21st Century Bros

15. fejezet - A karácsony hercege (+18!)

Jungkook

  A véremet a nyakamban éreztem zubogni. Annyira izgatott voltam, hiszen az én ötletem volt az egész vallomás dolog. A barátaink megérdemlik, hogy tudják az igazat. Viszont... amint a vagonba értünk, éreztem, hogy lábaim a földbe gyökereztek a kíváncsi szemektől. Hiába voltak a barátaink, teljesen lefagytam, Yoongival ellentétben, aki azonnal reagált még helyettem is. Amint kimondta a tényeket, egyszerre féltem és esett le egy mázsás kő a szívemről. Megfogta a kezemet, s akkor éreztem, hogy elkezdek megnyugodni. Óvatosan emeltem fel a fejemet, mintha egy borzasztó vallomás után kéne szembesülnöm a megvető pillantásokkal. De nem volt egyelőre semmi, még csak hasonlóak sem. Nem láttam hirtelen semmi értelmet a szemeikben, mint akik meg sem hallották először, amit közöltünk. Lassan kapcsoltak csak, hogy bizony, miről is van szó.

- Várj... – kuncogott egyet halkan Taehyung, majd lassan feltornázta magát a babzsákfotelből, s mosolyogva lépkedett lassúakat felém. – Te most... - köszörülte meg a torkát, majd mosolyogva állt meg előttem. - ... szivatsz? – mondta ki az utolsó szót végig a szemembe nézve, a vállamra téve az egyik kezét, s egyet se pislantott, ami kicsit megrémisztett.
- Teljesen komolyan gondoljuk – hunytam be a szememet egy pillanatra, s ismét ránéztem, állva a keményedő tekintetét. Pár pillanatig csak egymás szemébe vájódva ragadtunk. Biztos vagyok benne, hogy ő ezt nem fogadja el ilyen könnyen, de mondja ki inkább, mert ez az arc kicsi megrémiszt... Yoongi felé fordult hirtelen, majd úgy nézett végig rajta, mint egy apa, aki a gyermekének a választottját fixírozza. Egyre jobban idegesít...
- Ha megbántod, vagy megcsalod, vagy ha komolyan gondolod az egészet, akkor is kicsinállak. – Mutogatott fenyegetően a társam irányába, ami talán nem volt olyan humoros jelenet, de ráharaptam az alsó ajkamra, hogy ne mosolyodjak el. Szóval, Taetae elfogadja, de... biztosan meg kell emésztenie. Igazából, kénytelen lesz. Nem hibáztatom, hiszen ő már a legeleje óta nem kedvelte Yoongit azok után, amit velem tett, de nincs mit tenni. Yoongi viszont csak elmosolyodott, mire a barátom morgott egyet. Hát ez fantasztikus lesz. Tuti, hogy ezek ketten megölik egymást. Bár... a látottak alapján szerintem Taehyung hamarabb viszi véghez a merényletet.
- Te csak ne idegeskedj – heccelte gúnyos hangon Yoongi. -, vigyázok a barátodra.
- Na jó, ha így folytatja, Taetae kiveri a fogsorát, amit én nem akarok, szóval ideje lenne talán leállítani őket...
- Én mindig is tudtam! - pattant fel Jin boldogan, mire mindenki rászegezte a tekintetét. - Most mi van? Éreztem... - zavartan igazította hátra a haját, majd elindult az egyik kis asztalhoz, feltételezem, az egyik pohárért, amit a kezébe vett, hogy iszogasson. A mellkasa előtt összefont karokkal állt Namjoon és olyan kifejezéstelenül nézett, hogy nem tudtam, esetleg... zavarja őt?
- Ahogy mondja, én is éreztem. - Mosolyodott el, mire még jobban megkönnyebbülve éreztem magamat. - Mondjuk... én csak attól féltem, hogy Hoseok ezután nem-e tervezget valami baromságot a kis agyában, mert ugye - nézett az említett felé egy sóhaj kíséretében, aki nagy szemekkel vizslatott minket, finoman mosolyogva. - szerintem szereti a tripla partikat a beteg történetei alapján.
- Igen, ez iga... - Emelte fel az ujját, hogy helyeseljen, de Yoongi közbevágott.
- Ha bepróbálkozol, letöröm. - Mondta ellentmondást nemtűrő hangnemben, végig a szemeibe nézve a másiknak, mire az csak nyelt egyet.
- Azért még szeretsz? - kérdezte egy mosollyal az arcán Hoseok.
- Ha a gatyádat a nyakadba köthetem. – Kuncogtam a kiejelentésén. Legalább oldották a feszültséget az ilyen hülyeségeikkel. Viszont... Taetae paranoiássá tesz ezzel a nézéssel... Apropó, Taetae!
- Ha így, ha úgy, legjobb barátok maradunk, igaz? – mosolygott Jimin, majd felállt és odasétált hozzánk már majdnem kuncogva. Yoongi is elmosolyodott, de csak finoman.
- Természetesen – paskolta meg a vállát, majd mindenki valahogy megkapta, tudta, és éppen emésztette a tényeket a látottak alapján is. Lehet, hogy nekem furcsa ez, de a többiek valahogy jobban fogadták, mint vártam. Tényleg szerencsések vagyunk Yoongival, hogy ilyen barátaink vannak. Egyszerűen nem hiszem el, hogy egyre jobb lesz minden... Érzem, hogy a bőrömből is kitudnék pattanni, s a vigyor le sem mosható az arcomról!
Mikor mindenki elfoglalta magát, játszott, vagy éppen beszélgetett a másikkal, odasétáltam én is Taehyung mellé, aki a megnyűtt, barna kanapén telefonozott, és egy szívószálat rágcsált a másik kezében egy poharat tartva.
- Amúgy... mesélj már, milyen volt a báléjszakád? – kérdeztem picit izgatottan tőle, ugyan már halványan mosolyogva mikor leültem mellé én is. Hirtelen mintha elgondolkodott volna, majd egy nagy levegőt vett és megszólalt.
- Hát, nagyon király – kuncogott halkan. Azt hittem folytatja, de nem mondta tovább.
- És...? – vontam fel a szemöldökömet.
- Mi és? Jó volt.
- Azért ennél többet vártam. Máskor áradozol a lányokról, most meg... talán terhes lett? – hökkentem meg eltátva a számat a gondolatra, mire megütötte a karomat.
- Dehogyis! Hülye... – felszisszentem nevetve, mire letette a telefonját és megmasszírozta a halántékát fél kézzel.
- Jó, de akkor mégis, mi van most? – kérdésemre elkezdte szürcsölni az italát a szívószálon keresztül. – Hallasz? Most jó volt, vagy nem? – Idegesített, hogy ennyire nem hajlandó beszélni.
- Majd... megbeszéljük, de ez ennél bonyolultabb.
- De...
- Lezártaaam! – vágott félbe odafordulva gyerekes hangnemben, komoly szemekkel nézve az enyémbe utána. – Kurva jó volt, de shh! – suttogott, amit szinte alig hallottam. Éppen kiszűrtem a lényeget, s még szélesebb lett a vigyorom. Ezt a hülyét... komolyan.
Azért ez érdekes. Mi gyakorlatilag most vallottuk be, hogy együtt vagyunk Yoongival, ő meg rejteget valamit. Biztos voltam-e benne? Igen. Ez nem vall Taetaera. Mondjuk... úgyis kiderítem, és ha nem lesz hajlandó mesélni, Jintől úgyis mindent megtudok. Talán nem véletlenül említette meg a tanárnőt... Fúj. Hülye.
Hoseok nevetése szakított ki a beszélgetésből, s már majdnem infarktust kaptunk, mikor a kanapé támlájánál kettőnk közé hajolt a telefonjával.
- Hát ez marha vicces – ránk pillantott, majd vissza a telójára miközben felénk hajolt. -, egy napszemüveges fazon, úgy sózza a húst, mintha egyszarvúakat szórna meg csillámmal – mosolygott, majd megvonogatta a szemöldökét.
- Nagyon érdekes – szólt Taehyung mellettem kissé lenéző hangnemben, mikor összefonta mellkasa előtt a karjait. Hoseok csak kuncogott, majd feltartotta a kezét megadóan. Olyan furcsa Taetae, esküszöm kiderítem, mi a baja. Túlságosan is feszülten viselkedett, mint aki neheztelne rám, vagy úgy... a világgal van gondja. Remélem, hogy tényleg nem azért van minden, mert elmondtuk a titkunkat Yoongival...