Unforgettable /PJM/ ✔️

30.

Késő délután volt már, mire visszaértünk a Big Hit épületéhez. Órákon keresztül bonyolult kérdésekre kellett válaszolnom és idióta feladatokat megoldanom. Mondanom sem kell, rettentően leszívta az agyamat és már csak arra vágytam, hogy az ágyamban legyek egy kiadós tusolás után.

Bent még pár papírt kellett aláírnom, amivel beleegyeztem a felmérés eredményének felhasználására. Aztán úgy döntöttem haza sétálok, hogy kitisztítsam a fejem és megmozgassam az izmaimat, ha már minden gyakorlatom elmaradt. Alig pár métert sétáltam az épülettől, mikor megláttam azt a kutyát akit korábban Jimin-nel is megetettem. Rögtön előkerestem a táskámból azt a szendvicset, amit a felmérésen kaptam és az üveg vizet is kivettem. Amikor oda értem a kutyushoz aki az út szélén ücsörgött, leguggoltam hozzá.

- Szia, mit csinálsz itt? - kérdeztem, ahogy megsimogattam a fejét. Nagyon le volt soványodva és betegnek is tűnt. A kutya rám nézett aztán megszimatolt. Oda tartottam neki a kicsomagolt szendvicset, de nem vette el, inkább felállt és elindult az ellenkező irányba. Nem tudtam mi tévő legyek egészen addig, míg meg nem állt és nem nézett ismét rám, mintha azt akarná, hogy menjek utána. Lassan haladt előre, amíg egy nagyobb bokorhoz ért, ahol előjött egy hozzá hasonló fekete-barna kiskutya. Én majdnem elolvadtam, ahogy megláttam a kutyust, akire ugyan ráfért volna egy kiadós zabatúra, de nem volt olyan sovány, mint az anyja. Elosztottam kettejük között a szendvicset, de az anya kutya nem akart enni. Ez viszont csak egyet jelentett. Felhívtam az állat orvost, akinek akkor mentettem el a számát, mikor megismertem ezt a kutyust és elmondtam neki a helyzetet. Percek múlva ott volt és bevittük a két kutyust a rendelőjébe. A kiskutya egészséges vol, de az anya állatot el kellett altatni a betegsége miatt. Sajnáltam, de még jobban sajnáltam a kiskutyát. Megfürdették és beoltották, majd elmondták nekem, hogy ha nem fogadom örökbe, akkor menhelyre fog kerülni. Lehet, hogy ott kellett volna hagynom, de nem tudtam, így ketten mentünk haza. Elég gyorsan kellett nevet találnom neki, mert az oltási könyvébe be írták az én nevem és az övét is: Chimmy. Lehet, hogy Jimin túl nagy hatással volt rám, ha már az általa készített és elnevezett karakterről nevezem el a kutyusomat. Haza felé végig a kezemben fogtam, simogattam és beszéltem hozzá.

Az ajtó előtt kikerestem a kulcsom, de nem volt rá szükség, mert nem volt bezárva. Szóval Yun már itthon van.

- Megjöttem! - szóltam hangosabban és miután levettem a cipőmet a nappaliba indultam, ahonnan a fényáradat jött. - Yun itt va.. - akadt el a szavam, ugyanis az összes bangtan fiú a kis nappalinkban kuporgott Yun-nal és Mia-val körítve.

- Kiskutya! - pattant fel Tae és rohant felénk, amit a kis Chim nem igazán díjazott.

- Csak finoman Tae, még nagyon fél. - állítottam meg a srácot egy pillanatra. - Ne félj, Tae bácsi nem fog bántani. Ő is imádni fog téged. - nevettem el magam, ahogy a kiskutya megnyalta az orrom és ahogy a többiek hangosan olvadoztak. Megfogtam a srác kezét és amíg magyaráztam a kutyusnak oda húztam, hogy megszimatolja. Mikor megnyalta a kezét Tae rettentően boldog volt és ugrándozva kérte el az állatot. Tudtam, hogy nem fogja bántani, hiszen neki is volt kutyusa YeonTan személyében, akit ő maga nevelt kiskorától. Hagytam, hogy kibontakozzanak, addig én leültem a kanapén Tae helyére és egy hatalmasat sóhajtottam, ahogy hátra vetettem a fejem a támlára. Mellettem egy kis mocorgás volt, majd megéreztem, ahogy egy tincsemet piszkálja valaki.

- Nehéz napod volt? - kérdezte Jimin. Hát persze, hogy ő az, ki más lehetett volna? Erőm sem volt válaszolni így csak hümmögtem. - Eléggé feszültnek tűnsz, akarod, hogy ellazítsalak? - hallottam a hangjában a pajkosságot. De hát még csak tegnap beszéltünk arról, hogy végig gondolom a dolgot, ő már "lazítgatna" velem. Kissé felé fordítottam a fejem és lassan kinyitottam a szemem. Centikre volt tőlem, így tanulmányozni tudtam az arcát. Valóban nem tökéletes, de az egyik legjóképűbb férfi, akit valaha láttam. Gondoltam akkor kicsit húzom az agyát.

- Ekkora közönség és a kis Chimmy előtt? Nem túl jó ötlet. - nyaltam meg a szám szélét, amit ő szemeivel követett. Aztán szép fokozatosan pirult el és jött zavarba, amin felnevettem.

- Szóval Chimmy? - biccentett fejével a kutyus felé, akit Tae és Hoseok már elkényeztetett. - Én más módon szeretnék hatással lenni rád. - vágott vissza, ahogy össze szedte magát.