21st Century Bros

14. fejezet - Kétélű penge

Yoongi

  Nem tudtam betelni azzal a látvánnyal, amit az ő szende pillái nyújtottak a ködös hold fényében. Elaludt, a mellkasomon pihegett. Még sosem láttam így, hiszen az ő ágyán kevesebb éjjel a fény és még sosem bújt így hozzám. A meztelen bőre olyan forrón sütötte a hőt, mint az éjjel izzó parázs. És még mindig nem tudtam, mire gondolhatnék pontosan. Persze, hogy ezek után is ezer kérdés tombolt bennem. Helyes-e? Szabad-e? Hogyan fog ez hatni az életünkre? Hiszen, nem szeretném elengedni annak ellenére, hogy én sem tudom, pontosan mit is akarok. Csak cirógattam a védtelen vállát, a selymes bőrét, és elvesztem a képben. Teljesen kifulladt, nem is értem, miért. Csalfa mosoly szaladt az arcomra, ahogy végig rohant az emlék a fejemben pár órával ezelőttről. Az érintésekre gondolva, a csókjaira, újra borsózni kezdett a hátam. Teljes kábulat özönlött végig minden tagomon tőle. És most úgy fújdogálta a levegőt a bőrömre, mint egy kis kölyök nyúl. Behunytam szorosan a szemem. Elöntött az a hullám, ami eddig elapadt, de most újra felszínre tört. Az érzelmek, hogy szeretem, hogy kell nekem.

Oda döntöttem a saját arcom az övéhez, hogy ilyen közel érezhessem magamhoz. Résnyire elnyílt ajkai tökéletes menedéket nyújtottak a gyengéd csókomnak, ami engem is lassan az álom medrébe ringatott.

*

Zsibbadt, éreztem azt a kegyetlen bizsergő érzést végig a karomban. Nyögni akartam, de reggelente még ennyi sem kívánkozik ki a torkomból. Nagy megvetve tudatosult bennem az is, hogy a mobiltelefonom folyamatosan rezeg mellettem, valahol a földön. A parketta nagyra verte a zaját a kis készüléknek. Huh...

Nagy levegő távozott az ajkaim közül, mire kinyitottam a szemem végre. Világos volt már, fogalmam sem volt arról, mennyi lehet az idő. Csend honolt mindenhol, az egyetlen zaj a vállam magasságából szűrődött fel a fülkagylómba. Laposokat pillázva vezettem le arra a tekintetem. Megvolt az oka az elgémberedett karomnak. Jungkook kiváló párnát talált magának. Nem tagadom, hogy még a nyála is folyt. Vékony vonallá görbült a szám, ahogy végig játszott a meztelen bőrén a szembogaram. A takaró őt egészen a mellkasáig fedte, míg nekem csak a derekamra jutott belőle. Az ágyamban alszik, én vagyok a kispárnája, és még takarót sem hagy. Micsoda egy galád... Tudok haragudni rá? Nem. Most mit kéne tennem? Nem tudom.

Hosszan hagytam, hogy rajta pihenjen a tekintetem és végig felfedezze azokat az apró jegyeket, amiket tegnap nem sikerült. Az egyetlen imádatot követelő tényező számomra az ajka alatt megnyugvó apró sötét anyajegy volt. Tökéletesen helyezkedett el az alsó párnája peremének közepén. Életemben nem láttam még ilyet. Egy kicsit elgondolkoztatott, hogy az édesapjának lehetett-e hasonló, mert Eun-chae bőre majdhogy tökéletesen fehér. Talán egyszer, erre is megtudom a választ.

"Zümm-zümm, zümm-zümm."

Az a rohadt telefon újra felcsapta magát, újabb sms érkezett rá, de ez most nem az enyém volt. Ezek szerint Jungkook is pont olyan érdekes, mint én. És erre az említett is sóvárgó morgásba kezdett, feljebb húzva magára a takarót, ami engem így is csak éppen, hogy fedett. Azonnal az ágyékom fölé kaptam, hogy legalább ott képes legyek megtartani az anyagot.

- Jungkook! – szusszantam fel hevesen, ahogyan éreztem, hogy az ujjaim közül kiszökik a leplem. Hiába szorítottam rá még lábbal is.

- Huh? - kapta fel a nyálas, alvástól felpuffadt arcát, én pedig majd' leestem. Rántottam egyet a takarón, hogy visszahúzzam magamra.

- Arról nem volt szó, hogy feketeözvegy módjára kinyírsz és felfalsz az első éjszaka után! - húzódtam fel a párnát is nyomva a hátammal együtt a falnak. Mélyen a tincseim közé borzoltam, hogy képes legyek valamilyen formát adni neki végre. Az első igazi hang, amit tőle hallottam azon a reggelen a nevetése volt. Ez örökké az emlékeim közé olvasztom. Esetlennek éreztem magam. Nem tudtam, pontosan hogyan kellene őt üdvözölnöm. Csókkal? Öleléssel? Szerelmes szóval? Egyiket sem tettem, még soha életemben. Csak néztem a mosolygó arcát, megszeppenve és némán. Ragyogott, de nekem mégis szaltózott egyet a gyomrom. Hát persze, szeretkeztünk tegnap éjjel, és valószínűleg a lányoknak sem egy igazi leányálom az első alkalom, nemhogy neki. És valóban, egyikünk sem volt olyan tapasztalt, hogy gond nélkül sikerüljön minden. Kikényszerült a szó az ajkamon.