Marvel Imagines (HUN)

Chasing (Bucky Barnes)

Bucky Barnes x Reader
Szavak száma: 822 😄
..talán nem teljesen értelmetlen az egész..😂 Jó olvasást:)

- Rafi, azonnal gyere vissza! - kiáltottál újra a kutyád után. A parkban sétáltatok, ő pedig persze hogy meglátott egy mókust, amit azon nyomban üldöznie kell. Komolyan, belehalna, ha egyszer nem tenné?

A póráz vége a levegőben úszott utána, miközben a retriever maximális sebességgel robogott az apró állat után. Te meg jócskán lemaradva próbáltál lépést tartani velük. Keresztül a pázsiton, át egy sáros pocsolyán - amiből az egész nadrágodra jutott -, majd tovább, a park keleti része felé tartva. A tüdőd már ki akart szakadni a helyéről, ezért feladtad, és megálltál. Zihálva kiterültél egy hatalmas tölgyfa alatt a földön. Felhúztad a térded, és az arcodat a kezedbe temetted.

Már legalább két perce így lehettél, levegő után kapkodva, amikor meghallottad a mély férfihangot, ami közvetlenül a fejed fölül jött.

- Jól vagy?

Persze, csodásan - gondoltad, de nem válaszoltál rögtön. Elvetted a kezed az arcod elől, hogy megnézd, ki lehet az. Valami fém dologról pontosan a szemedbe tükröződött a nap, így hirtelen semmit sem láttál. Egy kicsit arrébb billentetted a fejed - és megfagyott a vér az ereidben. Aztán teljes erőbedobással dübörögni kezdett a füledben. A szíved ezerrel vert a mellkasodban, az ismerős kék szempárt látva. Félreértés ne essék, még soha nem találkoztál vele élőben, de azért azt tudod, hogy néz ki. És te jó ég.

Steve Rogers magasodott föléd, teljes futó felszerelésben, a reggeli kocogását végezhette. Mellette a Sólyom és Bucky Barnes állt - utóbbi szabadon hagyott fémkarjáról verődött vissza a fény. Felnyögtél és álló helyzetbe tornásztad magad. Borzasztóan kínos volt az egész helyzet, bele sem mertél gondolni, mit gondolhatnak rólad.

Mindhárman legalább egy fejjel magasabbak voltak, amitől még kisebbnek érezted magad. Steve kérdő pillantását látva rájöttél, hogy még mindig nem válaszoltál a kérdésére.

- Igen, persze - nevettél kényszeredetten. - Csak a kutyám... megint mókusokra vadászik.

Bucky körülnézett.

- Hol van? - ráncolta a homlokát.

A többiek is körülnéztek.

Sóhajtottál.

- Arra futott - intettél a park azon része felé, amerre utoljára láttad. - Az elmúlt fél órában őt üldöztem, de már fogalmam sincs, hol van.

Még mindig képtelen voltál felfogni, kikhez beszélsz. Egymásba fűzted az ujjaid, hogy ne egyfolytában a kezeddel babrálj, amivel nem tudtad, mit kezdj. Aztán inkább a pulcsid zsebébe dugtad őket.

Steve aggódva pillantott rád.

- Amúgy Sam vagyok - szólalt meg mellette a Sólyom. - Ő pedig Steve - intett színpadiasan felé. - És Bucket.

- Bucky - javította ki morogta az említett.

- Ó, tudom, kik vagytok. Eszméletlen, amit csináltok! - nem tudtad nem észrevenni, hogy Bucky erre feszengve a földet kezdte kémlelni.

- Segíthetünk megkeresni a kutyádat, ha akarod - ajánlotta Steve, mire majdnem elájultál. Nem is értetted, miért törődnek veled, hiszen csak egy átlagos lány voltál, akinek megszökött a kutyája. Ismét. Ők meg, hát... Te jó ég.

- Oké - nyögted ki.

- Mi a neve? - kérdezte Sam.

- Rafael, de a Rafira jobban hallgat... Már ha hallgat valamire - hadartad idegesen, újabb kínos nevetéssel kísérve.

- Rendben - öltötte magára Steve a legamerikakapitányosabb arckifejezését. - Sam és én erre megyünk.

Ezzel elindultak épp az ellenkező irányba, mint amit mutattál.

Egy ideig még utánuk bámultál. A Kapitány. A Sólyom. És Bucky Barnes. Teljesen civil ruhában éppen a kutyádat segítenek megtalálni. Lesz miről beszámolnod otthon.

Bucky köhintett egyet, amivel rögtön magára is vonta a figyelmed. Találkozott a pillantásotok. Átható tekintete alatt elvörösödtél, és olyan érzésed támadt, mintha a vesédig látna.

Szó nélkül elindultál, ő pedig csatlakozott, megtartva köztetek az egy lépésnyi távolságot.

A tó felé közeledtetek, mikor megzörrent mögöttetek az avar. Mindketten a hang irányába pördültetek, Bucky harcra készen eléd állt. Persze nem támadtak meg titeket, de sejtetted, hogy milyen ez az ő "szakmájukban".

Rafi szinte kirobbant a levelek közül, elrobogott melletetek, és mire odakaptátok a fejeteket, már a vízbe gázolt. Roppant boldognak tűnt, ahogy fürdőt vett, a mókusnak meg már híre hamva sem volt. A kutya lelkesen ugrándozott a tóban.

- Majd én kihozom - jelentette ki Bucky. Bizonytalanul rád mosolygott, és kocogva elindult a víz felé.

Utána kiáltottál volna, de már mindegy volt, mert elérte a vizet. Te is a vízpartra futottál. A füves peremen aztán megálltál, és nézted ahogy Bucky Rafit próbálja bekeríteni. Látszólag próbálta ész érvekkel meggyőzni, miért jobb neki odakint, de mikor erre a kutya csak egyre távolabbra evickélt, villámgyors mozdulattal a karjába kapta és minden ellenkezést figyelmen kívül hagyva kijött vele a partra.

Amint a négylábú földet ért, elkaptad a póráz végét, és a biztonság kedvéért a csuklód köré tekerted. Lehajoltál hozzá.

- Elegem van belőle, hogy minden egyes alkalommal ez van, érted? Nem jövünk ide többször, ha ezt csinálod - feddted meg Rafit. Bűnbánóan pillantott rád. - Ahj, jól van na - adtad meg magad. Hiába, ezeknek a bánatos kutyaszemeknek sosem tudtál sokáig ellenálni. Megsimogattad csuromvizes buksiját, aztán felegyenesedtél.

A csöpögő Buckyra pillantottál. Hirtelen el is felejtetted, hogy ott van. A tekintete mintha a kutyádét tükrözte volna. Bűntudatod támadt, amiért miattad lett vizes. Nem is tudtad, mit mondhatnál neki.

- Egek, annyira sajnálom! Ugye jól vagy? - tört ki belőled. Bucky elnevette magát. - Mivel tehetném jóvá?

Az arcát tanulmányoztad, ami a mosolytól valahogy egész más lett. Enyhe pír látszott az arcán, a szeme is mintha még kékebb lett volna.

- Hmm, mondjuk... - kezdte, közben beletúrt nedves hajába. - Eljöhetnél velem egy randira.