Unforgettable /PJM/ ✔️

10.

A szerződésem megkötése után Bang úr még néhány részletet elmondott a dolgok menetéről és biztosított róla, hogy a lehető legjobb kezekben vagyok. Aztán behívta az asszisztensét, aki több mappát is hozott, valamint egy kisebb kulcscsomót.

- Ezekben a mappákban a tánc és ének óráidnak a beosztását találod, valamint a legfontosabb emberek közvetlen elérhetőségeit, ha bármi gond adódna. - adta kezembe az említett tárgyakat az asszisztens egy mosollyal a szépen ívelt arcán. - Valamint benne van a szerződés egy másolata, de a szigorú titoktartási kötelezettség miatt ezt nem láthatja az, aki nem a cég alkalmazottja. Ezek pedig - emelte fel a kulcsokat - a lakás kulcsai. Egy másik gyakornokkal lesz elszállásolva, ő már értesítve lett. - fejezte be a mondandóját, majd a kezembe adta a mappákat és a kulcsokat.

- Még beszélgetünk Juno. - állt fel PD-nim a székéből és meghajolt, amit viszonoztam, majd kiléptem az irodából. Nem mondom kissé letaglózott állapotban voltam egészen addig, míg egy visszafogott sikítás keretében SooYun a nyakamba nem ugrott és szinte engem megfojtva ölelgetett.

- Szóval tényleg veled fogok lakni? - kezdett el velem dülöngélni, mintha részegek lennénk.

- Úgy tűnik el kell majd viselnünk egymást. - mosolyogtam rá, ahogy elengedett és értetlenül nézett rám. - Mi az? - szemeiben láttam a teljes zavartságot.

- Félre ne érts, rettentő boldog vagyok, hogy itt vagy, de hogy a viharban kerültél ide?

- Hát ez elég hosszú. - néztem oldalra, hogy ne kelljen a szemébe néznem. Szégyelltem annak ellenére, hogy én nem követtem el semmit.

- Ju, nekem elmondhatod. Mi történt? - fogta meg a szabadon lévő kezem és ahogy tudatosult bennem, hogy tényleg ott van nekem és érdekli mi történt, szemeimben könnyesek lettek. - Ne már Ju, megrémítesz! - ölelt magához. - Gyere velem tudok egy nyugodt helyet. - kezdett el húzni, végül egy emelettel lejjebb az egyik öltöztető terembe mentünk be, ahol leültetett egy székre és kivette a kezemből az addig szorongatott tárgyakat. Elkapott egy másik széket, amit elém rakott majd ráült és fejét megtámasztva nézett mélyen a szemeimbe. - Szóval? - kérdezte, mire én sóhajtottam és nehezen, de belekezdtem.

- Azután, hogy elmentél... rosszra fordultak a dolgok. Lira egyre kevésbé bírt magával és az első adandó alkalommal kevert bele egy elég komoly ügybe.

- Oké, Lira egy idióta. Soha nem kedveltem a nővéred, de most már a seggét is szét akarom rúgni.

- Na igen, és miután meggyőzte Matt-et, hogy vele sokkal jobban jár mint velem, összejöttek.

- Matt szakított veled Lira miatt? - akadt ki teljesen. - Jól van, két ember került fel a "Kiket kell kinyírnom, de gyorsan" listámra. - tekintetét mögém vezette, majd vissza rám és folytatta. - De hogy kerültél az országba?

- Emlékszel a cégre, ami a szüleim... a nevelő szüleim tulajdonában volt? - bólintott. - Elkövettem azt a hibát, hogy segíteni akartam. Mary a házvezetőnk megkért, hogy vigyek be a fiának valamit és aznap eltűnt valami a cégnél. Lira is bent volt és látott, aztán azt mondta a szüleinek, hogy én loptam el, bármi is volt az. Őrjöngtek és követelték, hogy adjam vissza, de hogy tehetném, ha nem is én loptam el? - töröltem meg az arcom. - Hiába mondtam bármit, nem hittek nekem, aztán kidobtak az utcára. Egyedül kellett befejeznem az iskolát, aztán dolgozni kezdtem, de Lira egy percig sem nyugodott. Folyton rám küldött valakit, vagy valakiket, hogy zaklassanak, aztán mikor már nem bírtam tovább, összeszedtem magam és eljöttem. Egy idő után meg sem álltam és végül itt kötöttem ki. - fejeztem be, aztán a barátnőmre néztem, akinek szeméből könnyek folytak. - Ne már Yuni, jól vagyok. Most már jól. - vetettem rá egy apró mosolyt. Az ő száján is egy apró görbület jelent meg, aztán megtörölte az arcát, hogy eltüntesse a sós cseppeket.

- Azért az a tudat vigasztaljon, hogy Lira kedvenc idoljaival egy helyen dolgozol és simán az orra alá tudod majd dörgölni.

- Nem. - ráztam meg a fejem. - Nem akarok vele többé beszélni. Élje az életét, ahogy akarja. Én is ezt szeretném tenni.

- Akkor kezdjünk hozzá, nemde? - csapta össze valaki a tenyerét mögöttem. Felismertem a hangot de reméltem, hogy tévedek. Yun veszettül vigyorgott így tudtam, hogy az ő keze is benne van a dologban. Hátam mögött a fiúk álltak sejtelmes mosollyal, ami semmi jót nem jelenthet.