Unforgettable /PJM/ ✔️

70.

Nehezen tudtam fedni, hogy rettegtem Matt közelében. Hiszen mindig erőszakos volt velem és csak addig volt kedves hozzám, míg le nem feküdtem vele.

- Szóval? Mondd amit akarsz vagy menj el! - préseltem ki magamból, mert már kínos volt ahogy ott csendben állt és engem figyelt. - Nekem erre nincs időm! - fordultam volna meg.

- Tudod.. - kezdte, hogy megállítson. - Megváltoztál.

- Na és? Sokan megváltoznak. - csattantam fel. - Mondd mit akarsz vagy húzz el!

- Nyugi van, kislány! - tartotta fel a kezeit. - Csak beszélni szeretnék veled. - halkult el. Hogy nekem ez mennyire gyanús! - A helyzet az, hogy sok mindent megbántam. - pillantott rám újra. Úgy tudtam! - Köztük azt is amit veled tettem és hogy hittem Lira-nak.

- Kedves szavak egy olyan rohadéktól, mint te.

- Ne legyél ennyire elutasító, kérlek.

- Megmondanád miért ne legyek? Úgy gondolom minden okom meg van rá. Erőszakos voltál velem, gonosz, kihasználtál aztán megaláztál és ezek után ne legyek elutasító? Legszívesebben felpofoználak. Kidobatnálak az épületből és hidd el, ha nem takarodsz el magadtól, megteszem!

- Juno, kérlek.. Lira... kényszerített. - hangja hallhatóan remegett.

- Mi a fenéről beszélsz?

- Nehéz helyzetben voltam és Lira a segítségéért cserébe kért.. dolgokat.

- Például, hogy alázz meg? Vagy dobj el miatta? - hadonásztam a levegőben.

- Többek között. - hajtotta le a fejét.

- Mégis miről beszélsz? Lira soha nem volt ártatlan természetű de nem tenne ilyesmit.

- Hát megtette. Kezdte velem, aztán veled és mindezt azért, mert féltékeny volt rád. - kérdőn néztem rá mire folytatta. - Attól a perctől, hogy mi járni kezdtünk próbált rám mászni. Mindig elutasítottam de aztán kiderítette, hogy bajban vagyok és zsarolni kezdett. Azt mondta, hogy nehezebbé teszi a helyzetem, ha nem teszem meg, amit mond. - őszintének tűnt. Abban a pillanatban nem tudtam, hogy hihetek-e neki vagy ez is csak egy újabb hazugsága. - Tudom, eléggé hihetetlennek tűnik, de minden percet gyűlöltem, amit azzal kellett töltenem, hogy megkeserítsem az életed. - lépett közelebb, de én nem mozdultam. Ha bármivel próbálkozik eltöröm az orrát. - Ugye tudod, hogy nagyon szerettelek és még mindig szeretlek? - simított végig a kezemen. Szavai komolyan elgondolkodtattak, érintésére pedig kirázott a hideg, de nem úgy, mint korábban. Koránt sem volt már rám olyan hatással, mint mikor megismerkedtünk, meg hát ne már! Nekem ott van Jimin, akinek ez a srác soha nem érhet a nyomába. Soha? Elég kifejező szó.

- Bocsi Matt, de ez engem nem hat meg. Nem tudom elfelejteni, amit tettél hiába kényszerítettek rá. Szólhattál volna nekem is és akkor nem lennénk itt. - hátráltam el tőle.

- Könyörgöm Juno, ne csináld ezt velem. Én még mindig szeretlek és elképzelni sem tudod mennyire boldog vagyok, hogy az apád engem küldött ide, mert így újra rád találtam. Csak.. csak kérlek gondold végig. Pár napig még itt leszek. Találkozhatnánk is akár.

- Huh és mit szólna hozzá Lira? Elvégre is az ő barátja vagy.

- Nem érdekel mit gondol, én jóvá szeretném tenni a hibáimat! - közeledett újra. Még mielőtt bármire is gondoltam volna a zsebemben lévő telefonom megcsörrent. A dallamot rögtön felismertem, mert Jimin állította be arra, ha ő hív.

- Ne haragudj Matt, de elfoglalt vagyok és van barátom. - vettem elő a telefont a zsebemből és kezdtem hátrálni tőle. - Szóval inkább intézd az ügyeidet és sok sikert hozzájuk. - fordultam el és sétáltam arra, amerre Yun vihette a kutyust, közben fogadtam a hívást. - Szia Oppa!

"Szia jagiya! Édesem annyira hiányzooool!!!" - nyafogott egy sort a kis Mochi.

- Te is hiányzol nekem. - húzódott egy mosoly a számra, de nem tudtam eltekinteni a mögöttem hallatszódó hangos léptekre, melyek már trappolásnak hatottak. - Oppa? El kell mondanom neked valamit... - kezdtem, de Matt hangja szakított félbe.

- Ezt nem csinálod velem! - üvöltötte és ahogy fordultam volna meg egy erős ütést éreztem a tarkómnál, amitől rögtön a földre kerültem és még a telefon is kizuhant a kezemből. A padlóra érkezésemet semmivel nem tudtam tompítani. A kezeimet és a térdeimet is megütöttem, de az azonnal beálló sötétség miatt nem sokat láttam, csak Yun hangját hallottam, ahogy a nevemet kiáltja.