Unforgettable /PJM/ ✔️

80.

Életem legkellemetlenebb egy órája volt, amit Lira-val kellett töltenem egy teremben. Hiába volt ott az engem képviselő ügyvéd és a Matt helyett kivezényelt férfi, a nővérem oldalán. Matt azt hiszem kórházban volt addigra, mondjuk érthető módon pont nem érdekelt akkor.

A nővérem folyamatosan sipítozott és hadonászva ragaszkodott a jogaihoz követelve, hogy engem teljes mértékben kizárjanak az örökségből. Aztán nehezen, de meg értette, hogy mivel szabályosan zajlott az örökbe fogadásom ezért én is jogos örökösként szerepeltem. Ennek ellenére továbbra is mindent magának követelt. Nem akartam sokáig húzni az időt, hiszen rám vártak a próbák, a társaim és persze Jimin, aki mielőtt elengedett a karjai közül a fülembe súgta, hogy ő mellettem lesz és várni fog. Az ő szavai adtak erőt, hogy végig tudjam csinálni. Hiszen a számba rágta, hogy küzdjek és ne adjam fel, mert ami jár, az jár. Na meg akkor kevésbé fog tömni pénzzel, ha nekem is van. Megnyugtató. De nem tudtam rá haragudni. Túlságosan is szerettem őt.

Végül hosszas huzavona után egyességre jutottunk. Bármennyire nem kedveltem Lira-t be kellett látnunk, hogy a cég sikeres és nem lenne értelme szétszakítani, de ideje volt a terjeszkedésnek és hova máshova vinnék a céget, ha nem Koreába? Mivel a cég ügyletei elég sok mindenre kiterjednek, ezért még a Big Hit-el is szerződést akartak kötni.

Így történt, hogy a mostoha szüleim cége az országban kötött ki és lettem én a tulajdonosa. Persze egy percig sem gondoltam, hogy ott hagyom a még el nem indult karrierem, mert számomra sokat jelentett és hát hárman nem is lett volna teljes a csapat, ami a 4ward nevet kapta.

Eltelt majdnem két hét és minden a lehető legnagyobb rendben ment. Meggyógyult a nyakam, így a koreográfiát is nagyobb erőbedobással tudtam gyakorolni, így sokszor alig, hogy haza estem a többiekkel már szinte aludtam is. Igyekeztem azonban Jimin-re is időt szakítani, mégis nagyon keveset találkoztunk, mert nekik is készülniük kellett a koncertekre és vészesen közeledett a világ körüli turnéjuk is. Annyi mindenre kellett figyelni, rengetek fotózáson vettünk részt és bemutatkozó videókat is forgattak velünk. Kezdtem érezni, hogy min mentek keresztül a fiúk, mióta sikeresek lettek, igaz õk kétszer annyit hajtanak azóta is.

Pár nap maradt a debütáló fellépésünkig, ami egy nagyszabású rendezvényen kap helyet, még mielőtt Jimin és a többiek elutaznak. Azt hallottuk, hogy ők is ott lesznek, de ezt személyesen nem tudtam megkérdezni tőlük. Hiába üzentünk egymásnak, nem az volt az eszemben, hogy megkérdezzem. Sokkal inkább az volt fontos, hogy tudjam hogyan érzi magát és nem győztem írni neki, hogy egyen és pihenjen ha tud. Képeket küldtem neki magunkról, a kutyusról és mindig oda írtam, hogy szeretem.

Túl sok minden nyomta a vállamat. A táncpróbák, az ének gyakorlatok, fotózások és a cég ügyei. Rendszertelenül ettem és sokszor volt hányingerem, ami mellé még szédülés is párosult. Ingerültebbé váltam és hangulat ingadozásaim voltak, még a lányokkal is össze vesztem, aztán sírva kértem tőlük bocsánatot. Nem tudtam mi történik velem, hiszen korábban nem fordult elő ilyen.

- Ju. - ült le mellém Yun és elém tett egy bögre forró teát, kezét pedig a hátamra tette. - Biztos jól vagy? Nagyon sápadt az arcod. - fáradt voltam, de nem akartam, hogy fölöslegesen aggódjanak. Bólintottam egy erőtlen mosollyal az arcomon, majd megfogtam a bögrét és belekortyoltam a teába. Jól esett, ahogy a kellemes meleg folyadék végig szaladt a torkomon, ezzel felmelegítve az amúgy hideg ujjaimat. Nem is értettem miért fázok, hiszen Augusztus volt.

- Ju, megijesztesz minket. - lépett közelebb Minji mögötte pedig Jihye.

- Lányok, ne aggódjatok annyit. Nincs semmi bajom, csak fáradt vagyok. Túl sok volt a hajtás és kimerültem, de minden rendben lesz. Csak aludnom kell és... - megakadt a szavam. Alig ért le a tea a torkomon már éreztem, hogy kéredzkedik vissza. Nagy mértékű hányingerrel ugrottam fel és rohantam a fürdőbe, hogy az alig egy órával korábban elfogyasztott szendvicset leküldhessem a vécén a fél korty teával együtt. Borzasztóan éreztem magam és az egész állapothoz társult a hasogató fejfájás is. A lányok támogatásával kecmeregtem el az ágyig, ahova lefektettek, de semmivel nem lett jobb, hogy vízszintbe kerültem.

- Juno... mikor volt meg utoljára? - kérdezte hirtelen Yun.

- Miről beszélsz? - pattantak ki a szemeim.

- Nem lehet, hogy terhes vagy? - nézett mélyen a szemeimbe.

Remélem így több értelmet nyer a csapat név 😊

4ward:
Four - négy/ ward - őrző
Forward - előre