választotta... Sosem aláztak meg még így ennyire.

- De mi köze van ehhez a rendőrségnek?

- Egyszerű! Anno megbíztam egy embert, hogy kutassa fel Fyou minden pártfogoltját. Szépen lassan pusztult az összes! Fyou tudta, hogy rájár a rúd, és hogy ő lesz a következő. Tudta.. Egyszerűen tudta, hogy vége... amikor elé álltam, nyüszített, akár egy korcs. „Csak őt ne bántsd! Marie Marie..." – utánozta James hangját. – Marshall volt olyan bolond, hogy ellopja a listám utolsó oldalát. Tompsonékkal végeztem! Most jön a drága kicsi lányuk. Hol van? – kiáltotta parancsolón. Szemei forogtak az őrülettől, és vadul hadonászott össze vissza a pisztollyal.

- Hová rejtetted? – rontott rám a férfi, mire Ebigale a hátára vetette magát. Szívem vadul ver. Félek!

- Ebi! – üvöltöttem, és támadásba lendültem. Shadow eszeveszetten lövöldözött, így muszáj lett volna, hogy kitérjek a golyók elől, de nem tettem. Már csak a lány tehetetlen testének zuhanására emlékszem, amint eszméletlenül a földre hull és vele zuhanok én is. Szeretlek Ebigale!

BUMM BUMM!!....