Gyertyaláng [Befejezett]

16.

Amikor az udvarra érünk, szállingózik a hó, a levegő csípi az orromat belégzéskor, egyszerre érzem tőle jéggé fagyottnak és tisztának a tüdőmet.

– Mit csinálunk itt?

– Beszélgetünk – válaszolom meg idegesen Bence kérdését. Háttal állok neki, mégis érzem a tekintetét a hátamon. Eszembe jut, hogy úgy, mint Kamillánál, kérdezhetnék más dolgokat is, például Korináról... Ezt a gondolatot megpróbálom minél messzebb hajítani, az elmém legmélyére. Feladatom van. És el fogom végezni.

– Miről szeretnél beszélgetni? – kérdezi Bence. Úgy fordulok szembe vele, mintha a végzetemmel tenném ezt. Már nincs visszaút.

– Sok mindenről. Te másik suliból jöttél át, igaz? – csapok bele a közepébe minden átmenet vagy bevezetés nélkül. A múltjából bármilyen utalás a sötétek fejedelmére hasznos információ lehet, ha tudni akarom, van vagy volt–e vele bármiféle kapcsolata.

– Igen. Amikor másodikasok voltunk. De nem értem, ez...

– Figyelj, tudom, hogy ez kicsit fura, de kérlek, legyél őszinte – szakítom félbe idegesen. Igazából nem tudom, miért kérem arra, hogy legyen őszinte, hiszen most úgysem tudna hazudni. Bánt ez az egész, azt akarom, hogy saját akaratából mondja a dolgokat, és ne kelljen erre kényszeríteni.

– Rendben – feleli vonakodva.

– Miért váltottál iskolát? A te ötleted volt?

– Az apámé.

– És miért akarta ezt?

– Mert itt praktikusabb.

Ez így nem jó. Igazak a válaszai, de ennek ellenére túl tömörek és rövidek, semmit nem lehet belőlük megtudni. Kezdek az este folyamán másodszor is pánikba esni. Másfelől kell tapogatóznom. De honnan? Vagy nem is tapogatóznom kéne?

– Lehet, hogy ez kicsit furának fog hangzani, vagy nem fogod érteni, miért kérdezem, de nem kényszerítettek erre? – kérdezem. Esetleg ha azt a logikát vesszük, hogy a sötét fejedelem keze van a dologban... Azt hiszem, kezdek megőrülni. Mindenbe őt képzelem bele.

– Kényszeríteni? Dehogy. Szeretek apám kedvében járni.

Igyekszem, hogy észrevétlen legyen a bosszús sóhajtásom. Én ezt nem tudom jól csinálni. Vanda, hol vagy? Miért kellett ezt rám bíznod?

– Nem láttál valaha is valakit, aki fekete köpenyben volt és vörösen villanó szemei voltak?

Türelmetlenül szaladnak ki a szavak a számon, amikor ijedtemben beharapom az ajkam, már tudom, hogy késő. A kérdés túl nyílt volt, az akciót temethetjük.

– Ami azt illeti... De igen. Láttam – feleli lassan a szemembe nézve, mire felszalad a szemöldököm.

– Tényleg? Biztos vagy benne, hogy jól láttad? – kérdezem visszafojtott lélegzettel, és azt kívánom, bár azt mondaná, nem nem biztos benne, sokkal valószínűbb, hogy tévedett.

– Persze, beszéltem is vele.

– Mikor?

– Utoljára tegnap.

– Mi van? – ráncolom a homlokom. Tegnap éjfél után támadta meg Harcost Vanda apja. – Utoljára tegnap? Ezek szerint már többször is beszéltél vele?

Egy ideig hallgat, és úgy látom, gondolkodik.

– Jól van – mondja végül. – Nem húzom tovább az időt, Lili, tudom, hogy igazságszérum hatása alatt vagyok.