Gyertyaláng [Befejezett]

10.

– Na, végre! – kiált ránk Bence, amint kiérünk a suli ajtaján. Az eszetlen tinilány énem oda meg vissza van a boldogságtól, hogy Bence örül, amikor meglát, de igyekszem minél jobban elnyomni ezt az oldalamat. Kissé megrémiszt. – Mi tartott ennyi ideig?

– Semmi – tagadja Kiara azzal egy időben, hogy vállat vonok, és Luca is a földet nézve hallgat. Senkinek nem kell tudnia a Vandával való konfliktusomról, maximum Kamillának.

– Mit csinálunk? – terelem el a témát és felváltva nézek rájuk.

– Hóháború – válaszol Gergő. Értetlenül meredek rá, majd szinte ösztönösen Kamillához fordulok, mint mindig, tőle számítok magyarázatra.

– Hóháborúnak neveztük el, de igazából majdnem számháború. De mégsem teljesen – magyarázza Kamilla. – Két csapat van, az a cél, hogy megszerezzük az ellenfél zászlaját, mint a számháborúban. De mivel mi nem tudunk zászlókat szerezni, jelen esetben két–két üveg tölti be ezt a szerepet – mutat fel két rikító fóliás üveget. – Úgy lehet kiejteni az embereket, ha hógolyóval háromszor megdobod a...

– Hasát – mondja hirtelen Balázs. Kamilla elég furán néz rá, de bólint.

– Oké, legyen, szóval, ha háromszor megdobod a hasát. És ugye az nyer, aki először megszerzi a másik csapat üvegét. Érted? – kérdezi végül.

– Igen – bólintok.

– Hogy legyenek a csapatok? – kérdezi Bernadett. – Fiúk a lányok ellen?

– Ti többen vagytok – jegyzi meg Dominik. – Valaki jöjjön át.

– Hogyne, és akkor meg ti lesztek többen – teszi csípőre a kezét Bernadett.

– Talán félsz, hogy legyőzünk? – vonja fel a szemöldökét Ádám, mire Bernadett egyből felkapja a vizet.

– Jó, tudod mit? Legyetek többen ti, annál jobban fogok röhögni, ha mégis vesztetek – jelenti ki és pislogás nélkül, rivalizálva néznek egymás szemébe. Bernadett és Ádám hiába mennek együtt a bálba, nem a legzökkenőmentesebb a viszonyuk. Főleg azóta, amióta Berni berágott Ádámra, amiért nem éppen a legmegfelelőbb módon hívta el a bálba.

– Oké, és ki lesz az, aki átmegy? – kérdezi Aliz.

– Majd én – vonom meg a vállam.

– Itt a zászlótok – nyomja a kezembe Kamilla az üvegét, amiben félig megfagyott a víz. – A játék öt perc múlva kezdődik, addig kell elrejteni az üveget az egész udvarrészen!

– Öt perc? – kérdezek vissza. – Nem kevés az?

– Sietni kell – tárja szét a karját Kamilla, mire megforgatom a szemeimet.

– Menjünk – fogja meg a karom Bence, miután Kamilláék elindulnak az egyik irányba. Tehát a mi csapatunkban van Bence, Gergő, Balázs, Ádám, Dominik meg én, a másikban pedig a öt barátnőm: Kamilla, Luca, Kiara, Bernadett és Aliz.

– Van valakinek ötlete, hová rejtsük? – kérdi Dominik futás közben.

– Amúgy meg milyen stratégiát kövessünk? Öt perc után rohanjunk nekik, vagy várjuk meg, hogy ők jöjjenek ide?

– Azzal eláruljuk, hol van a zászló. Szerintem, ha ők nem jönnek azonnal, menjünk mi – javaslom. Ebben egyet is értünk, csak azt nem tudjuk kitalálni, hova rejtsük az üveget. Letelik az öt perc, úgyhogy Kamilláék bármelyik pillanatban itt lehetnek.

– A kukába – szólal meg Bence hirtelen.

– Na, ne viccelj már, letelt az idő! – szól rá Gergő türelmetlenül.