Juno egy fiatal lány, aki a múltja és a borzasztó családja elől menekül egyre messzebbre. Útja végül Szöulba vezeti, ahol talán új életet kezdhet. Sajnos nem minden alakul úgy, ahogyan azt gondolja...
A történet tartalmaz 16+ és 18+ jeleneteket.
Mire mindennel végeztem, addigra a fiúk csapata bővült a barátnőmmel. Jin azt mondta, hogy Yun-t is elhívta, hátha így kevésbé érzem magam egyedül annyi srác között. Nem lepődtem meg, mikor egy kilenc személyes kisbuszba préselődtünk be és indultunk meg a fiúk dormja felé. Eléggé nyálasnak hangzik, mert az elmúlt héten volt időm tájékozódni mindenről és hát szembe jöttek velem az olyan oldalak is, ahol különböző történeteket tudtam elolvasni. Köztük olyanokat, amikben a srácok elég komoly dolgokat műveltek a főszereplő lánnyal, vagy épp egymással. De mindig a közös lakásukba mentek.
Én az utazás végéig csendben ültem néztem ki az ablakon és élveztem a kilátást, mert biztos voltam benne, hogy egy darabig nem lesz olyan kilátásom. Egészen a lakásuk ajtajáig bambultam hol jobbra, hol balra, mert a luxus ami ott fogadott számomra felfoghatatlan volt. Aztán már csak azon kaptam magam, hogy a nappaliban ácsorgok, mint egy rakás szerencsétlenség, de gyorsan mentve a helyzetet leültem a kanapéra Yun mellé.
- Na fiúk, ti csináltok, amit akartok, de én most Juno-val főzni fogok. - tűrte fel a felsője ujját Jin.
- Álljunk csak meg! - emeltem fel a kezem. Mindenki megállt a mozdulatában és az összes szempár rám meredt. - Neked ideje lenne pihenni, szóval, majd én főzök.
- Szó sem lehet róla! - ellenkezett a legidősebb.
- Oké, kössünk egy alkut. - ajánlottam, mire értetlen fejet vágott. - Mondok egy viccet és ha nevetsz rajta, akkor nem segíthetsz a főzésben.
- Ne már, ezt így nem fair! - vágta a földhöz Jin a konyharuhát, ami a kezében volt.
- Vagy ez, vagy haza megyek. - vontam meg a vállam. Jin beleegyezően sóhajtott és láttam, hogy még a többi fiú is rákészült a mondandómra. - Na, mi történik ha elütnek egy matematikust? - tettem fel a kérdést némi hatás szünetet tartva. - Már nem számít. - pillanatokon belül kirobbant a nevetés a többiektől és bizony Jin sem tudta vissza tartani az ablaktörlő effektusát. - Noh, akkor ezzel el is dőlt a vacsora ügye. - csaptam össze a tenyereimet, ahogy felpattantam az ülő alkalmatosságról. - Legfeljebb annyit segíthetsz, hogy megmondod mit hol találok. - indultam meg a legidősebbel a konyhába, aztán miután kitátottam a számat az ott található csúcskategóriás eszközökön, neki láttam elkészíteni az ételt. Jin elmondta mi hol van, de nem egyszer a kezére kellett csapnom, mert próbált segíteni, aztán vissza tessékeltem az asztalhoz. Időközben Jimin is besettenkedett a konyhába Taehyung társaságában, amit már csak akkor vettem észre, mikor félig készen volt a ragu. - Hát ti meg? - ráncoltam a homlokom.
- Annyira jó illata volt, hogy kijöttünk megnézni. - válaszolt Tae, közben olyan aranyos volt, hogy majd meg tudtam volna zabálni.
- Hát majd még az íze milyen jó lesz. - fordultam vissza a tűzhelyhez, majd belekóstoltam. Elég jó volt, de valami hiányzott még. - Hol vannak a fűszerek? - néztem Jin-re, aki egy kis ajtóra mutatott a szekrényen. Lehajoltam, majd kikerestem a keresett zacskót.
- Ha tudnád mióta várok erre. - sóhajtotta a legidősebb. Felvont szemöldökkel fordultam vissza felé, majd felegyenesedtem.
- Mármint, hogy valaki helyetted főzzön, vagy hogy lehajoljak és megbámulhasd a fenekemet? - Tae és Jimin egyszerre nevetett fel, Jin feje pedig rák vörössé vált és Jimin vállába temette az arcát.
- Nyugi hyung, ne sírj. - kezdte simogatni a fiatalabb.
- Ya! Nem sírok! - csapkodta meg a másikat, amin én jót mulattam, aztán folytattam a főzést.
Percek múlva a három srác kiment a konyhából, vagyis én azt hittem.
- Tényleg jó illat van. - szólalt meg közvetlen mellettem Jimin, amitől megugrottam.
- Ezt ne csináld! - tettem a szívemre a kezem, közben hallottam, ahogy a többi srác jót mulat a nappaliban Yun-al. - Az íze is jó lesz, nem csak az illata.
- Már megkóstolnám.
- Ne legyél türelmetlen, nem sokára kész lesz. - pillantottam rá egy mosoly keretében. Bár ne tettem volna ugyanis az arca centikre volt az enyémtől, szemivel mélyen az enyémekbe nézett és éreztem a meleg levegőt, melyet az orrán fújt ki.
- Nem az ételről beszéltem. - hajolt még közelebb hozzám és egy apró mosolyra húzta a száját.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
