21st Century Bros

17. fejezet - Füstbe ment terv

Jungkook

  A napok teltek mióta az új év elkezdődött, s újra minden a régi kerékvágásba ment tovább, ahogyan eddig. Kivéve egy valamit, de azt senki nem bánta. Már, ha tudott róla...
Yoongival nagyon jól elvoltunk együtt, de nem volt mostanában túlzottan időnk egymásra. Ő el volt foglalva a vizsgákkal és az iskolával, én pedig diákmunka után érdeklődtem, ahol csak tudtam. A kis fényképezőmet is óriási lelkesedéssel kattintgattam volna bárhol, ahol csak lehetett, de nem szerettem volna Yoongi nélkül elmenni. Megígérte, hogy megtanít fényképezni, és tényleg reménykedtem benne, hogy ha lesz egy kis időnk, akkor majd elmegyünk mondjuk a városba, vagy újra sétálni a tóhoz, a parkba, vagy akárhová. Egy hét leforgása alatt nem volt túl sok alkalmunk a barátainkkal se találkozni, maximum az iskolában, szünetekben beszélgettünk, illetve váltottunk pár szót ebédnél. De nem volt túl sok az, amit tudtunk tenni.

Pénteken az ágyamban sínylődtem, mikor pittyegett a telefonom. Már majdnem az arcomat kapartam, amikor nem tudtam mit kezdeni magammal. Hát ja... az unalomnál kínzóbb dolog nincs. És még Yoongi is vacsorázik. Reménykedem benne, hogy végre nem csak tanul.
Amint a kis szekrényemre nyúltam a telefonért, azonnal feloldottam, s máris az üzenetekbe mentem.

Üzenetek – Jin

"Szia! Na, úgy tűnik, hogy sikerült intézni neked valamit. Mondtad, hogy mennyire szeretnél valami diákmelót, igaz? Nos, beajánlottak a Galsaeg Piano's bárba. Nagyon örültem, mert azt mondta az egyik ott dolgozó, hogy volt valamelyikőjük az unokahúga miatt a bálunkon még múltkor, és hallották, hogy hogyan énekeltél. Szerintem ez már egy nagyon jó pont! Bár, a munkád nem tudom, hogy mi lesz, talán pulttörlés, pincérkedés... de szeretnék, ha elmennél, amikor ráérsz, és majd akkor döntenek. Na, mit szólsz? "

- Jin

Azt hittem, hogy dobálgatni kezdem a telefonomat a falhoz, olyan öröm tört rám. Jin, imádlak!Sebesen kezdtem el pötyögni izgatottan, elfehéredett ujjakkal a telefonomon a választ, míg az arcomról le sem lehetett volna mosni a vigyorom. Azt hittem, hogy felfog gyulladni a kezemben, de szerencsére nem így történt. Pedig rohadt forró volt. Áhh, ez rohadt jó! Ráadásul az a hely...

Üzenetek – Jin

"Jiiiiiiin! Imádlak, isten vagy! Hogy tudsz te minden ilyet elintézni? Mindegy is, elfogok menni, nagyon szépen köszönöm!"

Megszerettem volna valahogyan hálálni neki, de mellette eszembe jutott, hogy mennyire eseménytelen hetem volt, így mielőtt elfancsalodtam volna a "sanyarú" gondolatra, eszembe jutott egy zseniális ötlet, s azonnal pötyögtem tovább gyorsan.

Üzenetek – Jin

"Nincs kedved átjönni? Vagy ma vagy holnap? Még csak 5 óra van, de Yoongi már vacsorázik és készül tanulni, gondolom... Anya biztosan örülne, ha látna téged. Egy ideje már nem voltál nálunk, és szerintem biztos, hogy kipattanna a bőréből, ha most megjelennél."

Úgy látszott, aktívak voltunk mind a ketten, így azonnal jött is a válasz pár pillanattal később.

"Jó! Köszönöm szépen akkor, ha nem zavarok, nagyon régen nem találkoztam anyukáddal! Mellesleg, van egy jó ötletünk Namjoonal. Azt mondta, hogy szilveszterkor készített valamilyen videót, és szeretné, ha megnéznétek ti is. Elhoznánk hozzátok és bekapcsolja. Remélem, hogy van DVD lejátszótok, hehe... kifogtok akadni! Oh, és akkor már jönne ő is, ha nem baj!"