Marvel Imagines (HUN)

Cold pt. 1 (Loki Laufeyson)

Loki Laufeyson x Reader
Kérte: anniewinter_
Szavak száma: 1658
(y/n) = neved
Remélem tetszik majd:)

A hó kavarogva szállt a kislány körül, ahogy egyre fáradtabban lépdelt előre. Aludni akart. Túl hideg volt, de már nem is igazán érezte. Fogalma sem volt, hogy került ide, a semmi közepére. Az orráig sem látott, csak a vakító fehérséget fogta fel. Nem voltak emlékei, olyanok legalábbis nem akadtak, amikre emlékezett volna. Semmi. Üres volt az elméje, mint a táj előtte. Kezdett megfagyni, de már rég felhagyott a segítségért kiabálással is. Csak haladt előre, egyre lassabban, egy hely felé, amit elképzelt. Egy meleg helyre, ahol minden békés. Már nem fájtak a karjai sem, bár csuklóin körbefutó sebekből még mindig szivárgott némi vér. Kezdte megadni magát. Kimerülten, érzéketlen kezekkel összébb húzta magán vékony kabátkáját. Azon elmélkedett, mi lesz vele, miután meghal. Vajon a mennybe jut majd? Bágyadtan elmosolyodott a gondolatra, nem tudott róla, csinált-e korábban bármi rosszat. Biztosan oda kerülne. A térde kezdte megadni magát. Ő is feladta, és a puha hóba rogyott. Lehunyta a szemét. Bármilyen morbid is a gondolat, de kezdte megszeretni a hideget. Elfogadta, betakarózott vele és boldogan elmosolyodott, amikor hirtelen egy hangra lett figyelmes.

Mi lehet ez? Talán egy robot?

- Ne... - motyogta halkan a lány, ahogy felszínre tört egy halvány emlék, ahogy a hang közelít a koponyája irányába, amit aztán éles fájdalom követett. Magzatpózba gömbölyödve befogta a fülét, és halkan szipogott.

Nem sokkal később érezte, hogy valaki a karjába veszi. Nem is akarta tudni, hová viszik, így végig csukva tartotta a szemét. Vagy talán elérte volna a halál? Most egy angyal viszi fölfelé? Fedetlen arcát kegyetlenül kaszabolta a szél, míg hordozója le nem rakta valami puha dologra, és egyből meleg vette körül.

Résnyire nyitotta a szemét. Barna szempár nézett vissza rá. Az arcot sötét haj keretezte, amibe most a férfi idegesen beletúrt.

- A mennyben vagyok? - kérdezte suttogva a kislány, tagjait fokozatosan felolvasztotta a meleg, már érezte a végtagjait.

A férfi nevetett, megkönnyebbültnek tűnt.

- Még nem. De nem sok kellett hozzá. Tony vagyok - mondta az ágya mellett térdelő férfi. - Neked mi a neved?

A lány összevonta a szemöldökét. Lázasan kutatott az agyában, Tony pedig türelmesen várt. Szüksége volt néhány percre, de végül megtalálta, és illően bemutatkozott a megmentőjének.

- (Y/n) vagyok.

- ❄️ -

Kezeiddel idegesen játszadozva léptél be a nappaliba. Tony üzent Jarvissal, hogy gyere le, mert hírei vannak. A Bosszúállókkal az imént tértek vissza egy küldetésről.

Tony nevelt fel, kilencéves korod óta éltél vele. Apádként tekintettél rá, ő is a lányaként kezelt. Eddig viszont soha nem volt olyan, hogy nem személyesen ment volna hozzád, ha közölni akart valamit. Nem értetted a helyzetet, kezdtél aggódni miatta. Talán baj történt.

Leültél a kanapén a szokásos helyedre, ott vártad meg, hogy megérkezzenek. A csuklódat bámultad, még mindig látszottak a halvány hegek, amiket - Tony szerint - bilincsek okoztak. Elmondása szerint egy Hydra bázis közelében talált rád, így elképzelhetőnek tartottad, hogy így tartottak fogságban, de továbbra sem emlékeztél semmire, ami a hóvihar előtt történt veled.

Gondolataidból lépések hangja riasztott fel. Rögtön odafordultál. A Bosszúállók csapata lépett be, teljes felszerelésben - Tony kivételével, aki már átöltözött. Felpattantál és átölelted, arra se hagyva időt, hogy bármit is szóljon.