Marvel Imagines (HUN)

Pietro Walkitoff (P. M.)

Pietro Maximoff x Reader
Kérte: PromiseLeila (remélem tetszik és hogy nem lett túl unalmas az eleje.. 😅)
Szavak száma: 1500.
(y/n) = neved

Már két napja, hogy legyőztétek Ultront. Két napja, hogy elvesztetted a személyt, aki a legtöbbet jelentette neked. Azóta a toronyban gubbasztasz, a szobádban, néha kimész ugyan, de beszélni alig beszélsz a többiekhez. Ideje lenne elkezdeni a tervezést. A temetését.

Ahogy ez a gondolat átfutott a fejedben, újra kitört belőled a zokogás. A szomszéd szobából már egy ideje ugyanezt hallod, pedig Wanda általában elnyomja magában az érzést. De te nem tudtad. Persze ha nem lennél egyedül, te is megpróbálnád visszatartani, de így mi értelme lenne? Legalább kiadod magadból.

Pietro testét elvitte a S.H.I.E.L.D., valószínűleg most is a hűtőkamrájukban feküdt. Még Steve sem tudta visszatartani őket ettől, pedig mindent megpróbált.

A szügséges vizsgálatokat el kell végezni.

Ezt mondta az ügynök, újra és újra, megjátszott együttérzéssel. Wandát úgy kellett visszafogni, nehogy véletlenül meg találja ölni. Nem lehetett mit tenni. Amikor tegnap felhívták Tonyt (Elvihetik a testet. Már nincs értelme, hogy ott legyen.), alig tudta elmondani a csapatnak a hírt. Hiába nem bírta túlzottan, látta hogy a csapatot mennyire megrázta az eset.

Kopogást hallottál, majd halk nyikorgással kinyílt az ajtód. A közeledő léptek zajára nem néztél fel, de próbáltad stabilizálni a légzésed.

- (Y/n)... - suttogta Clint, és leült az ágyadra, kezét lágyan a hátadra helyezve.

Te még mindig párnádba fúrt arccal szipogtál. A beállt csendet hallva tudatosult benned, hogy Wanda már nem sír. Észre sem vetted, mikor hagyta abba.

- Tudom, hogy fáj. Nekem is, de... - elcsuklott a hangja. - Ezzel nem hozod vissza.

- Tudom - motyogtad két szipogás között.

•⚡•

Akárhogy is, Clint mindig meg tudott nyugtatni. Mintha ez is egy szuper ereje lenne, amit kedvére használ azon, akin szeretné. Másnap reggel már kicsit jobban is érezted magad, így kimentél a konyhába. Tudtad, hogy a többiek aggódnak érted, csak úgy, mint Wandáért; és Clintért, aki teljes mértékben magát hibáztatta.

A helyiségbe érve Steve meglepetten rád mosolygott, és intett hogy ülj le mellé a pulthoz. Egyedül volt, és éppen a reggeli palacsintáját ette. A mellette lévő kupacról leemelt néhányat és egy másik tányérra rakta, amit aztán eléd rakott.

- Biztos éhes vagy. Nem rég lett kész - szólt kedvesen, még mindig mosolyogva. Szavai hatására a gyomrod türelmetlenül megkordult. Még Steve is hallotta, és elnevette magát.

Halványan elmosolyodtál.

- Igen, úgy tűnik - mondtad rekedten, majd megköszörülted a torkod. - Kösz, Steve.

A Kapitány megvonta a vállát és visszatért a reggelijéhez.

- Jobban vagy? - kérdezte pár falattal később.

- Azt hiszem... Valamennyire - te még mindig nem nyúltál a palacsintádhoz, nem igazán érezted éhesnek magad, persze a gyomrod megint korgott egyet.

- Örülök. Te jó ég, egyél már egy falatot! - nevetett Steve. - Nem mérgeztem meg.

- Nem is gondoltam - mormogtad, és enni kezdtél. Nem hitted volna, hogy Steve ilyen finom palacsintát tud sütni.