Unforgettable /PJM/ ✔️

89.

Próbáltam feldolgozni, amiket néhány perccel korábban hallottam. Felfoghatatlan volt számomra, hogy hirtelen előkerült a családom, akik közel tizennyolc éve kerestek. Addigra már mellém ült Aron és nyugtatólag kezdte simogatni a hátam, közben kedves szavakat duruzsolt, hogy a látható pánikomat lecsillapítsa. Minden elhangzott szó után egyetlen kérdés ismétlődött a fejemben.

- De, mégis hogyan? Hogy találtak meg?

- Emlékszel, mikor első alkalommal találkoztunk a fiúknál? - fordult felém Mia. Bólintottam, hiszen hogyan is felejthetném el azt az estét? Mikor Jimin először közeledett felém és ott, akkor elindult a kettőnk bonyodalmakkal és érzelmekkel teli kapcsolata. - Akkor azt kérdeztem, hogy nem-e ismerjük egymást. Már akkor ismerős voltál, csak nem tudtam honnan. Aztán a vacsora alatt beugrott, hogy miért. Tudod, Aron az egyik üzleti partnerem és mikor voltam nála adat egyeztetés miatt, láttam egy képet. Mikor megláttalak az a kép jutott eszembe és mikor legközelebb beszéltem Aron-nal rákérdeztem.

- Akkor újra gőzerővel kezdtünk keresni, én pedig még Európába is elutaztam. - folytatta Aron. - De sajnos a hivatalos dokumentumokat nem adják csak úgy oda, ezért tartott ennyi ideig biztosra menni. Mia végig a háttérből informált minket, de nem tettünk lényegesebb lépést, amíg nem voltunk biztosak a dologban. Aztán Mia átküldött egy linket, amin az első fellépésetek volt és egy interjút is láttunk. Nagypapa elsírta magát, mikor meglátott és folyamatosan a nevedet kántálta.

- A nevem? - fordítottam a tekintetem Robert-ra.

- Amara. Amara Stevens. - ahogy kiejtette a nevet egy újabb kép villant be, amint egy nő tart a kezében és ezen a néven szólít. - Emlékszel, igaz? - kérdezte, majd lassan felállt a székéből és hozzám sétált. Szemében könnyek csillogtak, de reménnyel telve pillantott rám. Aprót bólintottam, amit egy szoros ölelés követett a könnyes szemű nagyapámtól, majd a mellettem lévő bátyám is hozzánk bújt, végül Mary is odasietett egy nagy ölelésre. Na és hogy mit éreztem? Olyan boldogságot, ami kitöltötte a lelkem minden pontját, ami megmelengette a szívem és öröm könnyeket csalt a szemeimbe.

- A nagyiék el lesznek ragadtatva! - engedett el Aron és letörölt egy sós cseppet az arcomról.

- Nagyiék? Vannak nagyszüleim? - néztem rájuk hatalmasra tágult szemekkel.

- Bizony vannak. - bólintott Robert. - Ott van a feleségem Amanda, valamint Alex szülei: Daniel és Rachel. Meg persze a kisebb fiúk Benjamin.

- A többiekről meg még nem is tudsz! Ott van a feleségem Lena, a három éves kisfiúnk Alex, Mary férje Peter, a kislányuk Ayla és apáék régi barátai. Mindenki nagyon vár már téged. - lelkendezett Aron. Látszott rajta, hogy tényleg nagyon boldog, ami nagyon jól esett nekem.

- Már csak Jimin hiányzik. - sóhajtottam egy nagyot.

- Jimin? - kérdezett vissza Aron és esküszöm olyan hangja volt, mint mikor egy báty félti a húgát a fiúktól. - Az a srác, aki benne van abban a golyóálló csapatban?

- Igen, ő az. - nevettem halkan, mert már a feje is tömény féltést sugallt.

- Mióta vagytok együtt? - húzta össze a szemeit, amin még jobban nevettem, de ő is mosolygott.

- Mintha anyukádat hallanám nevetni. - simított végig a hajamon Robert.

- Milyenek voltak? Hogy ismerték meg egymást? - kérdések ezrei sorakoztak a fejemben és kételkedtem benne, hogy van elég idő számomra, de mindent tudni akartam a szüleimről.

- Ne aggódj, lesz időnk mindenre, ha vissza jöttél velünk az államokba.

- Hogy micsoda? - kérdeztük szinkronban Mia-val.

- Robert, erről nem volt szó! - állt fel Mia a székéről.

- Ennyi idő után megtaláltam az elveszett unokámat. Te sem gondolhattad komolyan, hogy csak úgy itt hagyom és vidáman megyek vissza, mikor mindenki őt várja?

- Ez most csak egy vicc, ugye? Juno-nak szerződése van és rengeteg fellépése lesz. Neki ez a munkája, ezt szereti csinálni. Csak akkor hagyhatja ki a fellépéseket, ha komoly fizikai problémái vannak, vagy Bang úr engedélyt ad rá. - hadarta el Mia.

- Ne aggódj, majd én beszélek ezzel a Bang úrral. Neki is meg kell értenie, hogy a családunknak szüksége van Amara-ra és ebből nem engedek! - jelentette ki, nekem pedig csak egy dolog lebegett a szemem előtt: ezek után mi lesz velem? Velünk, hiszen Jimin várni fog engem, ez biztos.