Unforgettable /PJM/ ✔️

64.

Kizárólag őt láttam és hallottam. Sem az eső, sem a többi fiú nem tudta elvenni a figyelmem a testemet szorosan magához ölelő csodálatos személytől. Karjaimat a nyakába fonva kapaszkodtam belé, mint egy utolsó mentsvárba ami elválaszt a végtelen szomorúságtól és fájdalomtól. Azt még érzékeltem, hogy a srácok valamennyire próbáltak minket takarni az eső elől és ahogy Jimin közölte a biztonsági őrrel, hogyha legközelebb engem lát kérdés nélkül engedjen be.

Mire beértünk az épületbe már nagyon fáztam és remegtem, amit Jimin is biztosan észre vett.

- Mindjárt ott vagyunk kicsim! - puszilta meg az arcom és fogott magához még szorosabban. Aztán megálltunk egy pillanatra és egy meleg pulcsi terült a testemre, amitől elviselhetőbb volt a hideg elleni küzdelem. - Kösz, Kookie. - folytatta Jimin, majd miután a pulcsi kapucni része a fejemre került újra elindultunk. Óráknak tűnt amíg beértünk a tipikus pasi lakásba, ahol Jimin a legközelebbi fürdő felé vette az irányt. - Hyung, hoznál nekem a ruháim közül párat? Nem hagyhatjuk így Juno-t. - ültetett le a kád szélére. Ahogy elvált tőlem a vacogásom többszörösére nőtt, hiszen addig az ő testének melege fűtött engem. Szorosabban fogtam magam körül a rám terített textilt, mert már hallottam a fogaim összekoccanását is. A pulcsi eszméletlen aromával rendelkezett, számomra mégis Jimin illata a létező legelképesztőbb dolog a világon. - Srácok, minden rendben lesz, de most menjetek ki, kérlek titeket. - szólt újra majd hallottam, hogy becsukódik az ajtó és elkezdi lefejteni rólam a ruhákat, kezdve a pulcsival. Megragadtam az anyagot magamhoz szorongatva és remegve néztem rá az előttem guggoló csodára. Mert én annak láttam. - Jagi, muszáj levenni rólad a vizes ruhákat és egy forró zuhanyt venni. Így is biztos megfáztál. - mosolygott rám halványan. - Na meg ez Kookie pulcsija, szóval vedd le! - próbált parancsolónak tűnni, de tudtam, hogy csak féltékeny és jobb kedvre akar deríteni. Egy apró görbülettel a számon bólintottam és lassan elengedtem a meleget árasztó anyagot. Jimin félre rakta azt, majd segített levenni a felsőmet és a nadrágomat. Nagyokat nyelt, mikor fehérneműben ültem a kád szélén és csak remélni tudtam, hogy a remegő mivoltomra nem gerjed be jobban.

Szemeiben furcsa csillogást fedeztem fel, ahogy tenyereivel végig simított mindkét karomon, majd a vállamon állt meg. Hüvelykujjait a pántokba akasztotta és lassan elkezdte lehúzni azokat, majd előredőlt, hogy kezeivel a hátam mögé tudjon nyúlni. Míg hátul a kapcsokkal bajlódott, addig ajkával apró csókokat hintett a kulcscsontomra, aztán a nyakamra.

Addig azért remegtem, mert fáztam, de ettől a mozdulatsortól még a bensőm is fellángolt. A sikeres kapocs művelet után megszabadított a melltartótól, majd félredobta azt. Ajkai még mindig a nyakam érzékeny bőrét csókolgatta és úgy állított fel, hogy aztán végig puszilgatva a testem szabadítson meg a gátlásaimtól és az utolsó engem takaró anyagtól.

Még mielőtt elragadtatta volna magát állt meg a mozdulataiban és nézett fel egyenesen a szemeimbe, mintegy engedélyt kérve valamire. Elképzelni sem tudtam mi járhat a fejében, ő viszont biztosan tudta, hogy tanácstalan vagyok, mert a térdeire támaszkodott és fejét a hasamhoz döntve ölelt magához. Egyik kezemmel a vizes tincseibe túrtam, a másikkal az álla alá nyúltam, hogy magam felé fordítsam a fejét.

- Megfázol. - mondtam, mikor rám nézett a csillogó barna szemeivel, amik már könny fátyolosak voltak. Elengedett, majd felállt és levette a felsőjét, aztán olyan erővel csapódott nekem a teste és vont egy észveszejtő csókcsatába, hogy szikrát sem volt időm kapni. Testének minden izmát és porcikáját éreztem a tüzelő bőrén keresztül, mely felperzselte minden maradék haragom és büszkeségem. Tudtam, hogy egy világi bolond voltam, hogy elzavartam és haragudtam rá, de még nagyobb idióta lettem volna, ha nem kérek tőle bocsánatot. Hiszen szeretem és ő is engem, számtalanszor bizonyította már és hiába voltam mérges rá, a szerelmem iránta jóval erősebb volt, mint a harag. - Ne haragudj rám, annyira sajnálom! - öleltem magamhoz, mikor el tudtam végre szakadni a kívánatos ajkaitól.

- Nem, jagi. Nem ezt akarom hallani. - dörmögte a nyakamba, ahova a feje került, közben éreztem, ahogy szépen felemel a derekamat körbe kulcsolva kezeivel. Arca így a melleimmel került szembe, amikre csókokat kezdett hinteni.

- Annyira nagyon szeretlek. - nyomatékosítottam a szót, ahogy minden iránta való érzelmemet kinyilvánítva öleltem meg, míg ő a zuhany felé indult.