Unforgettable /PJM/ ✔️

Család

A létező legrosszabb dolog a világon a tehetetlenség. Mikor nem tudsz tenni semmit az ellen, hogy az akit a legjobban szeretsz a világon ne szenvedjen. Így voltam én Ju-val. Többször előfordult, hogy az éjszaka közepén riadtam fel. Juno sokszor volt rosszul és még többször kellett hánynia. Mondta, hogy mikor Jino-val volt terhes, nem viselte meg annyira, mint a második pici. Többször virrasztottam vele és vigasztaltam, mikor már zokogott a vécékagyló felett görnyedve. Hátát simogatva próbáltam megnyugtatni és ölelgettem, miután megmosta az arcát. Folyton bocsánatot kért, mert felébredtem, hiába mondtam neki, hogy semmi baj nincs. Igaz, nem tettek jót az éjszakai ébren létek, mert fáradt voltam a próbákon, a koncerteken, a fotózásokon, de mind nem érdekelt, mert legalább együtt voltam a szerelmemmel.

Juno-nál akkor telt be a pohár, mikor az egyik koncert után nagyon rosszul lettem és majdnem össze estem. Ha nincs ott Jin hyung és Kook, akkor a padlón kötök ki. Nem akartam, hogy tudjon róla, mégis a fülébe jutott.

- Te mit csinálsz? - kérdeztem tőle, mikor otthon voltunk végre. Juno épp össze szedte a párnáját, meg a takaróját és kiindult a közös szobánkból.

- Átmegyek a vendég szobába. Akkor legalább nyugodtan tudsz aludni. - felelte, ahogy ki akart lépni az ajtón, én azonban útját álltam.

- Kicsim. - vettem el tőle a takarót. - Engem nem érdekel, ha veled kell virrasztani, de az, hogy ne aludj mellettem, azt biztos nem tudnám elviselni. Az állapotod nem fog örökké tartani, én meg nem tudok nélküled aludni. - vettem el a párnát is és dobtam vissza az ágyra.

- De Jimin. Most is olyan karikásak a szemeid. - tette kezét az arcomra. - Pihenésre van szükséged és amíg én folyton a mosdóba rohangálok éjjelenként, addig az lehetetlen.

- Majd jobban odafigyelek magamra. Nekem fontosabb vagy te és a pici. Pihenek majd utazás közben vagy a szünetekben, de nem hagyom, hogy átmenj a vendég szobába. Rendben? - döntöttem oldalra a fejem egy csábító mosoly keretében, aminek tudtam, hogy képtelen ellenállni.

- Rendben. - mosolygott, aminek meg én nem tudtam ellenállni. Lágyan csókoltam meg, amit rögtön viszonzott és ami gyorsan váltott át szenvedélyes csókcsatába.

- Érdekes, ilyenkor nem vagy rosszul? - incselkedtem a vele, mire kaptam egy ütést a vállamba.

- Gonosz vagy.

- Nem, az pont nem. Viszont szexi, cuki és szeretni való, na az igen. - csúsztattam tenyerem a derekára és kezdtem tolni az ágyunk felé. Nagyon kívántam már és érezni akartam őt. Ezt Juno is tudta, hiszen már rég támadott le a hormonjaira hivatkozva.

- Apa? - hallottam meg kislányom édes hangját. Még nem voltunk olyan helyzetben, hogy kellemetlen legyen a dolog számunkra, viszont már nehéz volt leállni.

- Mondjad Picur. - néztem rá egy hatalmas sóhajtás után. Juno persze csak kuncogott rajtam, amiért megajándékoztam egy őrülten szexi pillantással. Hát, már nem volt őszinte a mosolya. Diadalittasan keltem fel az ágyból és indultam el a lányom felé. Még nem volt két éves, de már magyarázott az ő baba nyelvén, néhány értelmes szóval. Nehezen, de megértettem mit akar. Elvittem a szobájába és ledőltem vele az ágyába. A kedvenc mesekönyvét olvastam neki, aztán énekeltem, dúdoltam. Éreztem, hogy fáradt vagyok és Jino annyira édesen feküdt a karomon, nem volt szívem felébreszteni. Csodáltam a kis pofiját, a hatalmas szempilláit és őt figyelve aludtam el.

Hónapok teltek el. Nekünk folyamatos fellépéseink voltak, csak úgy, mint Juno-nak is a csapatával. Nagy hasára való tekintettel már nem vehetett részt a koreókban, de énekelhetett, ami boldoggá tette. Amikor nem voltunk együtt folyton a róla készült videókat és képeket néztem. Juno kivirult a terhessége alatt. Csodálatos formái lettek, ami az őrületbe kergetett, sugárzó szépsége mindenkit elkápráztatott, a rajongók pedig imádták őt, a bandát és persze Jino-t is. Na meg persze ott volt Chimmy is, aki mindig Jino mellett volt, mint egy testőr.